A városvédők szerint a városnál a helye a Virág cukrászda herendi kávéfőzőjének

Azt szeretnék, ha az önkormányzat kifizetné a restaurátornak az összeget, s méltó helyen őrizné a városképi jelentőségű tárgyat. A Virág cukrászda mellett akár a múzeumban is szívesen látnák a berendezést.

A herendi kávéfőző legendás darabja az 1922-ben megnyitott Virágh cukrászdának. A Nagy Virág újbóli megnyitását megelőző

arról számoltunk be, hogy az eredeti kávéfőző került vissza az épületbe. Helyesebben az eredetivel megegyező, mert

Gyuris László

, a cukrászda jelenlegi üzemeltetője úgy tudta, hogy a régi

„már ipari hulladék”

. A nyitás után egy hónappal kiderült, koránt sem ez a helyzet, 2002 óta

Bernát Attila

őrzi az eszközt

, aki szakszerűen felújította, majd tárolta azt. A munkával még az akkori üzemeltető, a Virág Cukrászda Kft. bízta meg. Az egyik tulajdonos,

György Attila

még pereskedett is Bernát Attilával a karbantartási munkáért járó összegről, megegyezni azonban nem tudtak, így a szakember magánál tartotta az eszközt. Bernát Attila írt

Botka Lászlónak

is, aki

nem tartott igényt

a város nevében a kávéfőzőre. Ezt azzal indokolta az önkormányzat, hogy a berendezés nem szerepelt a Virág vagyonlistáján, mikor a cukrászdát megvásárolták.

Ifjabb Szilágyi Árpád

, a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület tagja szerint azonban, ha megvan az eredeti kávéfőző, amely egy fontos emlék, akkor érdemes lenne méltó módon elhelyezni. Hozzátette, nem érti a hatóságok miért nem tettek lépéseket, amikor kiderült, ismeretlen helyen van a berendezési tárgy. Felháborítónak tartja, hogy az önkormányzat nem tart igényt a kávéfőzőre, „mert jó marketingtevékenységgel egy év alatt visszahozná az árát”. Úgy gondolja, a legméltóbb helyen a Virág cukrászdában lenne kávéfőző, de azt is elfogadná, ha a Fekete ház őrizné a szegedi múlt emlékét. Az egyesület nevében elmondta, akár azzal is egyetértenének, ha a város tulajdonába került kávéfőzőt kölcsönadnák a Gyuris László által üzemeltetett cukrászdának. Hozzátette, ők csak javaslataikat fogalmazzák meg, mert ebben a kérdésben a városvezetésnek kell döntést hoznia. „A felelősség hárítása beletartozik abba a sorba, amit sajnos több mint tíz éve tapasztalunk, s ezzel az emlékeket pusztítjuk. Egy ekkora városnak a restaurálás költsége nem lehet nagy tétel” – fogalmazta meg álláspontját ifj. Szilágyi Árpád. Az ügyben megkerestük Bernát Attilát is írásban, lapzártánkig azonban nem válaszolt kérdéseinkre.