Kinek mit ér meg? – A szegedi munkavállalók közül is sokan ingáznak

Minden harmadik dolgozó ingázik hazánkban a munkahelye és az otthona között. Az adatok alapján ez Csongrád megyében is jellemző, Szeged pedig kiemelt célállomás.

A főváros és a megyei jogú városok mindig is több lehetőséget nyújtottak a munkavállalóknak, mint akár azok környezetében elhelyezkedő kisebb települések. A KSH

adataiból

kivehető, a Szegedre bejárók aránya a helyben foglalkoztatottakon belül több mint húsz százalékra tehető. A munkába járás eltérő hatást gyakorol az egyénekre. Van, aki egy jobb állásért naponta több óra hosszát is képes utazni a jobb fizetés reményében. „Kiskunhalasról jelentkeztem egy szegedi multihoz dolgozni, számomra a napi kétszer 1-1,5 órás buszos utazás is leküzdhető a megfelelő munkakörülményekért cserébe” – osztotta meg velünk egyik olvasónk. Az ingázás negatív oldalaival is számolniuk kell a munkavállalóknak. Az utazás járhat stresszel, illetve a belefektetett energia is jobban igénybe veszi a szervezetet. Egy másik hatás, hogy mivel a munkavállaló idejének nagy részét más településen tölti, így kevésbé tudja kivenni a részét lakóhelyének közösségi életéből is. A szakemberek szerint, aki egy óránál többet ingázik naponta, az hamarabb kiég, elfárad. A közlekedési eszközök megválasztásánál a viszonylag rövidebb ideig utazók a helyi közlekedési eszközökön töltenek több időt, a hosszabb utat megtevők gépkocsiban, illetve távolsági tömegközlekedési eszközökön. „Több, mint egy évnyi autós ingázást követően éreztem úgy, hogy a napi hatvan kilométeres táv felőrli a fennmaradó energiáimat, a kezdeti lelkesedés ekkor már alábbhagyott. Kellő tapasztalatot szereztem ezáltal, a továbbiakban már a határaim ismeretében tudtam munkát vállalni” – mondta el a huszonhat éves könyvelőként dolgozó

Márti

, aki korábban egy az agglomerációba eső kistelepülésről járt Szegedre naponta. A vonzáskörzetet nézve, az alföldi megyeszékhelyek közül Szeged, Debrecen, Nyíregyháza és Kecskemét kevesebb településből álló vonzáskörzettel rendelkezik, mint az ország sűrűbb településhálózattal bíró megyéi, a KSH szerint az ott élők lélekszám azonban több, mintegy 76-125 ezer fő. „Kétszer negyven kilométert utazom, ez összesen 2,5 órát tesz ki naponta. A munkáltatóm fizeti az útiköltséget, illetve ennél a mezőgazdasági profilú cégnél a fizetéssel is elégedett vagyok. Számomra a belefektetett áldozattal együtt is megéri. Az utazás időtartamát igyekszem hasznosan kitölteni, olvasok, zenét hallgatok” – fogalmazott

Zsuzsanna

. A bejárás tehát nem mindenkinek okoz problémát. A húszas éveiben járó

József

elmondta, a háztól a munkahelyéig 50 percet vesz igénybe számára az út, nem érez különösebben megterhelést sem fizikálisan, sem mentálisan emiatt. Véleménye szerint az egy órát meghaladó odaút lehet az a lélektani határ, amely felett már nem vállalná a napi ingázást. A lakóhelyünktől távolabb eső munkavállalásnál érdemes számolni azzal is, hogy az utazással eltöltött idő összeadódva mennyivel több munkanapot adhatna ki az év során. A mérlegelésnél a pozitív és a negatív tényezőket latba véve mindenki eldöntheti, hol a határ számára, mit ér meg neki egy távolabbi munkahely választása.