Kajak-kenu: a türelem a jelszó Kárász Annánál

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

szeged_ve_sajttaj005kf

Vállműtétjét követően kezdte meg a felkészülést a idei szezonra a Démász Szegedi VE világbajnok kajakosa, Kárász Anna, aki a hétvégi, szezonnyitó rangsorolón még nem áll rajthoz a Maty-éren, az idei világversenyeken azonban már újból a legjobbak között lenne.

– Túl van a vállműtétjén, és egy igen viszontagságos szezonon: bár teljesítette a válogatási kritériumokat, mégsem lehetett ott Rióban. Mindezek után mennyire vetette magát bele nagy elánnal a picit később elkezdett munkába?

– Nehéz az, amikor az ember szeretne edzeni, szeretne haladni, menne és csinálná, de nem lehet, mert valami visszafogja, és muszáj, hogy türelmes legyen, mert csak nagyobb bajt csinál a meglévő problémánál. Ebben bőven van tapasztalatom. Nem az lebeg a szemem előtt, hogy világcsúcsot kell mennem, vagy a saját legjobb időmet kell idén kajakoznom. Próbálok a következő lépésre, célra összpontosítani. Így nem kudarcot élek át minden nap, hanem azt érzem, hogy lépegetek előre.

– A szokottól talán több pihenés jutott a szezon végén Önnek: ebből tud-e valamennyit profitálni, hiszen még ha később is kezdte el a munkát, de a többieknél talán kipihentebben ülhetett a hajóba.

– Volt pihenőm, a tavalyi szezon után igényeltem is egy nagyobb pihenést. A műtét után kényszerből sem mozoghattam, hat hétig futnom sem volt szabad a beavatkozást követően. Egészen decemberig csak a rehabilitációval kellett foglalkoznom, az edzés csak annyi volt, amennyi jól esett. Kipihentem a tavalyi évet, januártól kezdtem el a komolyabb munkát.

szeged_ve_sajttaj003kf

– Mindezek mellett mennyi idő jut a tanulásra, az egyetemi tanulmányaira?

– Az egyetem háttérbe szorult, elvégeztem a gazdálkodás és menedzsment szakot, most egy hasonló szakra jelentkeztem a gazdaságtudományi karra. Most nem az egyetem játssza a főszerepet az életemben, egyelőre kevesebb időt és energiát tudtam erre szakítani, mint szerettem volna.

– Most pedig már a víz kerülhet előtérbe. A hosszabb kihagyás után nehéz volt a kezdet? Van-e még Önben félelem azt illetően, hogy mi lesz, ha nem bírja a válla?

– Nap mint nap azon vagyok vizen, hogy gyorsabban kajakozzak. Elég sok időt igénybe vesz az is, hogy a vállam is mindig rendben legyen, megkapjam a megfelelő kezelést. Az utóbbi két-három hétben sikerült teljesen levetkőznöm azt, hogy nem úgy szállok már vízre, hogy aggódok azon, hogy fájni fog-e vagy nem. Nagyon jól megtanultam már azt, hogy mit kell ahhoz csinálnom, hogy a vállam is felkészült legyen az edzésre, és mit kell csinálnom az után, hogy hamarabb regenerálódjon. Az volt a legkeményebb az egész folyamatban, amikor az első héten vízre szálltunk. Addigra elszoktam a kajakozástól, az izmaim is elgyengültek, a műtét után nem használtam az egyik oldalamat. Mentálisan is nagyon igénybe vett az az időszak.

– Kezdődik a szezon, ami egyben egy olimpiai ciklus kezdetét is jelenti, még ha most Tokió picit távolinak is tűnik. Milyen célokat fogalmazott meg önmagának?

– A mostani mezőnyben reális lehet, hogy csapathajóba kerüljek az Eb-n és a vb-n. Mindig hosszúnak tűnik egy újabb, négyéves ciklus, de persze az a fő cél, szeretnék ott lenni Tokióban. Az ember ilyenkor ezt félrerakja, jönnek a rövidtávú célok, én pedig ezekre koncentrálok.

Előző sztori

Magyar Anna: Nem hagyhatják figyelmen kívül a külhoni magyarok nyelvhasználatát!

Következő sztori

Eurovíziós Dalfesztivál – Portugália nyert, Pápai Joci nyolcadik