Január 13-a és 15-e között tartották meg Magyarországon az Országos Sasszinkront, melynek keretében nemcsak a sasfajokat, hanem az összes nappali ragadozómadár fajt felmérték a nemzeti parkok munkatársai és civil természetvédelmi szervezetek (köztük legnagyobb, az MME) önkéntesei.
A felmérés területi egységei 2,5 x 2,5 km-es (6,25 négyzetkilométeres) „négyzetek”, melyek egyedi betű-számkóddal vannak jelölve, így a megfigyelt madarak tartózkodási helyei térképen bejelölhetők.
Csongrád megyében 30 felmérő végezte a számlálást, melynek során 301 négyzetet jártak be, ami megfelel 1880 négyzetkilométernek. A felmérés főleg a megye tiszántúli részén volt közel teljes, a Tisza völgyben pedig szintén nagyon jónak mondható. E hétvégén 11 ragadozómadár fajt sikerült észlelni: rétisast, parlagi sast, egerészölyvet, gatyás ölyvet, karvalyt, kékes rétihéját, barna rétihéját, vándorsólymot, kerecsensólymot, kis sólymot és vörös vércsét. Az összes ragadozómadár száma 1272 példány (maximum érték).
A szinkron névadói közül rétisasból 72 példányt láttak, amely némileg magasabb a tavalyinál (62 pd.). Fő tartózkodási helyeik a két nagyobb folyónk menti részek és a nagy halastó rendszerek, ahol e sasok még tudnak az itt maradt vízimadarakra vadászni és találnak haldögöket is. Mezőgazdasági és füves, pusztai élőhelyeken kevesebb rétisas tartózkodott, ellentétben a másik sasfajunkkal: a parlagi sassal.
Belőlük idén 85 példányt sikerült számba venni (tavaly 77-en voltak). A parlagi sasok kedvelik a zavartalanabb füves puszták mezőgazdasági területekkel váltakozó széleit, de tisztán szántóföldi területeken is előfordultak. Előfordulásuk eléggé egyenetlen, volt néhány négyzet ahol 8-11 parlagi sas is tartózkodott, a négyzetek nagy többsége pedig „üres” volt sasok tekintetében. Fekete és szirti sast 2016-ban 1-1 példányt figyeltünk meg, de idén sajnos nem találkoztunk velük.
Legnagyobb létszámú ragadozónk az egerészölyv, idén 780 példányt sikerült észlelni. Rájuk inkább jellemzőbb az egyenletesebb eloszlás: 1-2 ölyv négyzetenként, de volt ahol 27 madár vadászgatott ugyanekkora területen, valószínűleg itt helyileg nagyobb volt a táplálékukat adó rágcsálók száma. Két jellegzetes téli vendég ragadozómadarunk létszáma, a gatyás ölyvé (21 pd.) és a kékes rétihéjáé (137 pd.) eltérően alakult a tavalyi évhez képest, a gatyás ölyv száma csökkent (2016-ban 25 pd.), a kékes rétihéjáé nőtt (2016-ban 96 pd.) A kékes rétihéja egyébként szeret magas füvű pusztákon csapatosan éjszakázni, tavaly volt is ilyen „20 példányos” négyzet, idén viszont 4-5 kékes rétihéja volt a legtöbb egy négyzetben. A kevesebb telelő énekesmadár és vízimadár miatt idén csak 5 vándorsólymot és 1 kis sólymot figyeltek meg, így az idei szinkronnak ők az egyik legritkább ragadozói Csongrád megyében. Hasonlóan alacsony számú barna rétihéja volt a megyében, és csak egy négyzetben a szegedi Fehér-tavon.
Ritka fészkelőnek számító ragadozónkból, a kerecsensólyomból csak 7-et figyeltünk meg Csongrád megyében, ők hajlamosak arra, hogy télen is a fészkelőhelyük tágabb körzetében maradjanak. A 150 körüli megfigyelt telelő vörös vércse, csak a nálunk fészkelők kisebb része, mivel a többségük télire elvonul. A karvaly rejtőzködő életmódú erdei madár, így a megfigyelt másfél tucatnyi példány nem jellemzi a megyében élő állományt.
Az Országos Sasszinkron elkészített eredményeit, térképekkel együtt, minden érdeklődő megnézheti több természetvédelmi tárgyú honlapokon (www.mme.hu, www.imperialeagle.hu, www.map.mme.hu ).
