Rettenetes hideg volt azon a reggelen ott, a Don mentén. A magyar hadtest naplója mínusz 42 fokot rögzített. A bakák a rossz gúnyájukba burkolódzva is szinte halálra fagytak. Ruházatuk nem az efféle farkasordító hidegre készült. És egyáltalán, az egész 2. magyar hadsereg a legkevésbé sem volt alkalmas arra a feladatra, amire szánták: hogy a nagy folyónál megállítsa a szovjet gőzhengert. Hirtelen összerántott alakulat volt, német követelésre állították föl és irányították 1942-ben a keleti frontra. Küldetésének ideje aztán rövidre szabatott: 1943 tele elhozta végzetét.
Január 12-e volt, egy keddi nap. A hajnal, akárcsak az előző napon, mindent a helyén talált az urivi hídfőnél: az arcvonal északi részén a ruszki tankhadosztály, az ellenoldalon, a hídfőtől déli irányban távolabb a német Cramer-alakulatok, s a két roppant kalapácsfej között a kis magyar védősereg. Váratlanul megindult a szovjet támadás. A hatalmas túlerővel szemben ott állt a 7. jelű, azaz egy „könnyű” hadosztály 4. gyalogezrede. Dávid-Góliát csata ígérkezett, mégis, kezdetben ez a nem épp a páncélosok elleni harcra alkalmas alakulat hősiesen helytállva visszaverte az első támadásokat. Ám eközben nagy veszteségeket szenvedett. A magyar hadvezetés a németekhez fordult segítségért, a Cramer-csoport parancsnoka, von Weichs vezérezredes azonban úgy ítélte meg: az még nem az „igazi” támadás. Csak kéttucatnyi elavult T-38-ast meg néhány rohamlöveget küldött. Vagyis a roppant nagy szovjet erőhöz képest szinte semmit. Az északabbra tolt III. hadtest is elindított egy kisebb alakulatot, de a hatalmas hóban a tankok nem értek oda időben. És másnap a szovjet henger ismét beindult.
Az urivi hídfőnél zajlott ütközet a voronyezsi térség első nagy csatája volt. Azonnal megpecsételte a 2. hadsereg sorsát. 128 ezer magyar katona élete ért véget azokban a hetekben a Donnál. Ott, a távolban áll a kereszt a szegedi Győrffy Antal sírján. Ott temették el földijét, Kotogán Antalt is. Voronyezs mellett nyugszik Varga Márton Apátfalváról. És katonák ezrei mindenfelé. Sorsukkal a történelem nem számolt el.
