/

Érvek és tények: ezért jó a modellváltás az SZTE-nek!

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Részletes kifejtés arról, hogy miért volt érdemes megváltoztatni valójában az egyetemek működését.

Az ellenzék azt szajkózza, az egyetemi modellváltás privatizáció, de erről szó sincs:

a meghatározott célra alapított vagyonkezelői alapítványok csak a cél szerint használhatják fel erőforrásaikat, ami az egyetemek esetében nem más, mint az oktatás, és az oktatási-kutatási színvonal fejlesztése.

A baloldali és liberális pártok, DK-tól a Momentumig, úgy tiltakoznak a modellváltás ellen, hogy 2008-ban maga a balliberális többség is meg akarta reformálni a hazai egyetemi rendszert. Az az ellenzéki állítás sem igaz, hogy fideszes káderekkel töltik fel a kuratóriumot. Az előzetes híresztelésekkel szemben az SZTE-t fenntartó alapítvány kuratóriumába nem pártdelegáltak, hanem elismert szakemberek kerülhetnek.

Jó ideje érett a gondolat

A hazai egyetemi szférában jó ideje megfogalmazódott a gondolat, hogy nem feltétlenül szerencsés, ha az a bürokratikus működési mód, ahogyan a közigazgatás is működik, gúzsba köti az egyetemeket is. A bonyolult és szigorú közbeszerzési és elszámolási folyamatok; az, hogy a mindenkori költségvetés által biztosított forrásokat adott évben év végéig fel is kell használni és el is kell költeni, az inkább a pazarlást és a rossz, nem hatékony, és a hosszabb távon versenyképtelen működést támogatta.

Azt tehát, hogy az egyetemek valamilyen formában kerüljenek ki az állam fennhatósága alól, nem a jelenlegi kormánypárt találta ki. A probléma évtizedek óta időről időre felmerült, mert sem az államnak, sem az egyetemeknek nem a legjobb működési forma az, hogy az intézmények az államháztartás egyik rubrikájába tartoznak, hiszen egy ilyen rendszerben az évi központi költségvetéstől és a felvett diákok számától függ, mennyi támogatást kapnak az egyetemek. Ha bármit is szeretnének az oktatáshoz vagy a kutatói munkához beszerezni, azt csak bonyolult, merev és bürokratikus közbeszerzési eljárásokon keresztül lehet megoldani. Az egyetemi oktatók bérezését és előmenetelét pedig a közalkalmazotti bértábla határozza meg, ezért fordulhatott elő, hogy fiatal, aktív és agilis, tettrekész és szorgalmas tanársegédek, oktatók és adjunktusok alig voltak képesek előre haladni a ranglétrán, vagy a teljesítményükhöz illeszkedő fizetéseket megkeresni. Vagyis

az egyetemek eddig egy olyan rendszerben működtek, amit nem egyetemekre, hanem az állam bürokratikus mechanizmusára találtak ki, és az intézményeket csak bepréselték később ebbe a működési módba.

Az SZTE-ről egy neve elhallgatását kérő informátorunk egészen abszurd történettel világította meg, mennyire nehézkes és rugalmatlan volt a korábbi rendszer. “Egy olasz vendégoktatónk szállása és napidíja hónapok alatt ment át a rendszeren. A meghívó tanár megelégelte a sok bürokratikus papírmunkát, és inkább saját zsebből kifizette a vendégelőadó napidíját és szállását” – mutatott rá forrásunk a helyzet tarthatatlanságára. Ugyanez a működési rend akadályozta a kutatások finanszírozását is: “Helyes elvárás a tudományegyetemek felé, hogy folyamatos kutatásokat folytassanak, és járuljanak hozzá az innovációs tudásiparhoz, de a korábbi szabályokkal azt értük el, hogy a kutatóink többet adminisztráltak, mint amennyi időt a kutatásaikra fordíthattak” – jegyezte meg az SZTE-s forrásunk.

