„Valódi magyar és magyar zsidó aranykor volt uralkodása” – 100 éve hunyt el Ferenc József

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

FranzJosephTotenbett

100 éve, 1916. november 21-én hunyt el Ferenc József osztrák császár és magyar király. Az uralkodó és a zsidóság kapcsolatáról adott interjút lapunknak Bíró Ákos önkéntes műveleti tartalékos százados, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely munkatársa. A történész szerint A történész szerint miként a zsidóság az 1848-49-es szabadságharcban a magyarok mellé állt, a kiegyezés után az ő hűségükhöz sem férhetett kétség. Jelentős szerepet játszottak a korszak gazdasági fellendülésében – Szegeden Pick és Kotányi gyárai fémjelezték ezt. A társadalmi beilleszkedést nemcsak ez bizonyítja, hanem a nemesi címek, s az I. világháborús harcokban vállalt kiemelkedő szerep. Bíró Ákos meggyőződése, hogy a Tanácsköztársaság terrorja a zsidóság ellen is irányult, ezért csatlakozott kiemelkedően sok izraelita Horthy Miklós Nemzeti Hadseregéhez 1919-ben.

– Az 1848-1849-es szabadságharcból a magyarországi zsidóság is aktívan kivette a részét, sokan „felcsaptak” honvédnak. 1849. július 28-án városunkban határozatban mondta ki a Szemere-kormány zsidók polgári és politikai egyenjogúsítását. A forradalom leverését követően miként tekintett a hazai zsidóság Ferenc Józsefre?

– Azt gondolom, hogy a zsidóság túlnyomó többsége az általános országos közhangulattal tartott Ferenc József megítélése tekintetében. Ahogyan a szabadságharc során nagy számban sereglettek a zászlóink alá – ide értve a hadrakelt sereghez önkéntesen csatlakozó Löw Lipót szegedi rabbit is – úgy a Haynau nevével fémjelzett megtorlást követően elnyomóként tekintettek Ferenc Józsefre is. Az országos közhangulat közvetlenül a forradalom leverése után rendkívül ellenséges volt Ferenc Józseffel szemben, a miniszterelnök, az aradi tizenhármak kivégzése ugyanúgy felháborította a zsidókat, mint bárki mást, és ezt a helyzetet csak súlyosbította a zsidóságra – éppen kiemelkedő szerepvállalásuk okán – kirótt külön hadisarc.

Jóval több mint egy évtizednek kellett eltelnie Világos után, hogy ez a negatív kép árnyalódjon, és ahogyan a magyarság számára a Kiegyezés (mely a zsidók számára az emancipációt is elhozta) után az elnyomó osztrák császár alkotmányos magyar királlyá, majd mindannyiunk Ferenc Jóskájává vált, úgy a zsidók számára is ő lett alkotmányos jogaik forrása, a vallási szabadság védelmezője, és az egész ország számára üdvös, azóta sem tapasztalt gazdasági konjunktúra biztosítója.

profil

Az elnyomás éveit követően Ferenc József az egész birodalmon belül a zsidó vallási szabadságjogok védelmezőjévé vált, és a magyarosodni vágyó magyar zsidóság az összbirodalmon belül is különös szeretettel tekintett a koronás királyra, aki számukra Jeruzsálem királya is volt. Ő lett az első magyar uralkodó II. András keresztes hadjárata óta, ki ennek az üres címnek valódi tartalmat tudott adni; ebben egyébként méltó utódává vált Boldog IV. Károly királyunk is.

Különösen méltányolandó és jelképes, hogy Ferenc József a kiegyezés után a korábban említett hadisarc összegét a zsidóság részére visszaszolgáltatta, és abból alapította meg a jelenleg is működő, korábban Őfelsége nevét viselő Rabbiképző Intézetet Budapesten, ami nagy elismerést aratott a korabeli zsidóság körében.

– S Ferenc József a magyar zsidóságra? Tett-e különbséget a Lajtán túli és inneni izraeliták közé?

