A legendás hajó idén lenne 100 éves, öt éve süllyedt el, 2015-ben pedig még mindig vízben voltak védetté nyilvánított alkatrészei. Ma filmvetítéssel emlékeznek a Szőke Tiszára, később konferencián tisztáznák, hogy mi történt az utóbbi időszakban a közlekedési eszközzel, mit lehet tenni az értékes gőzgépért, kormánykerékért.
Utoljára bő két éve írtunk a Szőke Tisza pusztulásáról. A hajó sorsának beteljesülése 2012-ben kezdődött, ekkor süllyedt el a tápéi téli kikötőben, majd kezdték meg bontását, miután 4,8 millióért eladták egy fémkereskedőnek. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és utódja, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ úgy ítélte meg, hogy menthetetlen, csupán egyes alkatrészeit – mint a kormánykereket, a szellőzőkürtőt, a horgonycsörlőt, a háromhengeres Compound gőzgépet és talpával együtt az árbocrudat – nyilvánította védetté a rossz állapot miatt, amelyeket múzeumban kellett volna elhelyezni.
„A Szőke Tisza idén lenne száz éves. Az évforduló alkalmából filmvetítést tartunk a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület székházában, a Földmíves utca 13. szám alatt most pénteken délután öt órától” – tájékoztatta a SZEGEDma hírportált id. Szilágyi Árpád, a szervezet vezetője.
A nosztalgia és az emlékek felidézése mellett cselekedni is kíván, már szervez egy „értékfeltáró gyűlést” a maradványok megmentése érdekében. A konferenciára meghívná az örökségvédelem felelős szerv egyik munkatársát, a kikötő vezetőjét és azokat, akik aggódnak a hajó sorsáért. Szeretné elérni, hogy a korábbi ígéreteknek megfelelően ne a vízben legyenek a védett értékek, a kiemelt részeket sorsáról pedig adjanak tájékoztatást, állítsák ki, hogy Szeged város közönsége is megtekinthesse.
A hajó
A Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében 1917-ben építették meg a lapátkerekes gőzhajót, amelyet 1919-től SAS, majd 1930 és 1944 között Szent Imre, később Felszabadulás, végül Szőke Tisza néven jegyeztek. 1958-ban átépítették, ettől kezdve üdülőhajóként, majd 1973-tól állóhajóként, diszkóként is működött és a szegedi városkép elválaszthatatlan részévé vált.
