A vádirat szerint a férfi egy szegedi székhelyű gazdasági társaság ügyvezetéséért vállalkozóként havi 180 ezer forint jövedelemben részesült, még élettársa a cég alkalmazottja volt. 2018. június 29-től a férfi a korábbi tisztséget munkaviszonyban látta el, míg élettársa is a cég ügyvezetője lett. A férfi vonatkozásában a munkáltatói jogokat élettársa gyakorolta és kötött vele havi bruttó 92 millió forintos munkabért tartalmazó munkaszerződést. A nő ugyanezen tisztséget díjazás nélkül látta el.
A szerződés aláírását követően 4 nappal, a harmadik munkanapon bekövetezett üzemi balesetre hivatkozva az illetékes kormányhivataltól baleseti táppénzt igényeltek a keresőképtelenség 7 hónapjára folyamatosan, mindösszesen 568 millió forintot.
Az elektronikus úton benyújtandó és kitöltendő nyomtatványokon a havi munkabér összegét „csak” 9,2 millióra tudták kitölteni, de mivel a program akkora összeg beírását nem engedélyezte, ezért egy külön nyilatkozatot juttattak el a könyvelőnek a havi 92 millió forintos munkabérről.
A hatályos jogszabályok szerint a munkaszerződés szerinti munkabér összege a baleseti táppénz alapja, mivel a férfi a balesetet megelőzően nem rendelkezett 180 napi jövedelemmel.
A kormányhivatal nem állapította meg a jogosultságot, az előtte folyamatban levő eljárást felfüggesztette, így az állami költéségvetést vagyoni hátrány nem érte.
A vádlottak a vádirat szerint valótlan összegű munkabért határoztak meg és valótlan okiratokat nyújtottak be az 568 millió forint megszerzése érdekében. A korábbi időszakban néhány 10 millió forintos éves bevétellel működő cégnek havi szinten 250 millió, míg éves szinten legalább 3 milliárd forintos árbevételt kellett volna realizálnia ekkora nagyságú munkabér kifizetéséhez, amelynek töredékét sem érte el korábbi forgalma.
A főügyészség a vádlottakat különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének kísérletével és hamis magánokirat felhasználásának vétségével vádolja.
A vádlottak bűnösségéről a Szegedi Törvényszék fog dönteni.