– Ez egy érdekes kérdés, amit önmagában még nem vizsgáltam, de azt gondolom, hogy nem. Általában meglehetősen idegen volt tőle a nemzetiségi alapon történő különbségtétel, mint olyan. Alkotmányos uralkodása idején egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy kellő egyensúlyt tartson fenn hatalmas birodalma számos népei között, és ez nem engedte volna meg számára, hogy a kettős Monarchia egyik vagy másik felében élő zsidók között ilyenfajta különbséget tegyen.

konf1

– A kiegyezés nemcsak a magyaroknak, hanem a zsidóságnak is hatalmas lehetőséget jelentett. A második ipari forradalomba bekapcsolódás páratlan fejlődést indított el, amiben a nemzetközi tőkének, valamint az izraelita vallású gyárosoknak komoly szerepe volt. Néhány antiszemitát leszámítva a magyar nemzet is befogadta a zsidóság asszimilálódó részét. Nevezhetjük-e a kiegyezést követő időszakot a zsidóság aranykorának?

– Határozottan így gondolom, és a zsidók maguk is így tekintettek erre a két emberöltőnyi időszakra.

Hálásak voltak az elfogadásért, és mindent megtettek azért – itt a neológiára gondolok elsősorban, de a modern ortodoxiára is igaz ez – hogy a nemzet integráns részeivé váljanak. Ebből a folyamatból csak a hászid, nagyon vallásos zsidók maradtak ki, de az ő hűségük a szeretett uralkodó és a számukra biztonságot nyújtó Haza iránt ugyancsak megkérdőjelezhetetlen.

A vallásos zsidóság korabeli sajtótermékei is túlcsordulnak a magyarsághoz való asszimiláció iránti vágytól, és mint tudjuk, ez a vágy a korabeli politikai elit igényeivel tökéletesen találkozott, hiszen sok százezernyi új magyar embert nyertek, sokszor olyan területein a Magyar Királyságnak, ahol a magyarság számára kevéssé kedvező nemzetiségi statisztikai adatok így igen kedvezően módosultak. Kiemelten gondolok itt a Kárpátaljára, a Felvidékre, vagy Erdélyre. Az integráció óhaja és öröme áthatotta a zsidóságot, irodalmi példaként megemlíteném a napjainkban már kevéssé ismert Kiss Józsefet, aki korának ünnepelt zsidó költője volt; egyik igen korai verseskötetében, a Kiegyezés évében így ír a zsidóság egyidejűleg bekövetkező szellemi és történelmi fordulatáról:

“Tekints az égre, aztán nézz a földre; e hely, ahol állasz, az Ígéret Földje! A hontalanság sivár pusztasága ím végetért, a zord idő lejára… Megvirradt napod valahára hát, zsidó, immár neked is van hazád!… Dunánk nagy árja, büszke Kárpát bérce, a Jordán, a Kármel, mi ezekhez mérve?”

Valós fordulat volt ez, mely a soknemzetiségű Magyar Királyság fennállásának utolsó évéig mindkét oldal számára fontos volt. Trianon után minden megváltozott, és bár gróf Bethlen István miniszterelnökként még hajlott arra, hogy a korábbi viszonyokat bizonyos keretek között fenntartsa, mint tudjuk, a harmincas évek már gyökeres változást hoztak. A zsidóság és a magyar elit között létrejött gentlemen’s agreement ez utóbbi által egyoldalúan felbontatott, és 1938-ban az aranykor mindenestül véget ért.

konyvtarban_vizj

– Miből derül ki, hogy hűségesek voltak uralkodójukhoz izraelita alattvalói?