Már a rendszerváltást követően felmerült a modellváltás gondolata

Az 1993-ban elfogadott felsőoktatási törvényt előkészítő koncepcióban is terítékre került a közalapítványi forma, mint működési mód, és később az ötlet újra előkerült pár évente, amikor a felsőoktatás fejlesztéséről, az egyetemek szervezeti korszerűsítéséről volt szó. Az átalakítások melletti érv mindig hasonló volt: ha nem költségvetési szervként, hanem valamilyen más formában működnének az egyetemeink, amelyeket az állam megrendelőként, nem pedig fenntartóként finanszíroz, az nagyobb gazdasági autonómiát biztosítana a felsőoktatási intézményeknek, rugalmasabbá és piacképesebbé tenné a működést, és hatékonyabbá a közpénzek elköltését. A bekezdésben olvasható történeti kitekintést fogalmazta meg Derényi András oktatáskutató hosszabban is, egy 2020 végén publikált tanulmányában.

Bajnai Gordonék “piacosításban” gondolkodtak

Hogy mennyire álságos a baloldali ellenzék mai viselkedése, azt jól mutatja, hogy 2008-ban maguk is tettek lépéseket az egyetemi reformra. Bajnai Gordon akkori kormányfő ezt úgy oldotta volna meg, hogy 2008 decemberében az akkori Országgyűlés elfogadta a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényt, és ez létrehozta a “vállalkozói közintézet” új, addig nem létező jogi formáját. A “vállalkozói közintézet” egy olyan közintézményi forma, amely kicsit rugalmasabban tudott volna működni, a vagyonával tulajdonosként tudott volna gazdálkodni, bizonyos keretek között vehetett volna föl hitelt, szabadon képezhetett és használhatott volna föl eredményt, pont mint egy vállalkozás. Derényi András oktatáskutató szerint ezek mind olyan elemek, amelyek az egyetemek modellváltása kapcsán felmerültek, igaz, a törvény szerint egészségügyi, tudományos és más közintézet is válthatott volna erre a vállalkozói modellre. Viszont egyetlen intézet sem akart élni a lehetőséggel, a 2010-es választásokon győztes Orbán-kormány pedig az államháztartási törvény 2010-es módosításával visszaállította a 2008 előtti állapotokat, eltörölve a “vállalkozó közintézet” jogi formáját.

Merev szabályok vs. kutatás és autonómia

2010 után sem tűntek el azok a hangok, melyek azt szorgalmazták, az egyetemek kerüljenek ki az államháztartás alól, mert a merev szabályok nem szolgálják az egyetemi kutatásokat és autonómiát. Előbb a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, majd a Budapesti Corvinus Egyetem vezetői is folytattak kutatásokat és nemzetközi kitekintéseket a modellváltásról, 2016-tól pedig újra kormányzati napirendre került az ügy, mert lett egy támogatója a modellváltásnak Palkovics László személyében, aki egyszerre volt egyetemi oktató, ipari tanácsadó, majd később felsőoktatásért felelős államtitkár. Ő mindig azt képviselte, hogy mind a szakképzést, mind az egyetemeket közelebb kell hozni a gazdasági érdekekhez, vagyis a szakképzésből és az egyetemekről is olyan emberek kerüljenek ki, akikre a piaci vállalkozásoknak szüksége van. 2018 elejére el is készültek a háttértanulmányok, és a modellváltás modellje is, mely hat területet azonosított be, ahol a modellváltás előnyökkel járna:

  • teljesítménymenedzsment,
  • finanszírozás,
  • minőségbiztosítás,
  • szervezeti átalakítások,
  • gazdálkodás
  • és foglalkoztatás.

Szabadság

Ennek megfelelően a modellváltás azt jelenti egyetemeknek, hogy a jelenlegi, éves szinten megállapított állami támogatás helyett hosszútávú keretszerződést köt majd velük az állam, amelyet rövidebb, 5 éves finanszírozási szerződésekre lebontva teljesít. Ez óriási változás lesz az egyetemek életében, hiszen így

hosszabb távra tudnak tervezni, nem kell az év végén elkölteni a megmaradt forrásokat, tartalékokat lehet felhalmozni. Az állami dotáció mellett pedig piaci forrásokat is be tud vonni egy egyetem, ha a gazdálkodása jobban hasonlít egy vállalathoz, mint egy állami szervhez.

