A két ifjúsági szervezet rendezvényén Pelyach István idézte fel a forradalom és szabadságharc eseményeit.

Közeledik március 15-e, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója. Két ifjúsági szervezet, a szegedi Fidelitas és a szegedi Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség(IKSZ) közös eseményt szervezett a közelgő évforduló alkalmából. A szervezőknek sikerült meghívniuk Pelyach Istvánt történészt, a Szegedi Tudományegyetem tanárát, aki a téma egyik legnevesebb kutatója az országban.

A rendezvényre a Kálvária sugárúton található KIK kávézóban került sor március 9-én. Pelyach István, a BTK Modern Magyar Történeti Tanszék oktatójának előadása sok érdeklődőt vonzott. Beszélt a márciusi ifjak terveiről, céljairól és az egyes ifjak egyéni sorsáról is. Elmondása szerint a hazai polgárság rendkívül szűk réteg volt, ezért a márciusi ifjak tagjai a változást akaró nemesség és pár paraszti sorból kiemelkedett értelmiségiek voltak.

Kiemelte, hogy szerencsére sokat tudunk a forradalom napjának és egész 1848/1849 eseményeiről, mivel a kor prominens alakjai közül sokan naplót vezettek, valamint levelek útján kommunikáltak egymással. Petőfi Sándor naplójából még egy részletet is felolvasott az előadó, így a közönség még jobban átérezhette a költő romantikus forradalmi hevületét. Ezt követően részletesen taglalta március 15-e történéseit, amely nap a nagy tettek mellett sok komikus pillanatot is rejtett magában. A forradalom egyik nagy szépsége Pelyach szerint, hogy erőszak nélkül zajlott le. Így kerülhetett sor arra, hogy amikor Petőfiék lefoglalták Landerer nyomdáját, a velük szimpatizáló nyomdász megkérte őket, hogy amíg nyomtatják a 12 pontot zárják be őt a dolgozószobájába, nehogy a császári karhatalom később együttműködéssel tudja vádolni. Pelyach kiemelte azt is, hogy Petőfiék csak mint az események elindítójaként tekintettek magukra, a forradalom utáni konszolidációt a Pozsonyban székelő országgyűléstől, elsősorban Kossuthéktól és a leendő új kormánytól várták.

A történész szerint 1848 legnagyobb szépsége az, hogy az ország minden társadalmi rétege összefogott a jobbágytól a főnemesig, sőt a későbbi önvédelmi háború első hősi halottja egy báró volt. Az előadása végén megjegyezte, hogy ennek fényében nem találja helyénvalónak azt, hogy 1848-at sokan a saját politikai érdekük által vezérelve ki akarják sajátítani maguknak. Pelyach István úgy véli, ma is egy nemzetként közösen kell ünnepelnünk a forradalmat és szabadságharcot, hiszen az a nemzet közös vívmánya.

A történész az előadása végeztével a kávézóban maradt, és válaszolt a megjelent szegedi fiatalok kérdéseire még egy órát elbeszélgetve így.