– Millió példát lehetne hozni erre; mint említettem, Ferenc József kiemelkedő tisztelete a korabeli sajtótermékekből világosan kitűnik. Személye sokszor a hazaszeretet fogalmával szorosan összefonódott, Őfelsége, a király iránt hűnek lenni egyet jelentett a választott magyar haza iránti hűséggel. Látjuk ezt a sajtóban, az irodalomban, a rabbik zsinagógai beszédeiben, és, hogy a saját kutatási területemről hozzak példát, látjuk abban, hogy milyen nagy tömegben jelentkeztek a gimnáziumot, egyetemet végzett zsidó fiatalok a tartalékos tiszti – akkori szóhasználattal, egyéves önkéntesi – iskolákba, hogy katonai szolgálatukat ott tölthessék; a világháború kitörése előtti években a tartalékos tisztikar mintegy 17%-a zsidó vallású fiatalokból állt, és ehhez még hozzáadódik a kikeresztelkedettek száma is, akik az asszimiliációt a végletekig vitték, és a többségi nemzethez való tartozás iránti vágy érdekében őseik vallását is elhagyták. A tartalékos tiszti rangnak hatalmas presztízse volt a Monarchiában, a császár és király monogramjával ékesített kardbojtot viselni olyan jogegyenlőséget teremtett a társadalomban, melyet senki nem kérdőjelezhetett meg.

Azt gondolom, hogy a hűség lenyomata az emlékezet; Ferenc József halála után Löw Immánuel, Szeged tudós főrabbija így zárta megindító emlékbeszédét:

“A hajdani jeruzsálemi királyok nevét: Malki Cedek. az Igazság Királya, méltán viselte. Az örök igazság honába, Hozzád tért immár. Lelkünk imája száll trónusod elé: az örök igazság országába fogadd be Őt, hűséges szolgádat, akit gyászoló szívünk imádságos hálája kísér Hozzád a Te igéddel: áldásul lészen az Igaznak emlékezete. Amen!”

pick

– Milyen jelentős szegedieket említhetnénk a dualizmus időszakából, akikre büszke volt, vagy büszke lehetett a király?

– Mindenképpen meg kell említeni Löw Lipótot és Löw Immánuelt, akik a vallásos zsidóság legnevesebb reprezentánsai voltak, a társadalmi életből nemes várhelyi Rózsa Izsó hitközségi elnököt, az iparosok közül pedig Pick Márkot és Kotányi Jánost nevezném meg, akiket, azt gondolom, egyáltalán nem kell bemutatni a tisztelt olvasók számára. Akkori kimagasló teljesítményük máig mindennapjaink része.

– Több izraelita gyáros – például csepeli báró Weiss Manfréd – is nemesi címhez jutott. Miként tekintett ezekre a nemesekre az uralkodó?

– Valóban, összesen 346 zsidó vagy zsidó származású család nyert nemesi, közülük jó néhányan később bárói címet is 1918-ig. A nemesítések nagy része valóban a gazdasági életben betöltött szerepnek köszönhetően, a konjunktúra, a fejlődés, és az ezzel párhuzamosan elvárt mecénási, jótékonykodási tevékenység eredményképpen történt. Fontos elmondani, hogy nem csak iparbárókról beszélhetünk, hiszen igen sok zsidó ember nyert nemességet társadalmi tevékenységéért, és meg kell említeni a kevéssé ismert, de határozottan létező zsidó katonanemességet is. Sok példa van 1914 előtti nemesítéskre zsidó katonák esetében, de ez a szám a világháború évei alatt megtöbbszöröződött. Az uralkodó természetesen nem tett különbséget zsidó és nem zsidó, kikeresztelkedett, vagy az őseink vallásán megmaradt nemesei között. A teljesítmény elismerésének egyik jól bevált módja volt a nemesi cím és praedicatum, valamint a címer adományozása, és egy modern alkotmányos monarchiában ez teljesen természetes volt, ahogyan más, szerencsésebb történelmi sorsot bíró országokban ma is az.

konf2

– Kettős megítélés alá esik a zsidóság I. világháborús szerepe. A szélsőjobboldaliak Kun Bélát emlegetik, aki hadifogolyból kommunista lett, vagy a hadiszállításokon meggazdagodott gyárosokat. Az érem kevésbé ismert oldalán viszont ott vannak az Arany Vitézségi Érmes izraelita hősök, a kiváló tartalékos tisztek, vagy a honvédelmi miniszter, a kikeresztelkedett Hazai Samu. Ön miként látja Ferenc József Mózes hitű katonáit?

