Nem lehet kétség afelől, hogy Érdi Zsolt ereiben kék-fehér vér csörgedezik. A 48 esztendős trolisofőr, közel 35 éve jár már Pick Szeged meccsekre, 1993 óta rendszeresen szervez utazásokat a csapat idegenbeli találkozóira, 2008 óta pedig évente többször is ellátogat a római Stadio Olimpicoba, hogy a helyszínen buzdíthassa barátaival kedvenc focicsapatát, az SS Laziot.
– Hány évesen kezdtél el meccsre járni?
– Talán hét éves lehettem, amikor először vitt ki apukám a sportcsarnokba. Akkor még Szegedi Volán néven szerepelt a Pick Szeged. Életem egyik meghatározó élménye volt, azóta nincs olyan hazai meccs, amit kihagynék.
– Mikor kísérted el először idegenbe a csapatot?
– Az első idegenbeli meccsem 1984-ben volt, amikor az IHF Kupában az Alicante-val játszott a Szegedi Volán. Sajnos 29-24-re kikaptunk és a visszavágón nem tudta a csapat ledolgozni az öt gólos hátrányt, így búcsúztunk a sorozattól. De 34 év távlatából is jó érzésekkel emlékszek vissza az útra.
– Ezzel egy hosszú korszak vette kezdetét, nem túlzás azt állítani, hogy azóta bejártad a fél világot a Szegedért. Mikor váltak menetrendszerűvé az idegenbeli túrák?
– 1993-ban alapítottuk a Majestic Ultras Szeged csoportot, és azóta folyamatosan szervezek buszos utakat a Pick Szeged idegenbeli meccseire, de rendszeresen járunk az FK 1899 Szeged hazai és idegenbeli összecsapásaira is, valamint amikor időm engedi, akkor az NB III-as SZEOL mérkőzéseire is kiszoktam látogatni.
– Ha már a focinál tartunk, miért pont a Lazio lett a kedvenc csapatod?
– Gyerekkorom óta a Lazionak szurkolok. Az örök szerelem egy gombfoci csapattal indult el, ugyanis a hetvenes években még nem lehetett olasz meccseket nézni a tv-ben, viszont a barátaimmal gombfociban mindig lejátszottuk a hétvégi fordulókat, és valamiért mindig nekem jutott a Lazio, így váltam a római kék-fehérek fanatikusává. Emlékszem gyerekként izgatottan hallgattam a rádiót, amikor bemondták az olasz eredményeket. Akkor arról álmodoztam, hogy egyszer majd élőben láthatom a kedvenc csapatomat.
– Azóta ez az álom valóra vált, sőt már rendszeresen jársz Lazio meccsre. Mikor voltál kint először?
– 1994 januárjában a szegedi vízilabda csapat kint játszott Rómában, és a meccset megelőző napon a Stadio Olimpicoban pályára lépett a Lazio. Az volt az első alkalom, amikor élőben láttam a kedvenc csapatomat játszani, és annyira magával ragadó volt a hangulat, hogy ott megfogadtam, hogy ezentúl rendszeresen járok majd az örökvárosba, hogy szurkolhassak a Lazionak. Sajnos volt egy hosszabb szünet, de 2008-tól folyamatosan, évente 4–5 meccsre ki szoktunk menni a barátaimmal, és most már elmondhatom magamról, hogy több mint 40-szer láttam élőben a római kék-fehéreket játszani.
– Szurkolóként bejártad már a fél világot és számtalan mérkőzést láthattál élőben. Melyik volt az eddigi legnagyobb élményed?
– A több száz túrám közül mindegyik megérne külön-külön egy történetet. Az egyik legemlékezetesebb utam 1993-ban volt, amikor Kijev mellett, Brovary-ban játszott a Pick Szeged, és egy kis Polskival mentünk ki két ismerősömmel. Szintén a legszebb emlékeim közé tartozik a két évvel ezelőtti foci eb is. A 18 napos franciaországi kaland volt eddig a leghosszabb utazásom.
– A rengeteg kaland után van még hiányérzeted? Mi az, amit szurkolóként szeretnél még átélni?
– Régi álmom eljutni a Bajnokok ligája Final four-ba Kölnbe a Pick Szegeddel, és a magyar labdarúgó válogatottat is szeretném látni élőben egy világbajnokságon. Remélem, egyikre sem kell már sokat várni.
