A nők ünnepe, az egyenlőség jelképnapja

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

1857. március 8-a: az útjelzőkő. New York szegénynegyedében munkásnők tömege vonul aznap utcára. A rettenetes munkakörülmények, a szánalmas bér és a lélekölő, 12 órás munkaidő miatt tiltakoznak. A belváros felé mennek, s ahogy vonulnak, egyre több a csatlakozó. A lapok tudóstói szerint már legalább negyvenezren vannak, amikor velük szemben előkerülnek a rendőrbotok: megindul a roham. A menet megtorpan, az első sorokban lévők brutális verést kapnak. Az asszonyok kis ideig még kitartanak, de aztán feladják.

Néhány év múlik csak, és a magyar nőmozgalom is megéledni látszik. Az ősi nemesi családból származó Veres Pálné Beniczky Hermin 1865-ben A Hon címoldalán fordul a közvéleményhez: segítsék a nők képzését! A Jókai Mór szerkesztette tekintélyes lapban az iskolaalapító nagyasszony megfogalmazza: ki kell gyomlálni az előítéleteket, a nők ugyanazon szellemi teljesítményre képesek, mint a férfiak. De az út még hosszú volt: három évtized kellett, hogy a „gyengébb” nem hivatalviselési jogot kapjon. Újabb tíz év, hogy érdekvédő szervezetük is lehessen. És csak 1904-ben alakíthattak feminista egyesületet.

Nézzük, Amerikában mi zajlik eközben. Az 1857-es gumibotütleg emléke már csak a krónikák lapjain él, amikor ötven év múltán ugyanazon a napon, 1907. március 8-án munkásnők tömegsztrájkja kezdődik. A szellem tehát kiszabadult a palackból. És újabb két év múlva, 1909-ben az Államokban megrendezik az első nőnapi ünnepséget. Európa is zárkózik: 1910-ben Svájc, Dánia és több ország tart nőnapot. Egy korabeli riport az orosz félarisztokratából lett balos agitátornőt idézi, aki nem kis túlzással fogalmaz: „Németország és Ausztria egyetlen, nőkből álló, háborgó tenger.” Az akkori titulusa szerint „nemzetközi bajkeverő”, Alexandra Kollontáj világlátott, művelt nő, Svájcban szerez közgazdász diplomát, majd hazatér Szentpétervárra. Nőszervezetet alapít, ellenállást szervez, de a cári titkosrendőrség hamarosan bekeríti. Nyugatra szökik. Aztán pár év, és megint eljön az ő ideje: 1917. márciusa, mi más lenne, mint az ikonikus 8. nap, amikor a szentpétervári asszonyok hatalmas tüntetést szerveznek, sztrájkra lépnek. A feministák jelképe hazatér, hogy otthon tehessen valamit a sajátjai ügyéért. Kelet és Nyugat ebben az egy dologban egymásra talál. És a világmozgalom ma már kisebb szerepet hordozva, de egy évszázada él.

Ma a nők felé fordul a férfitársadalom figyelme. Kivételes nap.

Előző sztori

Két hét alatt duplázódott a lélegeztetőgépre kerülők száma

Következő sztori

Pofátlan parkolás: ketten is beálltak a szegedi mentősök helyére

Legutóbbi hasonló cikkek