Hűségpecsét

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Várkonyi Balázs írása.

1919 augusztusa volt. Háromnegyed év telt el a tragikus „nagy háború” óta. A párizsi békekonferencia megrendítő februári határozatain is túl volt már az ország; de még előtte Trianonnak, s a végső csapásnak.

Szóval: augusztus, 1919. A hónap tizenkettedik napján a Vas vármegyei kis falu, Szomoróc lakóit hajnalban zaj riasztja föl. Járművek rekedtes-köhögő hangja, katonacsizmák csattogása, lövések… megérkeznek a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai. Törvénytelen, alattomos megszállás; a győztesek a belgrádi konvenciót megsértve a határvonalat ezúttal is kedvük szerint lépték át.

A színmagyar református faluközösség egy pillanatig sem nyugszik bele a megszállásba. Egy év eltelik. A trianoni békediktátum már két hónapja él. S ekkor, augusztus elsejére virradóra fegyverropogás veri fel a falut. Egy maroknyi csapat a megszállók körletét támadja. A rajtaütés olyan váratlan és erőteljes, hogy a szláv királyi egység nem sokáig tud ellenállni. A szélsebes visszavonulást választják. Pedig alkalmi gárda futamítja meg őket: a szomszédos Kercáról érkezett férfiak, velük a helybéli fiatal felkelők; de szerencsére képzett katonák is, a Rankay hadnagy vezette kercai határőr helyőrség. A betolakodók kiűzve! Győzelem. De nagy az ára: a szlávok hamarosan egy egész regimentet küldenek a falucskára. Aki tud, menekül, aki nem tud, elfogják, viszik a muraszombati börtönbe. Látszólag tehát eredménytelen volt a merész akció. És mégsem! A Határmegállapító Bizottság ugyanis éppen a falu lakóinak bátorságát látva dönt úgy 1922-ben, hogy Szomoróc visszatérhet a csonka hazába. A szomszédjával később Kercaszomor néven egyesült település 2008-ban az Országgyűléstől a Legbátrabb Község címet kapta.

Nincs rá bizonyosság, de meglehet, a szomoróci bátorságpélda biztatást adhatott a soproniaknak. A büszke város magyar és németajkú lakói nem nyugodtak bele az elszakadásba, és népszavazás mellett kardoskodtak a nemzeti közösségben maradás érdekében. 1921. december 14-én kezdődött a szavazás. Ennek eredményeként Sopron, Bánfalva, az ősi Brennbergbánya meg a környező hét falu került vissza Magyarországhoz. Az országgyűlés egy év múlva Sopront a Civitas fidelissima – a Leghűségesebb Város – címmel ruházta fel. A trianoni szerződés egyetlen jelentősebb területi revíziója volt ez, amit a város kiharcolt. A példa nyomán Kisnardától Magyarkeresztesig, Szentpéterfától Ólmodig újabb tíz Ausztriához csatolt falu lakói lázadtak. Kitartásuk sikert hozott, kikényszerített népszavazással 1923-ban e falvak is visszakerültek az anyaországhoz.

Várkonyi Balázs írása.

Az I. világháború legendás lovasai, a hős Nádasdy-huszárok soproni emlékművén olvasható felirat a „szótlan magyar hűségről” beszél. Erre az elköteleződésre emlékezünk minden évben ezen a napon, azóta, hogy 2001-ben a kormány a soproni népszavazás kezdetét, december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította.

Előző sztori

Gyurcsány Ferenc jelenti a velünk élő posztkommunizmust?

Következő sztori

Messze még a változás

Legutóbbi hasonló cikkek