Dorozsma egykori plébánosát e héten kísérték utolsó útjára

Két év híján egy évszázadot megélt a legendás pap, dr. Brusznyai József.

1950, Kistarcsa, az ÁVH internálótábora. Póriasabban: börtöne; ez a szó fejezi ki legpontosabban a lényeget a helyről, ahol az emberi jogok megszűnnek, elvesznek. Az ott raboskodottak emlékfoszlányaiból épül annak a korszaknak a könyörtelenségrajza. Az egyik cella „lakója” volt Brusznyai József. Ötvenheted magával zsuppolták be oda, a húsz főre tervezett helyiségbe. Valamennyi rabtársa pap volt. Emlékei közül előjön a kép: a cella falán tábla, rajta „Az őrizetesek jogai és kötelességei”. Három joguk volt, meséli az emlékező: kaphattak tisztasági csomagot, végszükségben kérhettek orvosi segítséget, a harmadik jog pedig, hogy bármikor jelentkezhettek önként föltáró, beismerő vallomásra. Az ötvenhét pap cellatársból soha, senki nem élt ezzel a kivételes „jogával”. Senki nem vallott.

Mielőtt a kistarcsai börtönbe vezetett volna az útja, megjárta a hírhedett Andrássy út 60-at. A cellában nappal csak állhatott, éjszaka a deszkapriccsen feküdhetett, szigorúan hanyatt, karjait kiegyenesítve, a törzse mellett tartva. Hogy miért kellett vigyázzállásban feküdni? Hát persze: a rab így nem tudja a kezével eltakarni a szemét, a kétszázas villanykörte fénye pedig átüt a szemhéjon, az alvás csak kísérlet marad, pihenést a tudatkiesés kósza pillanatai hoznak. Magánzárkájában a legnyomasztóbb az volt, amikor napokig a püspöke és saját maga hangját hallotta vissza a cella hangszórójából. Egy találkozásunkkor készült riportban erről ezt mondta: „A legsunyibb megfélemlítési mód az első időből, a vallatás, a »tényfeltárás« idejéből: éjjel-nappal szólt a rádió. Szabályos helyszíni közvetítés volt az Aulából, a püspöki hivatalból. A titkos lehallgató fölvétele. Még saját hangomat is visszahallhattam. Hátborzongató cinizmus!” Az orvul készült felvételeknek köszönhetően az ávósoknak nem volt nehéz dolguk, amikor a legendás főpásztor, dr. Péteri József ellen kezdtek nyomozni. Mi sem természetesebb, hogy hűséges munkatársát, a bécsi egyetem hittudományi karán doktorált Brusznyai Józsefet is azonnal letartóztatták. A legkülönfélébb kínzásokat alkalmazva sem tudták végleg megtörni, senkire semmi terhelőt nem vallott. Okosabb volt vallatóinál. Hát persze, legendásan kicsiszolt, művelt ember volt. Erős lélekkel. Meg erős fizikummal: még a kilencvenedik évében is maga aprította föl télire a tüzelőt a kállói otthonában. És még akkor is biciklijén járta a környező falvakat, templomokat.

Életútja főbb állomásai: 1945-ben történt pappá szentelése után az első megbízatása Csongrádhoz kötötte, ahol hitoktató volt. Később szemináriumi prefektus és dogmatikatanár lett. Majd következett a rabság három éve… 1953-ban szabadult. Papi hivatását jó ideig nem művelhette. Zokszó nélkül tette a dolgát: székesegyházi kántor lett. Nagy nehezen visszatérhetett a papi pályára, több helyen szolgált, szentszéki bíró lett. Aztán 1965-től hetedfél termékeny évet töltött Kiskundorozsmán. Nagy népszerűség övezte. Az ottani hívek évtizedekig számon tartották plébánosukat. Többen, akik még tehették, utolsó útjára is elkísérték. Dr. Brusznyai József temetése e hét csütörtökén volt Kállón.