Íme Csöves, aki egy autóban lakik Szeged belvárosában

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A pénz az utcán hever, csak meg kell találni – meséli vígan a férfi, aki el van ájulva Szegedtől, ezért is “költözött” ide pár héttel ezelőtt.

– A nevemet ne írja le, de elmondok magának mindent, ha kérdez. Ha nagyon akar egy nevet, akkor írja azt: Csöves —fogadott lakhelyén a középkorú férfi, amikor bekopogtunk az ablakon. Lakása belvárosi, azt mondja kényelmesen elalszik és szabályt sem sért – ez utóbbi azért fontos, mert egy Opel Astra kombiról van szó.

Erről:

“Csöves” azt mondja, hogy senkit nem bánt, nem koldulásból él, de az utcán szerzi a betevőjét. — A pénz az utcán hever, csak meg kell találni. A napokban kidobott rézcsapokból csináltam pénzt, de van, amikor ruhát találok. A kajámra, a napi cigire, meg borra kell költenem, de azért ez sem olcsó — meséli. Az autónak a forgalmija rendben van, rendszám van rajta, a parkolás most ingyenes, de mint mondja, ha nem lenne, az sem okozna problémát, mert betegségei miatt jár neki a mozgáskorlátozottak parkolókártyája.

Az autó hálórészében, a csomagtartóban rend van, egy párna és egy takaró jelenti a komfortot, télen ezt paplannal és hálózsákkal egészíti ki, védekezve a hideg ellen. A tisztálkodást meg tudja oldani, a Máltai Szeretetszolgálathoz jár. —Engem nem láttak még az utcán a dolgomat végezni! Több mint harminc éve élek így-úgy az utcán. Van bejelentett lakcímem, de oda nem mehetek – mondja. Az első ülés egyben ruhásszekrény is, ott egy nejlonban tartja a ruháit, amit igyekszik mosni is.

Azt mondja, előfordult, hogy ráhívták a rendőröket és a közterületeseket, de nem tudnak vele mit kezdeni.

— Sehol semmi nem tiltja, hogy a kocsiban aludjak, ezzel nem sértek szabályt. Nem randalírozok, nem bántok én senkit. Ha kell, akkor megvédem magam, de szerencsére többnyire elsétálnak mellettem. Egy dologra ugrok, ha valaki azt mondja, hajléktalan vagyok. Nem vagyok az, van hol aludnom — mondja széles mosollyal az arcán.

Megkérdeztük, hogy miért nem kér segítséget, vagy ha valaki segítséget kínál, akkor mit fogadna el. A válasza nagyon egyszerű volt.

— Jó ez nekem így, nem kell nekem semmi —majd hozzátette, hogy élt már így Németországban, Ausztriában is, ott sem volt ebből az életmódból soha baja.

Előző sztori

Balesetet szenvedett Jászapáti Petra

Következő sztori

Továbbra is sekély ciklonális mező alakítja időjárásunkat

Legutóbbi hasonló cikkek