Egy gól története

Hatszázhetven gólínséges napot követően, nagypénteken a Szentlőrinc ellen megszerezte első szegedi gólját Péter Antal. A 23 éves támadóval többek között a hollandiai kalandjairól, a ferencvárosi szezonjáról és az azt követő kitérőkről, valamint Szegedre kerüléséről, és természetesen az első góljáról beszélgettünk.

-Nem sok magyar játékosnak adatik meg, hogy megmutathassa magát Hollandiában, neked 17 évesen sikerült. Hogy merült fel a neved a Heerenveen csapatánál?

-A 2008-09-es szezonban a Szekszárd U-15-ös csapata NB I-ben játszott, és abban a kemény bajnokságban 49 rúgott gólommal kifejezetten jó félévet zártam. Az ezt követő télen figyelt fel rám a menedzserem Georgi Attila, aki először Angliába vitt ki próbajátékra a Nottingham Forest csapatához. A próbajátékon megfeleltem és amint hazaértünk egyből bejelentkezett a holland Heerenveen is, ahol szintén próbajátékon vehettem részt, és ott is megfeleltem, úgyhogy én választhattam a két csapat közül.

-Mi szólt a Heerenveen mellett?

-Hollandia jobban tetszett. Sokkal befogadóbbak voltak velem szemben, mint Angliában. Nem mellesleg Urbányi Kristóf és Otigba Kenneth is a Heerenveent erősítette akkor, úgyhogy ez is a holland csapat mellett szólt. Meg úgy éreztem, hogy Hollandiában többet tudok fejlődni fiatalként.

-A Hollandiai kaland után, a magyar rekord bajnok Ferencvároshoz vezetett az utad. Hogy emlékszel vissza a Fradis időszakodra?

-Az utolsó hollandiai évemben második lettem a góllövőlistán az U-19-es bajnokságban, és erre felfigyelt a Ferencváros vezetősége, úgyhogy nyáron leigazoltak. Először az NB III-as csapatban kezdtem Lipcsei Petinél. Ott is jól ment a játék, hiszen 12 meccsen rúgtam 9 gólt fél év alatt. Azt követően az első csapatnál edzőváltás történt: Ricardo Moniz helyett érkezett Thomas Doll, aki nagyobb bizalmat szavazott a fiataloknak. A téli felkészülés során remek formában voltam, az edzőmeccseken sikerült is gólokat lőnöm. Ezt követően utaztunk a törökországi edzőtáborba, ami már nem annyira szép emlék számomra, mert az egyik edzés során elszakadt a bokaszalagom.

Péter karrierjét komoly sérülések árnyékolják be. (Fotó: Kocsis Alíz)

-Emiatt nem sikerült megragadnod a Ferencváros csapatánál?

-Egy másfél-két hónapos kihagyást követően már ismét bevethető állapotban voltam. Viszont ekkor már Böde Dani csúcsformában volt, úgyhogy nem sok esélyem volt őt kiszorítani a csapatból. Ekkor Thomas Doll közölte velem, hogy szélsőként számít rám. Az új poszton is jól ment igazából a játék, mert amikor megkaptam a lehetőséget akkor sikerült gólt lőnöm a Diósgyőrnek Ligakupa meccsen. -

Ekkor voltál a csúcson?

-Mondhatni a fellegekben voltam. Játszottam, gólt lőttem, megmutattam magam a nagy közönség előtt. Utána sikerült mindig odakerülnöm a bajnoki keretbe is, igaz pályára nem léptem, de csak kikerekedett a szezonom a végére, hiszen sikerült bronzéremmel zárnunk a bajnokságot.

-Sikeréhes fiatalként, bizonyítottál a Ferencvárosban. Hogy-hogy nem sikerült megragadnod a zöld-fehéreknél?

-A Ferencvárosnál nagyon jó anyagi körülmények voltak már akkor is, és nyáron tudtak olyan támadókat igazolni, mint például Lauth, vagy Havojic. Úgy éreztem, hogy szinte esélytelen a csapatba kerülnöm. Szerencsére ekkor jött egy megkeresés az NB II-be frissen feljutott Soroksártól, és a több játéklehetőség reményében kölcsönbe hozzájuk szerződtem. Az első félévem ott is remekül sikerült, de aztán egy makacs lágyék sérülésnek köszönhetően tavasszal már nem játszottam.

