Írjon nekünk

Közélet

Középpontban a Komócsin-klán – a kommunizmus áldozataira emlékeztek Szegeden + FOTÓK, HANG

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

tudomanyos_szimpozium27_gs

A kommunista múlt feldolgozásának kulcsa a helyi események feltárásában rejlik – hangzott el a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából Szegeden rendezett szimpóziumon, amelynek központi témája a Komócsin-klán tagjainak tevékenysége volt.

Azt, hogy tavaly év végén elhunyt ifj. Komócsin Mihály, csak januári temetése után tudta meg a közvélemény a Blogstar jóvoltából, majd miután a Délmagyarország Kispál Antalnak, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársának az elmondása alapján tisztességes, korrekt embernek, felkészült közgazdásznak állította be őt, még a Kormányinfón is téma volt személye. Csúri Ákosnak, a Blogstar.hu alapító-főszerkesztőjének kérdésére Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a megyei napilapban megjelentekre reagálva azt mondta: „a visszaemlékező részéről komoly propaganda folyt, nagyon rafináltan, nagyon bújtatottan és nagyon okosan kampányoltak Komócsin életműve mellett, miközben választópolgártársaink az egyébként primitív magyar kommunistákhoz képest is nagyon durva és nagyon gonosz helyi kiskirálynak tartották és tartják őt”. Részben ezen előzmények adták az apropóját, hogy tudományos szimpóziumot tartott a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából Szegeden a kormányhivatal, a megyei önkormányzat együttműködve a Magyar Nemzeti Levéltárral és az Emlékponttal, amely a Komócsin-klánnal foglalkozott.

A politikai bizottság helyett a történelmi igazságtételnek kell írnia a sorokat

A tudományos szimpóziumon Juhász Tünde kormánymegbízott köszöntője után Csúri Ákos, a rendezvény moderátora is megosztotta gondolatait az egybegyűltekkel. „Pol Pot megye szülötte vagyok és újságírói pályámat is itt kezdtem. 2009 decemberében pedig járhattam a kambodzsai Phnompen-ben, a híres Toul Sleng-ben, Pol Pot börtönében, kínzókamráiban. Ott jöttem rá igazán, hogy a Komócsin–Pol Pot hasonlat mit jelentett nekem itt, Szegeden. A szellemi kínzókamrát. Aminek öröksége máig kísért bennünket – távolabbra költözött lokálpatriótákat és a helyben lakókat” – fogalmazott. A Délmagyarországot is bírálta, azt mondta, az egykori III/III-as főhadnagy és százados mellett megkérdezhettek volna mást is, mit is gondol ifj. Komócsin Mihályról. Csúri problémának tartja, hogy a mai napig nincsenek megnevezve azok, akik egykor megfigyeltek, feljelentettek másokat, azaz azok, akik életeket tettek tönkre. Így folytatta: „S hiába szárnyal az ország gazdasága, ha ilyen mérhetetlen igazságszolgáltatási deficit van. Összhangba kellene hozni a kettőt. Az áldozatoknak joguk van tudni, hogy kik tették őket áldozatokká. A Komócsinokról legalább tudjuk, hogy kicsodák. De ez még mindig nagyon kevés. Gyermekeim csak akkor fogják megérteni apjuk, nagyapjuk, dédapjuk történetét, ha megszűnnek a vastagfilcek és minden olyan lesz, mint Pol Pot megyében volt: fekete és fehér. Csak most már a történelmi igazságtétel és nem a politikai bizottság írja a sorokat” – fogalmazott Csúri Ákos.

Hallgassa meg a Blogstar.hu alapító-főszerkesztőjének gondolatait.

tudomanyos_szimpozium13_gs

Csongrád megye 1944-45-ös eseményeiről dokumentumkötet jelenik meg

Bár 1948-tól volt egypártrendszer Magyarországon, de már 1944-45 fordulójától kezdve elindult a Magyar Kommunista Párt részéről a hatalomnak a megszerzése azokon a területeken, amelyek fontosak voltak, így például a rendőrség és az állambiztonsági terület – mondta el portálunknak Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) tagja. A NEB vidéktörténeti kutatócsoportján keresztül foglalkozik azzal, hogy a fővárostól távolabb fekvő településeken miként zajlott le a kommunista hatalomátvétel. „Készülőben van Csongrád megye 1944-45-ös időszakát bemutató dokumentumkötetünk, ami kifejezetten a megyének az átalakulását tekinti át újonnan előkerült levéltári források tükrében Gulyás Martin és Vincze Gábor tudományos kutatók jóvoltából” – tette hozzá.

