Luca és a „gonoszjáró” nap

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
iouhbziu

Várkonyi Balázs írása.

Az ókori Siracusa szülötte, Szent Lucia jeles emlékünnepe a mai. De baljós nap is, a régiek szavával: „gonoszjáró”, amikor a rémek, boszorkányok garázdálkodnak. Szigorú tilalmak élnek ma. Aki jószágot tart, a déli szlávok példája szerint az istálló bejáratát fokhagymával kenje, hogy az állatait megóvja. A fokhagyma amúgy e napon hatásos lehet mindenféle rontás ellen.

Fontos intelem: ma tilos bármit kölcsön adni. Dologtiltó nap is a mai, lányoknak, asszonyoknak különösképp, aki a szabályt megszegi, az Lucia – nálunk Luca – büntetésével számoljon. A legveszélyesebb a mosás: ha ebbe valaki belefog, könnyen kővé változhat. A söprűket pedig gondosan zárjuk ma, nehogy a boszorkányok megleljék, mert akkor azokra fölpattannak, száguldozva riogatnak, s a rontást hozzák ránk.

Szegény Luca, milyen rémes dolgokat tulajdonítunk neki! Pedig jámbor asszony volt. A Római Birodalomban élte rövid életét, s a III. évszázad egyik legjobban tisztelt ókeresztény vértanúja lett. A vakok és a szembetegek védőszentje, de a bűnbánó utcanők is számíthatnak jóindulatára, védelmére. A napjához kötődő hiedelmekről pedig a valóság: nem is ekkor a garázdálkodik a gonosz!

Réges-rég, még a Gergely-naptár bevezetése előtt az ő napjára jutott a legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka, vagyis a téli napfordulat, amikor a régiek hiedelme szerint „meghal” a Nap, hogy újjászülethessék. És e hosszú sötét éj maga volt a rémségek éjszakája, amikor minden rossz megtörténhetett. De az 1582-ben bevezetett Gergely-naptárban a téli napfordulat már 21-ére került. A szokások azonban megragadtak Luca napjánál.

Egykor az eladósorban lévő lányok e napon kis cédulákra rótták a lehetséges kérőik neveit, naponta egyet kihúztak, majd a tizenharmadik napra maradt cetlin volt a valódi kérő neve. A férfiak e napon fogtak hozzá a lucaszék készítéséhez: tizenhárom fából tizenhárom napon át faragták, hogy aztán a karácsonyi misén ráállva meglássák, körükben ki a boszorkány.

A gyerekek e napi dolga volt a lucázás, „kotyolás”, alakoskodás: maskarába öltöztek, házról házra jártak, ajándék reményében rontásűző és jókívánságrejtő rigmusokat mondtak, efféléket:

Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
A kolbászuk hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty.

Előző sztori

Szegedről erősített a Mezőkövesd

Következő sztori

Most kell vigyázni azért, hogy a tavasz sokkal jobban telhessen

Legutóbbi hasonló cikkek