-Ezt követően viszont megint elérhető közelségbe került az első osztály, hiszen Paksra kerültél.

-Nyáron megkeresett a Paks, hogy mi a helyzet velem a Fradinál. Úgy éreztem, hogy jót tenne a váltás, mivel szekszárdi vagyok, mondhatni hazakerültem mikor a Tolna megyeiekhez igazoltam. Nagyon jól döntöttem, ugyanis remekül éreztem magam, otthon lakhattam Szekszárdon és a játékosokkal is jó viszonyom volt. Remek időszak volt, és eredményes is, hiszen sikerült az NB III-ban 22 meccsen 12 gólt lőnöm.

Péter Antal paksi színekben négyszer is betalált a SZEOL kapujába.

-A SZEOL-t sem kímélted, hiszen négyszer betaláltál a szegediek kapujába is.

-Valóban, talán a sors akarta így. A szezont követő átigazolási időszakban Siha Zsolt megkeresett, hogy számolna velem az NB II-be frissen feljutott SZEOL SC. Úgy alakultak a dolgok, hogy Pakson valamiért nem láttak bennem fantáziát, nem tudom ennek az okát. Zsoltiék pedig kitartóan győzködtek és végül ezért is döntöttem a SZEOL mellett.

-Azóta túl vagyunk egy nem túl fényes NB II-es szezonon, a csapat utolsóként búcsúzott a másodosztálytól. Sok játékos érkezett kifejezetten az NB II miatt, akik aztán a kiesést követően el is hagyták a csapatot, te viszont kitartottál a SZEOL mellett az osztályváltás ellenére is.

-Sajnos valóban nem alakult jól a tavalyi szezonunk, főleg az én szempontomból, hiszen csatárként nem szereztem egyetlen gólt sem.

Ugyanakkor akkora bizalmat éreztem itt a vezetőség részéről, hogy nem tehettem meg azt, hogy nulla rúgott gól után elhagyjam a csapatot.

Tartozom a SZEOL-nak annyival, hogy kitartok a harmadosztályban is a klub mellett. Volt bennem bizonyítási vágy, hogy megmutassam, mire vagyok igazán képes. Nem mellesleg Szeged gyönyörű város, ahol nagyon jól érzem magam.

Péter Antal a szívébe zárta Szegedet. (fotó: Kocsis Alíz)

-Milyen célokat tűztél ki magad elé az idei szezon elején?

--Természetesen azt, hogy minél előbb lőjem meg az első gólomat, összességében pedig tíz találat fölött szerettem volna végezni. Sajnos még az egyik nyári felkészülési meccsünkön egy rossz kitámasztást követően letört egy csont a lábujjamból, úgyhogy ősszel nem nagyon tudtam játszani. -

Hatszázhetvennap után meg is szerezted az első találatod múlt héten. Hogyan emlékszel vissza a gólodra?

-Igazából már Vásárhelyen is betaláltam, csak azt a játékvezető les miatt érvénytelenítette. Emiatt úgy voltam vele, hogy a Szentlőrinc meccsre is ugyanúgy készülök, mint a HFC ellenire. Egy begyakorolt letámadást követően labdát szereztünk, majd Makszimovics rendkívül önzetlenül – hiszen ő is belőhette volna - lepasszolta nekem, én meg begurítottam a kapus mellett.

38 góltalan mérkőzés után, a Szentlőrinc ellen tört meg az átok. (Fotó: Kovács Ferenc)

-Hogyan élted meg a pillanatot?

-Gólörömömben kirohantam a kispadhoz, ezzel is szerettem volna kifejezni a hálámat azért, hogy ekkora bizalommal vannak felém.

A legtöbb helyen, ha egy csatár 38 meccs alatt nem lő gólt, akkor megköszönik neki az addigi munkáját, velem viszont kitartóak voltak, és ez nagyon sokat jelent nekem.

-Innentől kezdve futószalagon jönnek majd a Péter Antal gólok?

-Nem szeretem ezt a kifejezést. Soroksáron is úgy indítottam, hogy a felkészülés alatt rugdostam a gólokat, aztán a tizedik bajnokin találtam be először tétmeccsen. Csinálom tovább a dolgomat, és bízok benne, hogy elkapom a fonalat.