Militár Iván: háború van a szegedi sport ellen!

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

szeged_ftp_11_25

Az Egyesült Államokban élő és futballozó Militár Iván szólalt meg a napokban a szegedi futball kapcsán a saját Facebook-profilján: A tengerentúlon az egyetemi csapatánál csapatkapitányi szalagot is viselő játékosa úgy véli, kulturális kérdés az, hogy beszéljünk a városi sportlétesítmények helyzetéről.

„Ez valóság. Nyisd meg ezt a cikket és láthatod: Csongrád is előrébb tart infrastruktúrában, akaratban, szervezettségben, és minden lényeges elemben. A megyei bajnokságból.” – zárul Militár Iván bejegyzése azzal kapcsolatban, hogy Csongrádon és Székkutason a közelmúltban adták át a nagy méretű műfüves pályát – miközben az NB II-es SZEOL SC az osztályhoz méltatlan körülmények között kénytelen készülni hétről-hétre. A Felső Tisza-parti stadion esetében fel sem merült, hogy ott lehetne NB II-es meccseket játszani, és még az sem helyt álló, hogy úgy néz ki, mint évtizedekkel ez előtt, mert azóta csak romlott. Valami még összetartja – talán a klubnál dolgozók lelkesedése, akaratereje. Az egyetlen műfüves pályán edzések sokaságát tartják naponta, nem egyszer egy időben. Miközben a megyében számtalan helyen újulnak meg az öltözők, épülnek a klubházak, élő és műfüves pályák, addig a Felső Tisza-parton és Szegeden a helyzet változatlan – vagyis még sem, mert a napok, a hetek és az évek teltével csak romlik minden. „Az édesapámmal és a barátaimmal napi kapcsolatot ápolok, akárhova mentem, mindig szegediként mentem mindenhova, ha Amerikába, ha a felcsúti Puskás Akadémiára, ha csak a szomszédvárba, Kecskemétre, akkor is. Mindig is nagyon büszke voltam arra, hogy szegedi vagyok, ez több oldalról kijött az életemben. Minden Szegedhez köt, télen is edzettem a műfüves pályán, hóban és fagyban. Engem csak az zavar, hogy nincs változás. Azért írom le ezeket a dolgokat, mert egyre többen vagyunk azok – és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az Egyesült Államokban vagyok, vagy bárhol – akik szegediként felháborodnak és nem bírják el ezt a terhet: szerintem háború van a szegedi sport ellen. Nem az én dolgom, hogy megnevezzem, hogy ez ki miatt és mi miatt van így” – mondta el portálunknak bejegyzése motivációjaként Militár Iván.

Úgy folytatta, követte az eseményeket azzal kapcsolatban, hogy lemond-e Tóth Ákos vagy sem – e mellett meg a másik hír az volt, hogy Csongrádon nagyméretű műfüves pályát adtak át. Ezek a dolgok irritálóak, ezért is hívja háborúnak, mert annyira bosszantó. A barátaival már nem is beszélnek erről, mert már ott tartanak, hogy mindenki tudja, hogy ez van Szegeden, ugyanakkor ezt nem lehet elfogadni. „A Felső Tisza-parti stadion már nem is NB III-as, de lassan nem is megyeegyes szint. Elmész Hódmezővásárhelyre, egész más állapotok uralkodnak – de az sem olyan, mint mondjuk Kisvárdán, vagy Balmazújvárosban, vagy Békéscsabán. Ez az, ami engem irtóra zavar, és zavarba ejtő. Ez egy kulturális kérdés is már, mert az emberek már elfogadják, mert vannak, akik elfogadják, hogy a SZEOL szereplése nem ennek tudható be. Ezért ihletett meg ez az egész, tudom azt is, hogyha én Amerikából megszólalok, annak van egy kisebb súlya. E mellett nem lehet szó nélkül elmenni, változtatni kell rajta, de ez nem fog menni akkor, ha a SZVSE ifi után kell edzenie a csapatnak” – fogalmazott az USA-ban élő szegedi futballista.

militar_ivan_odu

A sokat megélt Felső Tisza-parti létesítményről a klub neveltje elmondta: az első élménye az 1999-es PNB-s bajnokság, ahol a betonlejtőn állva nézték a meccset. „Most lassan 2017-et írunk, majdnem húsz év eltelt az óta, és semmi nem történt. A szegedi élet részéről kellene történnie egy felelősségre vonásnak, hogy kinek köszönhető mindez, és hogyan történhetett meg ez? Itt nem csak a futballról van szó, bár csak erről tudok beszélni, mert engem ez érint. (Ráerősítve minderre: a legutóbbi kerekasztal-beszélgetésen több sportág képviselője is ugyanezeket a problémákat sorolta: infrastrukturális lemaradások, a riválisokhoz képest lényegesen rosszabb körülmények) Húsz éve nincs normális uszodánk, a sportcsarnokot ugyan felépítették, de az sem állja meg a helyét. Nagyon szomorú. Olimpiai bronzérmes súlylökő, Márton Anita is hasonlóan rossz körülmények között készülhet. Itt nem csak azzal van a baj, hogy nincsenek pályák, hanem ami van, már az is gusztustalan” – összegzett az Old Dominion Universityn végzett Militár Iván.

A 24 éves labdarúgó kitért rá, egyetemet végzett emberként felelősségének érzi, és kívánja, hogy több ember is így gondolkozzon, hogy igenis fel kell szólalni és beszélni kell erről a problémáról akármilyen fórumon és bármilyen jelentőségű eseményen, mert igenis fel kell hívni az emberek figyelmét erre, mivel ez nem mehet így tovább. Talán Magyarországon nem annyira a mindennapok része a sport, mint más országokban – ennek is szerepe lehet abban, hogy a szegedi létesítményhelyzet idáig jutott. „A magyar társadalmat összehasonlítva bármilyen más társadalommal, sajnos nem szerepel olyan fontos helyen a sport és a testmozgás, sem a sportolói kultúra léte. A közönség nem állítja meg a sportolót az utcán, hogy beszéljen vele és gratuláljon neki, ez nagyon ritkán, vagy kevésbé van jelen, mint más társadalomban. Az amerikaival össze sem lehet hasonlítani, itt a sportoló az alapvetően egy másik státusz. Bizonyos politikai beállítottságú emberek úgy gondolják, hogy mi bunkók vagyunk, és amikor ilyen a közhangulat, akkor egy politikai vezetés felvállalhatja, hogy nem támogatja a sportot, mert azt gondolja, hogy nekik nem kell építeni semmit. Ezért fontos, hogy a médiában legyen szó erről, és ne csak a negatívumokat hangsúlyozzák ki a sportról: a pozitív gondolkozás, mentalitás a sportolók iránt egészen új dolgokat tudna kihozni a magyar társadalom fejéből is” – zárta Militár Iván.

Default thumbnail
Előző sztori

Kézilabda: koncentrált játék kell a MOL-Pick Szegedtől

Default thumbnail
Következő sztori

Trump Washingtonba hívta Orbánt - telefonon egyeztettek

Legutóbbi hasonló cikkek