Juhos: Jövőre szerencsésebbek leszünk
A Zalakerámia elleni hazai vereséget követően, biztossá vált, hogy idén sem lesz play-off résztvevő a Naturtex SZTE-Szedeák. Juhos Leventével, csapat válogatott centerével értékeltük ki a Mandics-legénység idei szezonját. A 27 esztendős játékos őszintén beszélt a sérüléséről, a válogatottról és a jövőt illető céljairól.
- Két meccs van még hátra az idei szezonból a Szedeák számára, az azonban már korábban eldőlt, hogy a csapat lemarad a rájátszásról. Mennyire vagy elégedett a csapat idei teljesítményével?
- A csapat szempontjából nagyon jól indult a szezon, és a saját teljesítményemmel is elégedett voltam. Amíg teljes kerettel tudtunk készülni addig az első 5-6 hely valamelyikén voltunk, és bárkire veszélyt jelentettünk, de aztán jött egy komoly sérülés hullám, ami megtörte a lendületünket. Először én dőltem ki a sorból, aztán a Sulovics, a végén Csiricsnek is eltört a keze, és Boltics sem tudott már játszani. Ha nem ér minket ennyi sérülés, akkor szerintem simán bekerülhettünk volna a play-offba. Ennek ellenére én pozitívan értékelem a szezont, mert a magyar játékosok megmutatták, hogy tudnak szintet lépni és ebben a komoly bajnokságban is képesek jól kosárlabdázni.
- Kikre gondolsz elsősorban?
- Ha mindenképpen ki kellene emelnem valakit a csapatból, akkor talán Wirth Ádám lenne az. Ádi minden meccsen átlagban 10 pont fölött dobott, ráadásul Kaposváron 35 pontot szerzett, ami szenzációs teljesítmény. De mivel egy ilyen nehézségekkel teli idényben a középházba tudtunk kerülni, ezért dicséretet érdemel minden játékos.
- Egy komoly sérülést követően képes voltál jó teljesítménnyel visszatérni, azonban múlt héten ismét kiújult a bokafájdalmad. Mennyire viselt meg lelkileg, hogy ideje korán véget ért számodra a szezon?
- Amikor márciusban visszatértem, akkor nem volt semmi gond a bokámmal és a játékom is jobb volt, mint amire számítottam. Akkor kezdődtek a bajok, amikor már hetente két meccset kellett játszani, és a sorozat terhelés hatására, újból elkezdett fájni a műtött bokám. Ebből kifolyólag sok edzést kihagytam az utóbbi időben, és a végén, mikor már kikristályosodott, hogy elúszott a play-offba jutási esélyünk, akkor úgy döntöttünk Mandics mesterrel, hogy inkább pihentetem a lábam, nehogy jobban rásérüljek.
- Úgy tartja a mondás, hogy ami nem öl meg az megerősít. Rád ez hatványozottan igaz.
- Valóban, amikor egyre jobban ment a játék, akkor mindig közbe szólt egy kisebb, vagy éppen most egy nagyobb sérülés, de mindegyikből úgy tértem vissza, hogy képes voltam egy szinttel feljebb lépni. Bízok benne, hogy a jövőben is tartani tudom majd ezt a szokásomat.
- Mit vársz jövőre a csapattól?
- Nagyon szépen építkezik a klub, látszódik, hogy egyre erősebbek vagyunk csapatszinten. Rengeteg dolgon múlhat, hogy milyen lesz a következő szezonunk, de elsősorban az a fontos, hogy egyben tartsuk a jelenlegi keretet, illetve kérdés, hogy milyen játékosokat tudunk majd a nyáron igazolni.
Bizakodásra ad okot, hogy a fiatalok ilyen sok játéklehetőséget kaptak idén, hiszen így komoly NB I-es rutinnal felvértezve várhatják a következő idényt. Bízom benne, hogy jövőre végre egy szerencsés szezonunk lehet.
- Tavaly megmutathattad magad a nemzeti csapatban, mekkora esélyt látsz rá, hogy ismét magadra húzhatod a címeres mezt?
- Majd meglátjuk, hogy a szövetségi kapitány hogyan dönt. Én bízok benne, hogy bekerülök a válogatottba még egy ilyen negyed szezont követően, is mint amilyen az idei volt. A hátralevő időben azért fogok dolgozni, hogy olyan fizikális állapotba kerüljek, hogyha esetleg meghívót kapok, akkor jó formában állhassak a nemzeti csapat rendelkezésére.
- Ha egy év múlva ilyenkor leülünk beszélgetni, akkor mivel lennél elégedett?
- Ez lesz a negyedik évem Szegeden, de play-offba eddig még nem sikerült bekerülnünk. Tavaly egy ponton múlt, az nagyon fájó emlék, de jövőre én mindenképpen a rájátszást tűzöm ki célnak. De addig még sok víz le fog folyni a Tiszán, viszont én rajtam nem fog múlni semmi, az biztos.
