A Szegediek kedvenc tere a régi vár melletti nagy piacból alakult ki a XVIII. században. Az 1850-es évek derekán Gamperl Alajos polgármestersége alatt készült el az első, a nagy piactéren átvezető kocsiút, valamint az út két oldalán a téglából épült járda. 1860. május 15. óta – Széchenyi István emlékének adózva – hívják a teret Széchenyi térnek.
1874-től a tér mérete kisebb lett, mivel ekkora elkészültek a Széchenyi teret és a Klauzál teret szétválasztó épületek. 1879. március 12-én hajnali kettő órakor a víz betört és felbecsülhetetlen károkat okozott a városban. A házak jelentős része elpusztult, Szeged romokban hevert.
A város újjáépítését Tisza Lajos királyi biztos vezette. A romok helyén elképesztő gyorsasággal új város épült. A több mint 50 ezer négyzetméteres Széchenyi tér is ekkor kapta mai formáját.
Kis múltbéli kitekintés után következzen a jelen. A tér hangulatába pillantottunk bele a fényképezőgép objektívén keresztül:
1810-ben Vedres István tervei alapján készült a Grünn Orbán ház. Földszintjén működött az első szegedi nyomda, amelyet Grünn Orbán Fülöp alapított. Az épület alapozásakor egy vas domborműre bukkantak. A római vitézt – egyesek szerint római császárt – ábrázoló XVIII. századi öntöttvas kályhalapot az első emeleti erkélybe építették be.
1883-ban Ferenc József osztrák császár és magyar király Szegedre utazott megtekinteni az árvíz után újjáépített várost. Az uralkodót az új városházán fogadták, szállása viszont a szomszédos Bérpalotában volt. Egy távolabbi szállásról a király pompával, fogaton érkezett volna, de a szomszédos épületből mégse sétálhatott át csak úgy, ezért a két épület között a velencei híd mintájára egy kecses kis hidacska épült. A szegedi Sóhajok hídja tehát egyetlen ember és egyetlen nap kedvéért épült.
A neobarokk Városházát 1883-ban I. Ferenc József avatta fel, a lépcsőház középső ablakát a király híres mondása díszíti: „Szeged szebb lesz, mint volt”.
A főhomlokzatán az újjászületést jelképező főnixmadár 1882 októberében került a végleges helyére.
