Vélemény

Október csöndje

Október csöndje

2020. október 31., szombat
Október csöndje

Útra készülődik legtöbbünk a hétvégén. Haza – ahonnét elszakadtunk, s ahova mindig visszavár valaki. Vagy ha már nem, akkor mi vágyunk vissza: hozzájuk, akiknek ideje már elfogyott. Akik rég végigjárták a saját útjukat. Hétvégén mindenütt, minden faluban és városban parányi tüzek gyúlnak. Gyertyaláng jelzi majd mindenfelé az emlékezés örök parancsát.

Októbert nevezik Őszhónak. Vagy így: Magvető hava. Dsida Jenő után titulálhatjuk Öreg októbernek. A legelterjedtebb nevét a szakrális népi hagyományvilág őrzi: sok évszázada Mindszent havaként tisztelik a tizedik hónapot – annak jelzeteként, hogy október utolsó napja a november elsejei nagy ünnep, a Mindenszentek vigíliája. És a tradicionális ünnepeink az előesttel kezdődnek.

Az apostolok, vértanúk, hitvallók és minden szent napjának filozófiája a katolikusok hite szerint: a világmindenség egészének lelki közössége titokzatos szövetséget alkot, s e szövetséget erősíti az életszentségben elhunytak lelke. Ebben az ősi szimbólumban az egymásért való helytállás eszménye fejeződik ki. A megerősítés jelképe ez. Ahogy a másnapi templomkerti találkozás is azokkal, akiket szerettünk, tiszteltünk; akiknek életértékeinket köszönhetjük.

Azonosak vagyunk a gyászban: nincs más és más mértékű fájdalom, szeretteink hiánya egyformán sújt mindannyiunkat. Pilinszky János írja: „Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája.” Mécsesláng gyúl majd a hétvégi estéken a köztemetők ezernyi pontján. Ahol az örök időtlenség az úr.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.