Hamu alatt a parázs: karácsonyi „ajándék” a hatalomnak, 1956 adventjében

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Abban a tragikus novemberben még el sem ültek a 4-i földrengés végzetes hullámai, az emberek még fel sem ocsúdtak a forradalom elbukása miatt a megrendülésből, a Forradalmi Munkás-Paraszt Tanács szervezte akcióit. Már az is példaadó bátorságra vallott, hogy a Tanács nevéből nem vették ki a forradalmi jelzőt! Igaz, decemberben csúcsbizottságot alakítottak, s ez már a Szegedi Központi Munkástanács nevet viselte – de időzzünk még el az elődnél: a forradalmi munkásszervezet már az összeomlás után egy héttel stratégiai tanácskozást tartott, s azon követeléseket fogalmaztak meg. A küldöttek a szovjet városparancsnokságnak adták át az iratot, amelyben a megszállók által letartóztatott 34 ember szabadon bocsátásának követelése is szerepelt.

November 23-án a szegedi munkásküldöttség 15 pontból álló memorandumot juttatott el a kormányhoz. Nincs mit csodálkozni azon, hogy válaszra sem méltatták a Munkástanácsot; a testület azonban nem adta föl. A hatalom nyomása fokozódott, ezért a már kockázatos nyílt munkahelyi fórumok helyett más formát vezettek be: a Tanács vezetősége a tagok lakásain tartott megbeszéléseket. Ezeken a lehetséges akciókat is számba vették, így indult el a jobbára fiatalokból álló, gyorsan dolgozó falfirkacsoportok tevékenysége. És így kezdődött meg a röpcédulaterjesztés, amely aztán lanyhuló intenzitással ugyan, de hónapokig kitartott. A társadalmi ellenállásnak eme kevéssé hatékony formái mellett nagyobb akciókra ugyan nem volt lehetőség, de így is sikerült olykor csoportos röplapozásokat szervezni, amelyekből kisebb spontán tüntetések keletkeztek. Igaz, a rendőrség a besúgóhálózata tette a dolgát, s a riasztott karhatalom a villámtüntetéseket gyorsan feloszlatott.

A szegedi Munkástanács kényszerűen illegalitásba vonult, s így az eseményekre már nem igazán lehettek befolyással. De rejtélyes módon megéledt a civil kurázsi, és több figyelemre méltó akciót sikerült megszervezni, amelyek a hatalmat mindig figyelmeztették: az emberek nem felejtenek. Ilyen volt az a decemberi emlékezetes pillanat, amikor szinte varázsütésre, egyszerre állt le a város valamennyi villamosa. Az utasok először csak csodálkoztak, majd miután rájöttek, hogy szervezett akció tanúi, sokan nevetéssel honorálták a bizarr ötletet. Ez a gúnyos nevetés fájhatott legjobban a kommunista elitnek. Akiket a városlakók, s leginkább a fiatalság az 56-os adventben még többször emlékezetetett erre. De a Városháza előtt, meg a múzeum otthona előtt is ruszki tankok álltak…

Előző sztori

Szijjártó: újabb 61 milliárd forintos támogatást kaphatnak a cégek fejlesztésekre

Következő sztori

Szlávik szerint a lehető leggyorsabban kell beoltani a lakosságot

Legutóbbi hasonló cikkek