Soós Viktor Attila elmondta, mindegyik megyébe sikerült olyan pártapartcsikokat találni, akik teljhatalommal rendelkeztek, gyakorlatilag élet-halál urai voltak, a történész szerint Csongrád megye a Komócsin-klánnak köszönhetően az egyik legkeményebb, legbrutálisabb térségnek számított. Speciálisnak tekinthető a Komócsin család tagjainak szerepvállalása, hiszen bár sok helyütt előfordult, hogy a családi kapcsolatok révén jutottak bizonyos beosztásba emberek, ám a rokoni szálaknál fontosabb szempontnak számított például az illegális kommunista időszakban eltöltött idő, vagy éppen az emberi kapcsolatok és kötődések. Vagyis azon múlt egy-egy kinevezés, hogy ki kivel barátkozott, vagy épp kinek az érdekében tudott mozgósítani másokat. A történész kitért arra is, hogy ezek az esetenként évtizedes kapcsolódási szálak nem maradtak Magyarország határain belül, hanem a jelentős pártvezetők mindegyikének volt egy szovjetunióbeli, moszkvai kapcsolata is. A Komócsin-klánt Gerő Ernő és Révai József is támogatta, hiszen sokáig a család egyes tagjaira úgy tekintettek, mint Kádár Jánossal szembeni alternatívára, bizonyos körökben az is felmerült, hogy az ország vezetését rájuk bíznák. A történész hozzátette, ez persze nem hozott volna változást, szerinte inkább az addiginál is rosszabb helyzetet teremtett volna.

„Helyi, azaz megyei, járási és városi szinten kell feldolgozni 1945-től 1990-ig tartó történelmünket, hiszen csak akkor kaphatunk hiteles és reális képet országosan, ha ez megtörténik” – szögezte le a NEB tagja. Hozzátette, a jelentős pártvezetők életútját nagyjából már feltárták a szakemberek, ám az alsóbb szinteken tevékenykedők esetében még van elmaradása a történész szakmának. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja úgy értékelt, hogy Csongrád megyében sokat tettek a múlt feltárásáért, hiszen a kormányhivatal központi épületében tavaly egy emlékszobát nyitottak meg a nagyközönség előtt Pártkontroll címmel, illetve Hódmezővásárhelyen az Emlékpont múzeum kutatja a múlt rendszert. Soós Viktor Attila előadásában azt is hangsúlyozta, hogy a NEB feladata és kötelessége is egyben a hatalombirtokosok életútjának feldolgozása, amit bírósági úton meg lehet támadni, ám eddig ilyenre nem történt még példa. A NEB honlapján többek között azokról is tájékozódhat bárki, akik 1956 és 62 között a Magyar Szocialista Munkáspárt legfelsőbb vezető testületeinek tagjai voltak, köztük Komócsin Zoltánról találhatunk adatokat.

tudomanyos_szimpozium10_gs

Megkérdőjelezhetetlen párthűsége tartotta a hatalomban Pol Pot megye urát

Az 1925-ben született Ifj. Komócsin Mihály a Magyar Kommunista Párt, majd az Magyar Dolgozók Pártja (MDP), később az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megbízható, szilárd emberének, bástyájának számított, édesapja és nagybátyja helyben, míg Zoltán testvére országos szinten vállalt, illetve jutott fontos szerephez. Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője emlékeztetett, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc törést jelentett az MSZMP-n belül, ezt követően igyekeztek a sztálinistákat és rákosistákat háttérbe szorítani, ám Pol Pot megye névadója, ifj. Komócsin Mihály ezt az időszakot átvészelte, hiszen 1957-ben szegedi, majd később megyei párttitkárként tevékenykedett. „1957-58-ból maradtak fenn olyan jelentések az MSZMP káderosztályáról, amiben azt írták róla, hogy nem egészen felkészült, nem biztos, hogy a munkatársaival megtalálja a megfelelő hangot. Ezek a jelentések arra is kitérnek, hogy lojális a párthoz, ezen felül elkötelezettje a rákosista, sztálinista elveknek és nincs még egy olyan térség az országban, ahol kommunista párton belül ennyire erős lenne ez a vonal” – mondta el Miklós Péter. Egy 1957. augusztus 13-ai jelentésben például az olvasható, hogy több területen vetődött már fel, és most már kezd általánossá válni az a nézet, hogy az országban nincs még egy olyan hely, mint Szeged, itt ugyanis a párt annyira balos és itt vallják legjobban a rákosista-sztálinista elveket.

