Jubileumi koszorúzás a Bálint Sándor emléktáblánál + FOTÓK

Az idei tanév kettős jubileum a Boldogasszony Iskolanővérek fenntartásában működő szegedi Karolina Iskola számára. 145 éve történt, hogy az első, Szegedre érkező nővérek megkezdték a tanítást a mai iskola elődjében, és 25 esztendeje annak, hogy a kommunizmus alatt államosított „Zárdába” visszatérhetett a rend, és megnyílt a mai Karolina – közölte portálunkkal Guba Katalin tanítónő, az ünnepély egyik szervezője.

A kettős jubileumi év keretében az Iskola indításának 145. és újraindításának 25. évfordulója alkalmából,

Bálint Sándor

halálának, mennyei születésnapjának évfordulóján, május 10-én fontos eseménnyel gazdagították az ünnepségsorozatot. A Katolikus Diákszövetség aktív közreműködésével és az 5-11. osztályokból két-két tanuló részvételével megkoszorúzták az iskola falán található Bálint Sándor emléktáblát.

Az ünnepséget a 4. osztályos

Kiss Anna Róza

népdalszólója indította.

Faragó M. Flóra

nővér köszöntő szavai után

Zombori István

méltatta Bálint Sándort. A történész, nyugalmazott múzeumigazgató, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szegedi elnöke egy emberöltővel ezelőtt az iskola újraindításáért is sokat tett. Annak idején Zombori István avatta fel magát az emléktáblát is. Mindenki számára felemelő volt a tény, hogy a mostani koszorúzásra elfogadta a meghívást, hiszen amellett, hogy Bálint Sándor munkásságának elismert szakértője, hálás szívvel tartják számon, hogy többek között éppen az ő munkája tette lehetővé az iskola mai virágzását, sőt gyermekei oktatását-nevelését is az itt tanítókra bízta. Beszédében Alsóváros, Bálint Sándor és az iskola kapcsolatára hívta fel a figyelmet. Mint ismeretes, Bálint Sándor, a „Legszögedibb Szögedi”, az alsóvárosi templom

Fekete Madonna

márványtáblájának készíttetője 1937 és 1941 között az Iskolanővérek iskolájában is tanított. A történész szavai nyomán a résztvevők betekintést nyerhettek Bálint Sándor alázatos és kitartó szakrális néprajzi munkájába, hallhattak jelleméről, kiemelve, hogy személyisége mennyire példaértékű lehet számunkra, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szentté avatása folyamatban van. Az emlékbeszéd arra sarkalta a jelenlévőket, hogy legyenek büszkék múltjukra ott, ahol élünk. Mert, ahogy mondta, akinek nincs múltja, annak nincs jelene, és jövője sem lesz. Ezzel megerősítette a hitet, hogy kellenek az emlékezések, a múltidézések, s az, hogy ezek ünnepi keretet kapjanak. A beszéd után két diák megkoszorúzta az iskola falán található emléktáblát, majd az ötödik osztályos

Zsova Máté

zárta le a megemlékezést egy népdalcsokorral.