Fokker a szántóföldön: felderítőgép katasztrófája, 1931

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
A végzetes trianoni döntés évében nem volt nagy hírverés a kormányzat csöndben véghezvitt akciója körül, szerencsére. A magyar állam ugyanis februárban nyolc Phönix repülőgépet vásárolt, „fű alatt”, az antant tilalmát megkerülve.

Az ország hadi képességét jórészt lenullázó békediktátum csak június 4-e után lépett életbe, mégis, kockázatos volt a februári lépés. Ezért hozták létre a gazdaságinak tűnő Magyar Aeroforgalmi Rt.-t. Egy virtigli fedőcéget a valós cél elrejtésére. Az első járat épp Szegedre indult: Albertfalváról hozott 1600 darab újságot.

A francia tábornoknak hála

A megszálló erők a repülés minden formáját irtani igyekeztek, így a városokat felügyelő katonák szerepe megnőtt. Szeged szerencsésnek mondhatta magát: Pusztai János 2002-es tanulmányában olvashatjuk: „A nagy műveltségű városkormányzó, De Tourne tábornok igyekezett emberségesen közeledni az aviatikusokhoz. Nem tiltotta azt, amire nem volt parancs. Engedélyezte a futár-, a postarepüléseket, a katonai légi felderítéseket, a ’szegedi kormány’ katonai bázisának létrehozását, benne egy repülő csoporttal.” A tilalom ellenére 1921-ben repülő-meteorológiai állomás is létesült. Állástalan pilóták gyülekeztek a városban.

A pilótasorskönyben írva van

A katonarepülők málhazsákjában mindig volt imakönyv. Bár a végzetes pillanatban imára már nem futotta, soha. És olykor békeidőben is megtörtént a katasztrófa, kivált a repülés korai idejében. Szeged sem kerülhette el az áldozatot. 1931. április 24-én ezt kopogták a távírók: Pénteken súlyos szerencsétlenség történt a repülőtéren. Vitéz Bessenyey Lajos és Szénási Imre pilóták fölszállás közben szenvedtek balesetet. A szerencsétlenség okát a vizsgáló bizottság kormányhuzal-szakadásban állapított meg. A két pilóta súlyosan megsérült. A legendás repülő, a felderítés kulcsmodellje, a Fokker javíthatatlanul összetört. A szemtanúk szerint a földet érés előtt a pilóták kiugrottak. Az másnap derült ki: csak egyikük volt szerencsés. Bessenyey Lajos belehalt a fejsérülésébe. Búcsúztatóján a ravatalon lezárt cinkoporsó feküdt. Virágeső hullott rá. A repülőgépek törzsére fekete fátylat feszítettek.

Egy katonatiszt-vándorfotós

A 20-as évektől a tiltott katonai repülés egyik álcája volt: a vízirendészet a katonai irányítású Királyi Folyamőrség kötelékében legalizálta a tavak és folyóvizek légi szemléit. A pilóták fedőneve „folyamőr” volt. Egyikük a háború kitüntetett tisztje, Szent-Istvány Dezső felderítőpilóta. Küldtetéseire vitte a fényképezőgépét, és nagy gyűjteményt hagyott ránk – köztük a szegedi Fokker-katasztrófa képeit. Aztán őt is elérte a pilótasors. A legutolsó fotót már más csinálta…

*

A képek forrása: Fortepan, Szent-Istvány Dezső

Előző sztori

Ötvenegy határsértőnek Gyálarét volt a végállomás

Következő sztori

Oszvald Marika Szegeden állt saját lábra