Megjegyezte, az emberek, vagyis a történelem formálói és szereplői nem feketék vagy fehérek, ám Pol Pot megye uráról a Délmagyarországban olvasotton kívül a korszakot megélt emberekkel beszélgetve jót még nem hallott. Ezért is nézte át az egykori káderjelentéseket, hogy árnyaltabb képet lehessen festeni ifj. Komócsin Mihályról. Az Emlékpont intézményvezetője elmondta, a párt iránti lojalitása megkérdőjelezhetetlen volt, hiszen amikor 1985-ben azt kérte tőle, hogy vonuljon háttérbe, ezt szó nélkül megtette, hiába érezte magát tettre késznek és egészségesnek, szó nélkül engedelmeskedett a pártnak, és onnantól kezdve semmilyen párt- vagy politikai tisztséget nem vállalt még a rendszerváltás után sem.

„Ahhoz, hogy szembenézzünk a múltunkkal és a szocializmus koráról egy árnyalt képet alakítsunk ki, fontos, hogy források és alapkutatások mentén, érzelemmentesen tudjunk közelíteni egy-egy szereplőhöz. Jelenleg még túl közel vagyunk mind a szocialista korszakhoz, mind Komócsin halálhoz ahhoz, hogy mérleget tudjunk vonni, de el kell kezdeni ezt a munkát, és akkor majd 20-30 év múlva, amikor már szemtanúk nélkül és érzelmi alapon történő megközelítés nélkül tudjuk vizsgálni ezt az időszakot, hiteles Komócsin-kép rajzolódhat ki” – hangsúlyozta Miklós Péter. Megjegyezte azt is, hogy a rendszerváltás után 30 évvel azért ne egykori tisztek mondják meg, hogy miként is gondoljunk a múltunkra. Bálint László fővárosi állambiztonsági kutató is utalt erre előadásában, mint mondta, sajnálatos módon megfigyelhető a történelemhamisítás, amikor a korszakot megélt emberek teljesen másképp állítanak be történéseket, mint amit ahogyan azokat a hiteles forrásokból megismerhetjük. Majd részletesen szólt a Komócsin család tagjainak politikai szerepvállalásáról, amely megerősítette a Miklós Péter által elmondottakat, nevezetesen, hogy a párthoz való lojalitásuk miatt voltak meghatározóak, illetve Komócsin Zoltánnak az országos politikában betöltött szerepe miatt egyfajta védelmet is élveztek, igaz például Komócsin Illést végül eltávolították posztjáról antiszemita megnyilvánulásai miatt.

A szegedi megemlékezés a Glattfelder Gyula – egykori Komócsin – téren fejeződött be, ahol Kakas Béla, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnökének köszöntője után Miklós Péter történész mondott beszédet a koszorúzás előtt. Erről külön cikkben számolunk majd be szombaton.

Közélet

A belügyminiszter szerint lenne értelme Nemesi Pál ötletét megvalósítani

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Vagyis, be kellene kamerázni a lépcsőházakat, amennyiben ezzel a szegediek is egyetértenek.

Tovább olvasom

Illegális bevándorlás

A “bevándorláspártiak” mielőbb át akarják nyomni a migránskvótát a tagállamokon

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

A “bevándorláspártiak” mielőbb át akarják nyomni a migránskvótát az európai uniós tagállamokon – jelentette ki a Fidesz-frakció szóvivője hétfői budapesti sajtótájékoztatóján.

Tovább olvasom

Közlekedés

Veszélyeztetett terhes makói asszonynak segítettek kórházba jutni a zsaruk

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Az úton folyt el a magzatvize, de végül egészséges babának adott életet a makói feleség.

Tovább olvasom

Aktuál