Kultúra

Argentin koreográfus táncjátékát mutatja be a Szegedi Kortárs Balett

Argentin koreográfus táncjátékát mutatja be a Szegedi Kortárs Balett

2020. január 18., szombat
Argentin koreográfus táncjátékát mutatja be a Szegedi Kortárs Balett

Roberto Galvan koreográfus Astor Piazzola zenéjére készült Koncert tangóharmonikára című táncjátékát mutatja be a Szegedi Kortárs Balett február végén.

Juronics Tamás, a társulat művészeti vezetője a produkció szombati nyilvános próbáján elmondta, az argentin művész darabját február 28-án mutatják be a Vágy című előadás részeként. A három egyfelvonásos táncműből álló est a szegedi bemutatót követően a Budapest Táncfesztivál programján is szerepel majd. Az esten Juronics Tamás Lorca fülledt, andalúz történetét feldolgozó, Bernarda Alba háza című felújított műve, valamint a szegedi együttessel rendszeresen dolgozó Enrico Morelli Coppélia-történetet feldolgozó koreográfiája is szerepel majd. A Koncert tangóharmonikára című táncjátékot 1992-ben mutatták be először Szegeden - emlékezett vissza a produkcióban még táncosként közreműködő Juronics Tamás. Mint mondta, a közös munka Roberto Galvannal rendkívül erős hatással volt pályájukra, új utat határozott meg számukra, és a következő évben létrehozták a Szegedi Kortárs Balettet. Robert Galvan hangsúlyozta, az 1990-es évek eleje mindannyiuk számára nagyon fontos időszak volt, az ő pályáját is meghatározta ez a darab, amely első vendégkoreográfusi felkérése volt. A koreográfus szerint nagyon kevés az olyan táncmű, amely kiállja az idők próbáját. A darab maga a tangó - ami jóval több mint egy tánc - esszenciáját jeleníti meg. Az 1990-es évek szegedi társulata ideális volt a mű színpadra állításához, néptáncos hátterüknek köszönhetően azonnal át tudták venni, és vissza tudták adni a tangó lényegét - mondta. Az argentin művész hangsúlyozta, a tangó keletkezése elválaszthatatlan az 1930-as évek kikötői kultúrájától. A darab időtállósága is részben ebben és a mű felépítésében rejlik. Az első rész bemutatja, mi történik a férfiak között, akik egymás között csiszolgatják technikájukat, hogy mire a nők elé kerülnek már csilloghassanak. A második jelenet a közönség elé tárja, ahogy a nők várják a férfiakat, akiknek támaszul szolgálhatnak majd. A záró szakaszban pedig egymásra találnak a párok. Robert Galvan kíváncsi rá, hogy fogadja a közönség a darabot, hiszen az 1990-es években a tangó a magyar nézők számára kevéssé ismert, egzotikus tánc volt, csaknem három évtized alatt azonban a tánckedvelők körében is népszerűvé vált.  

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.