Ha egy fejlesztési projekthez viszont szükségesnek érzi, bankhitelt is tud fölvenni, és céget is tud alapítani az egyetemeken kifejlesztett innovációk felhasználásával.

A modellváltással az egyetemek jelentős vagyonhoz jutnak

Az ellenzék hazugságai, hogy a kormány privatizálta az egyetemeket, csak manipuláció. A modellnek fontos eleme ugyanis, hogy az egyetemek a rájuk bízott állami vagyonnak, azaz épületeiknek, eszközeiknek mostantól nemcsak vagyonkezelői, hanem tulajdonosai is lesznek, vagyis tulajdonosként gazdálkodhatnak vele. Ráadásul

az állam tett ígéretet arra, hogy az egyetemeket feltőkésíti, vagyis olyan vagyonnal látja el, ami aztán hosszabb távon hozzájárul a finanszírozáshoz.

A kormány azonban nem csak a vagyonátadással, hanem törvényi garanciákkal is biztosítja, hogy a magyar egyetemek, így az SZTE is, a jövőben is oktatási feladataira koncentrálhasson. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény egészen pontosan így fogalmaz: “Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor előresorolt tényező a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagyonkezelés útján történő, illetve a közfeladat ellátásához közvetlenül szükséges finanszírozási feltételeinek a biztosítása.” A törvényhozók pedig törvénybe fektették azt is, ha ennek a törvényi előírást a mindenkori magyar állam nem teljesítené, akkor az adott alapítvány perelhet és a bíróságnak az ilyen ügyeket soron kívül kell tárgyalnia.

Pártemberek helyett szakemberek

Szegeden azt híresztelte a városházaközeli, baloldali média, és a különféle politikai egyetemi szerveződések, hogy “pártkatonákkal” tölti fel a kormányzat a Szegedi Tudományegyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát. Mára kiderült: ez sem igaz. A sajtóban megjelent nevek szerint

egy impozáns és az Egyetem irányába elkötelezett, szakmai grémium vezeti majd az alapítványt,

közöttük

  • Szabó Gábor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem prorektora, az ELI-HU Nonprofit Kft. ügyvezetője,
  • Trócsányi László korábbi igazságügyi miniszter, Európa-szerte jegyzett jogász,
  • Nagy Anikó, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgató főorvosa, egykori egészségügyi államtitkár,
  • Hegedűs Éva, a Gránit Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója,
  • illetve Lantos Csaba, a Lantos Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója és tulajdonosa.

Úgy tudjuk az előzetes híreszteléssel szemben sem Fendler Judit kancellár, sem Rovó László rektor nem ambicionálta a kuratóriumi tagságot, ugyanis mindketten a már meglévő szakmai feladataik ellátására koncentrálnak a jövőben. Portálunk arról is értesült, hogy a kuratóriumi elnök személye sem biztos még, az a jövőben – a hivatalos döntésig – elképzelhető, hogy változik.

A kuratóriumi névsorból viszont látszik, hogy

felkészült és kompetens vezetők vihetik véghez a modellváltást a Szegedi Tudományegyetemen, ezért bízhatunk abban, hogy XX. századiból a XXI. század követelményeinek megfelelni képes, versenyképes, és az oktatói-kutatói színvonal fejlesztésével egy, a saját értékeiben bízó, autonóm és a kor kihívásainak megfelelő egyetemet vezetnek majd.

(A modellváltás történeti áttekintéséhez a 444 egy vonatkozó cikkét használtuk fel – a szerk.)

Előző sztori

Egyetlen poszttal tett parkolópályára minisztériumot, kormánybiztost és szaktárcát Nagy Sándor

Következő sztori

Fordulatos meccsen nyert a Szeged-Csanád GA

Legutóbbi hasonló cikkek