Huszárvágás a Ford-műveknél: 8 órára csökkentett munkaidő

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A vevők választhattak színt: például feketét. Vagy… feketét. Esetleg még – feketét.

Amikor 1926. szeptember 25-én az arisztokratikus cégfőnök, Henry Ford elrendelte, hogy a gyáróriásában azontúl senki nem harcolhatja le magát napi nyolc óránál hosszabb időben, munkásai tán imába is foglalták nevét. Jelzem, már korábban is így volt: mint egy herceget, úgy tisztelték nagyfőnöküket, aki minden lehetséges szociális könnyítéssel segítette embereit. Jó volt Ford- munkásnak lenni.

Az utópisztikus szocializmus atyja, a brit Robert Owen – amúgy ő is gyáros volt – már egy jó évszázaddal korábban, 1817-ben megfogalmazta kiáltványát a legendás 3 x 8 követeléssel. Akkor tán nem gondolta, hogy a kései utódokra marad a feladat. És valóban: még a XX. század elején is csak a világ iparának csak kisebb részében valósult meg a cél, az Egyesült Államokban például jelentős iparági és régiós különbségekkel. Hazai példa: a 30-as évek végén a gyáriparunk egyharmadában még nem érvényesült ez az elv.

Megvolt tehát a Ford-döntés gyakorlati és szimbolikus jelentősége is. Jó, persze, könnyű úgy, hogy a legendává lett autó, a T-Modell korábban elképzelhetetlen eladási sikert produkált. Ment az üzlet, és a futószalagos gyártás – persze, hogy az is Ford-találmány! – még inkább olcsóvá tette a termelést. A 8 órás munkaidő bevezetése tehát nem okozott jelentős érvágást. De mégis, fontos gesztus volt, és még inkább megerősítette a tulajdonos és munkásai szövetségét. Amely munkások megengedhették maguknak azt is, hogy autót vegyenek. Fordot. Of course. De mi mást is vettek volna: olcsó volt, elegáns, príma minőségű, stabil szervizháttérrel. És divatos. Ja, és választhattak színt: például feketét. Vagy… feketét. Esetleg még – feketét. Mert Henry Ford örökéletű bonmot-ja így hangzott: „Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek.” A szakma nagyjai szerint ez minden idők legszellemesebb kereskedői szlogenje.

A nyáron a T-Modell születésnapján megemlékeztünk a nagytehetségű magyar mérnöktől, a makai születésű Galamb Józsefről, aki e modell főkonstruktőre volt. A rajzasztaltól indulva végigjárta a ranglétrát, lett mérnök, beosztott tervező, főmérnök, igazgató, a tulajdonos jobbkeze. Mindent elért, amit lehetett, s vele a Ford-vállalat szintúgy: kölcsönösen naggyá tették egymást.

Henry Fordot kivételes képességű emberként jegyezték. 12 éves korára már hivatásos órajavító volt. Ahogy ezt, úgy minden mást is önerőből sajátított el. Olyan sikeres feltaláló lett, hogy nevéhez összesen 161 szabadalom fűződik. Megtervezte a mozgó összeszerelősort és feltalálta azokat a tömegtermelési technikákat, amelyek azután a XX. század első felében az egész világon az iparág szabványává váltak. De hosszú út vezetett idáig attól, hogy a detroiti Bagley Avenue 58. szám alatti házában, a fa konyhaasztalon az első maga tervezte motor „bepöfögött a történelembe”. Egy újabb motort négy biciklikerékkel ellátott vázra szerelt – ez lett autóinak őse. 1908-ban aztán a T-modell megszületésével váltak valóra a megfizethető, megbízható, jól működő autótól szőtt álmai, ami igazi népautó lett, a középosztály járműve. Egy új korszak kezdetét jelentette.

Előző sztori

Kőkuti Attila lett a megyei iparkamara elnöke

Következő sztori

Joób Márton visszahívását kérte a szegedi Fidesz és a KDNP

Legutóbbi hasonló cikkek