Elhunyt Cser Miklós, a Szegedi Egyetemi Énekkar egykori karnagya

Cser Miklós karmester életének 73. évében elhunyt. A legendás karnagyra énekkari vezetőtársa, Gyüdi Sándor emlékezik.

– Bár hónapokkal ezelőtt visszavonult a vezényléstől, és tudtuk, hogy súlyos beteg, mégis váratlan a gyászhír: néhány nappal 73. születésnapja előtt, május 6-án meghalt Cser Miklós, a Szegedi Egyetemi Énekkar egykori kiváló karnagya – írja a legnagyobb közösségi portálon

Gyüdi Sándor

Liszt Ferenc-díjas karmester, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója, aki 1985 és 1990 között Cser Miklóssal együtt vezette a Szegedi Egyetemi Énekkart. Cser Miklós „dirigensi pályáját kórusokkal kezdte, majd a Zeneakadémia karmesterképzőjének elvégzése után 1975-ben az Állami Operaházhoz szerződött. 1977-ben Pál Tamás főzeneigazgató meghívására karmesteri állást kapott a Szegedi Nemzeti Színházban. 1978-ban, a nagyszínház felújítás miatti bezárásakor Irakba szerződött, a Bagdadi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. Innen 1980-ban Szegedre tért vissza, a színház első karmestere volt, Pál Tamás, majd Oberfrank Géza zeneigazgatása alatt széles operai repertoárt dirigált.”

1985-ben Gyüdi Sándorral együtt vette át a Szegedi Egyetemi Énekkar vezetését Cser Miklós.

„Egymásra voltunk utalva: mivel én 1988-ig még a Zeneakadémia hallgatója voltam, ő pedig 1987-től a Magyar Állami Operaházban folytatta karmesteri pályáját, tehát a két „ingázónak” olajozottan kellett együttműködnie. A legnagyobb harmóniában dolgoztunk együtt. Szakmai kérdésekben nagy egyetértés volt közöttünk, ezen túlmenően ízlésünk, a darabokkal kapcsolatos előadói szándékaink olyan mértékben hasonlóak voltak, hogy szinte egyeztetnünk sem kellett a művek megformálására vonatkozó elképzeléseinket – írja Gyüdi Sándor. – A betanítás során, amikor egymás távollétében próbáltuk a darabokat, látatlanban is úgy folytathattuk a munkát, mint ahogy a saját megelőző eredményeire épít a karvezető. Nem is osztottuk ki egymás között, hogy ez vagy az a mű melyikünk darabja; legtöbbször közvetlenül a koncert előtt döntöttük el, hogy az adott számot ki vezényli. Természetesen az, aki éppen nem dirigált, beállt a kórusba énekelni. Valószínűleg ez kötött össze bennünket: az éneklés szeretete, a kórusok iránti elkötelezettség. Nagyon élveztük a muzsikálást ezzel a kiváló, rendkívüli szellemi potenciállal, kirobbanó energiával és határtalan lelkesedéssel rendelkező társasággal. A koncertek, vendégszereplések, külföldi utak igazi zenei és közösségi élményt adtak.

Miklósnak a megnövekvő budapesti munkák miatt a Szegedi Egyetemi Énekkartól 1990-ben el kellett köszönnie.

Bár még hat éven át maradtam a kórussal, egy évtizednyi tevékenységem nagy korszakának azt az öt évet érzem, amikor együtt dolgoztunk” – emlékezik Gyüdi Sándor. A Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatójaként, karmestereként töltött évek, az operaházi dirigálás mellett Cser Miklósnak maradt energiája arra, hogy egyre komolyabban foglalkozzon egyházi zenével. Előadóként ez azt is magával hozta, hogy

kapcsolata a kórusmuzsikával mindvégig megmaradt

. Szegedre 1998-tól visszajárt az általa alapított énekkarokhoz, a Victoria Kamarakórushoz, a Concentus Kamarakórushoz. Fél éve, betegségének súlyosbodásával kellett elbúcsúznia.

A Szegedi Egyetemi Énekkar 2020 őszén 95 éves fennállását ünnepeli.Száz KrisztinaésKohlmann Péterkarnagyok az együttes korábbi vezetőit meghívták és felkérték a jubileumi koncerten néhány mű vezénylésére.

Betegsége ellenére reménykedtünk abban, hogy együtt idézhetjük fel azokat az értékes muzsikálással töltött, sikeres és boldog esztendőket.

Az évforduló Cser Miklós elvesztésével örömünnepen túl a fájdalmas tiszteletadás alkalmává válik. Hálával emlékezünk

– nyugodjék békében!” – zárja Gyüdi Sándor az elhunyt alkotótársra, Cser Miklósra emlékezést.

(Forrás: SZTE)