Kultúra

A dualizmus kora sikertörténet a magyar történelemben

A dualizmus kora sikertörténet a magyar történelemben

2017. október 10., kedd
A dualizmus kora sikertörténet a magyar történelemben

Az idén negyvenedik alkalommal rendezték meg a Csongrád Megyei Levéltári Napokat, amelynek egyik helyszíne – hasonlóan, az 1978-as első eseményhez – Hódmezővásárhely. A kedden, az Emlékpontban tartott konferencia előadói a másfél évszázaddal ezelőtti kiegyezés témakörét járták körül.

"Fontos, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár megyei szervezete folyamatosan megrendezi szakmai napjait, hiszen az elmúlt negyven év magában foglalta a rendszerváltást és jelentősen megváltoztak a történeti kutatás szempontrendszerei, a rendezvény a szakmai elveknek és minőségi követelményeknek megfelelően valósul meg" – jelentette ki a keddi tanácskozás levezető tisztét betöltő

Miklós Péter

történész. A hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője hangsúlyozta: a másfél évszázaddal ezelőtti kiegyezés alapozta meg a polgári Magyarországot, ekkor alakultak ki a polgári szabadságjogok és a politikai pluralizmus, s bár a parlamentarizmus nem volt demokratikus, csak népképviseleti, de a polgári demokráciához vezető struktúrák e korban születtek meg. Magyarország gazdaságilag, politikailag és társadalmilag is modern állammá vált a könnyű-, majd a nehézipar térnyerésével, s bár az állami szuverenitás korlátozott volt, a monarchia az első világháborúval bekövetkezett megszűnésével és a trianoni békediktátummal olyan súlyos árat fizetett a függetlenségéért, amelyet azóta sem sikerült kompenzálni – tette hozzá az intézményvezető. Miklós Péter leszögezte: paradox módon a dualizmus kora sikertörténet a magyar államiság szempontjából is, mivel az állami függetlenség végül kudarcok története lett egészen a rendszerváltásig. "Valós és reális kompromisszum volt a kiegyezés" – értékelte Miklós Péter, hangsúlyozva, hogy a megegyezés nem erővel, hanem tárgyalások útján jött létre. "Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverését követően létrejött magyar emigráció szükségszerű következmény, hiszen az országot elhagyók a kivégzést, vagy a jelentős börtönbüntetést elkerülendő távoztak hazánkból" – mondta el előadásában

Pelyach István

, a Szegedi Tudományegyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszékének tudományos főmunkatársa. Kossuth és az emigrációban élők többsége szerint a szabadságharcot nem leverték, hanem elárulták és meg is nevezték

Görgeit

- aki ellentétben az aradi vértanúkkal életben maradhatott - és célul egy újabb szabadságharcot tűztek ki. A szabadságharc során a határvidékeken élő román, szerb és horvát nemzetiségek a magyarok ellen szálltak harcba, amely erősítette azt a törekvést, hogy számukra – a közös együttélés biztosításához - megfelelő szabadság- és nyelvi jogokat kell biztosítani a közigazgatásban és az oktatásban is, valamint a nyugati hatalmak felé világos koncepcióval kell előállni. A kiegyezés után az emigrációból a legtöbben hazatértek, kivéve azokat, akik az Újvilágban egzisztenciát alapítottak, vagy mint maga Kossuth, aki számára a függetlenség eszméje elvi kérdést jelentett. A dualizmus kori állam szervezetében a kisebbségek számára biztosított anyanyelvhasználat változásait vette sorra előadásában a Szegedi Tudományegyetem doktorjelöltje,

Csernus-Lukács Szilveszter

. Mint elmondta, a kistelepüléseken több esetben választották a helyhatóság által használ nyelvnek a nemzetiségek nyelvét, míg a nagyobb településeken és az országos közigazgatásban a magyar nyelv használata általános maradt. A kiegyezéshez vezető időszak szatirikus periodikáinak történetét

Tamás Ágnes

, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Történeti Tanszékének tudományos munkatársa mutatta be, hangsúlyozva, hogy Az Üstökös, a Ludas Matyi és a Borsszem Jankó című élclapok a politikai irányultságuknak megfelelő módon ábrázolták karikatúráikban és ironikus írásaikban a politikai folyamatokat, nem kímélve a közéleti szereplőket sem. A konferenciát záró előadásában a magyar gazdaság lehetőségeit vázolta az Osztrák-Magyar Monarchia kereteiben

Klement Judit

, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének adjunktusa. A kiegyezést követően ötven évre előre rögzített módon a monarchia közös ügyként gyakorolta a kül-, a had- és a pénzügyek irányítását, míg tízévente újratárgyalva a közös érdekű ügyeket, így az államadósság megosztását, a fogyasztási adókat, a jegybank, a pénzrendszer és a vámszövetség kérdéseit. A dualizmus korszakának megítélését vizsgálva szerzett tapasztalatairól az előadó elmondta: az 1950-es években gyarmati, félgyarmati rendszerként értékelték a hazai gazdaságtörténeti munkákban a monarchia gazdaságának működését, később az ortodox marxista megítélést felváltotta az álláspont, amely szerint a magyar kapitalizálódás 1840-es években megindult folyamata ekkor teljesedhetett ki és az egykori agrár-országból agrár-ipari országgá vált Magyarország. Az előadó hangsúlyozta: a gazdasági átalakulás a társadalomban is változást hozott, eltűnt a rendi arisztokrácia, viszont megerősödött és professzionalizálódott a tisztviselői réteg. Az Csongrád Megyei Levéltári Napok sorozata szerdán Szentesen, a reformáció ötszázadik évfordulójához kötődő előadásokkal zárul.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.