A mézeskalácstól az évtized legnagyobb irodalmi átveréséig

Kezdjük az alapoknál: a méz. A legősibb édesítőszer sokáig pótolhatatlan és az egyik legértékesebb alapanyag volt. Már az ókori piramisokban is találtak mézre és mézes süteményekre utaló leleteket. A rómaiak afrodiziákumként tekintettek a libiumnak nevezett mézzel és illatos fűszerekkel készült süteményre. Az 1200-as évektől a kolostorokban készítettek vallásos tárgyú figurákat, életképeket. Idővel míves díszítéseket is alkalmazó „mézesbábos” céhek is alakultak.

Mai ismereteink szerint az első magyarországi mézeskalácsos-céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa is mézeskalácsos központnak számított a 17. században. A mesterek az akkor népszerű személyeket illetve eseményeket igyekeztek süteményeikben megformázni. Virágkora a 17-18 század volt, leginkább a vásárokon és búcsúkon árusították. A nagy színes, tükrös szívek a parasztfiatalság szerelmi ajándékának számított.

Az első mézeskalácsházak valószínűleg Németországban készültek. A Grimm testvérek 1812-ben megjelent „Jancsi és Juliska” című meséje nagymértékben elősegítette a kis házikók népszerűségét és elterjedését.

Jancsi és Juliska igaz története avagy az évtized legnagyobb irodalmi átverése

Egy német író, bizonyos Georg Ossegg Jancsi és Juliska igaz története címmel könyvet írt a mese eredetéről 1963-ban. A kiadási jogokért 18 kiadó szállt versenybe. A könyv megjelenése után azonnal bestseller lett.

Ossegg amatőr régésznek adva ki magát és az alábbi történettel rukkolt elő: Katharina Schrader, egy mézeskalács-készítő hölgy titkos receptjéhez akart hozzájutni egy Hans Metzler nevű rivális mézeskalácssütő. Ennek érdekében előbb el akarta venni feleségül, de hölgy visszautasította, ezért boszorkányság vádjával feljelentette. Hans Metzler azt állította, hogy Katharina seprűnyélen lovagol és azokat, akik betérnek hozzá, előbb felhizlalja, majd megeszi. A bíróság azonban nem találta bűnösnek, így a férfi zaklatni kezdte Katharinat, aki a spessarti erdőbe menekült, 35 kilométerre Frankfurttól. Az erdőben vett egy házat, amelyben egy sikeres mézeskalács-sütödét alakított ki. A süteményének hamar jó híre lett, ami veszélyeztette Metzler státuszát. Ezért a férfi a húgával az erdei házában felkereste Katharinát, akit megöltek és az egyik, még meleg kemencébe dobták.

A valóságban Ossegg nem létezett, és a történetet Hans Traxler, egy karikaturista találta ki. Mire ez kiderült, addigra már a könyv Japánban is megjelent. A Berliner Morgenpost című lap az évtized legnagyobb irodalmi átverésének nevezte a könyvet.