Október csöndje

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Várkonyi Balázs írása.

Útra készülődik legtöbbünk a hétvégén. Haza – ahonnét elszakadtunk, s ahova mindig visszavár valaki. Vagy ha már nem, akkor mi vágyunk vissza: hozzájuk, akiknek ideje már elfogyott. Akik rég végigjárták a saját útjukat. Hétvégén mindenütt, minden faluban és városban parányi tüzek gyúlnak. Gyertyaláng jelzi majd mindenfelé az emlékezés örök parancsát.

Októbert nevezik Őszhónak. Vagy így: Magvető hava. Dsida Jenő után titulálhatjuk Öreg októbernek. A legelterjedtebb nevét a szakrális népi hagyományvilág őrzi: sok évszázada Mindszent havaként tisztelik a tizedik hónapot – annak jelzeteként, hogy október utolsó napja a november elsejei nagy ünnep, a Mindenszentek vigíliája. És a tradicionális ünnepeink az előesttel kezdődnek.

Az apostolok, vértanúk, hitvallók és minden szent napjának filozófiája a katolikusok hite szerint: a világmindenség egészének lelki közössége titokzatos szövetséget alkot, s e szövetséget erősíti az életszentségben elhunytak lelke. Ebben az ősi szimbólumban az egymásért való helytállás eszménye fejeződik ki. A megerősítés jelképe ez. Ahogy a másnapi templomkerti találkozás is azokkal, akiket szerettünk, tiszteltünk; akiknek életértékeinket köszönhetjük.

Azonosak vagyunk a gyászban: nincs más és más mértékű fájdalom, szeretteink hiánya egyformán sújt mindannyiunkat. Pilinszky János írja: „Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája.” Mécsesláng gyúl majd a hétvégi estéken a köztemetők ezernyi pontján. Ahol az örök időtlenség az úr.

Előző sztori

Szerbiában nem terveznek újabb korlátozásokat

Következő sztori

Hétfőtől karácsonyi fényekben pompázik a Reök-palota

Legutóbbi hasonló cikkek