– Én nem szeretnék kettős megítélésről beszélni e tekintetben. Az alábbiakat szeretném egyértelművé tenni:

a magyar zsidóság, a korábban említettekkel összhangban, ugyanolyan lelkesedéssel fogadta a háború kitörését, mint a magyar társadalom nagy többsége. Teljes egyetértés volt abban, hogy a trónörökös és feleségének meggyilkolása nem maradhat megtorlatlanul, és Szerbia felelősségén túlmutatóan, egy Oroszország elleni háború ugyancsak kedvező fogadtatásra talált.

1914_Mindent_meggondoltam,_mindent_megfontoltamSzeretnék ugyancsak a korabeli zsidó sajtóra utalni, kiemelten az Egyenlőségre, amelyben a szerkesztő, Szabolcsi Miksa gyújtó hangú vezércikkekben hívja fel a magyar zsidóságot arra, hogy támogassák minden erejükkel a háborút, aki teheti, vonuljon a zászló alá, aki pedig erre alkalmatlan, gyakorolja az egyik legnagyobb zsidó erényt, a jótékonyságot, és adományozzon a háború céljaira, segítse a hadbavonultakat, és gyámolítsa az itthon maradottakat. Ugyancsak ő hívja fel a figyelmet arra, miután kitört az orosz háború, hogy itt az alkalom arra, hogy a zsidóság “visszafizesse a kölcsönt”, és “bosszút álljon” az ősök által elszenvedett oroszországi pogromokért, Kisinyovért, a Bejlisz-perért, és hosszan sorolja azokat a sérelmeket, amik alkalmasak voltak arra, hogy a szerbek ellen tervezett büntetőhadjáratnál sokkal nehezebb vállalkozásnak tűnő Oroszország elleni háborút népszerűvé tegyék.

Ezeknek a felhívásoknak ugyan megvolt a foganatja, de talán szükség sem volt rájuk; több százezer zsidó katona vonult hadba, majd nyert el magas kitüntetéseket, és végül sok ezren estek el a fronton; mint korábban említettem, a tartalékos tisztek között kiugróan magas volt a zsidóság aránya, és a legénységi állományú frontkatonák mellett a legnagyobb fogyaték ezeknek a zászlósi, hadnagyi, főhadnagyi, századosi rendfokozatot viselő csapattisztek állománykategóriájában volt. Teljesítményük tekintetében elegendő, ha a részükre adományozott kitüntetéseket vizsgáljuk;

a tisztikar által elnyerhető kitüntetések tekintetében is igen komolyan reprezentáltak a zsidó tisztek, de konkrét példaként vegyük az Ön által is említett kitüntetést; a magyarhonos legénység számára adományozott legmagasabb kitüntetés, az Arany Vitézségi Érem összes adományozottja közül körülbelül 10%-a zsidó katona volt, az országos zsidó számarány valamivel több, mint kétszerese. Az ugyancsak magas elismerésnek számító Nagyezüst Vitézségi Érem tekintetetében hasonló az arány.

Samuel_Hazai_GOSzámos zsidó tábornok, például nemes pilisi Kornhaber Adolf, a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett nemes borszczewkai Léderer Henrik, nemes doberdói Breit (később Bánlaky) József nevét lehet megemlíteni, de valóban ide sorolhatjuk a magyar királyi honvédelmi miniszter báró Hazai Samut (balra a képen) is, aki Kohn Sámuel néven született Rimaszombaton, és csak hivatásos tiszti pályája elején keresztelkedett meg. Terjedelmi okokból sajnos nem tudunk itt mindenkire kitérni, de szeretnék még két személyt megemlíteni, a kardos és hadiékítményes Lipót Renddel és porosz Vaskereszttel is kitüntetett nemes sióagárdi Zöld Márton (korábban Grünhut Mór) ezredesét, aki a kommün idején Szegeden lépett be a Nemzeti Hadseregbe, és nemes krupieci Bauer Gyula ezredesét, a kaposvári 44. gyalogezred, a híres Rosseb-bakák háború alatti parancsnokát, aki a kommün idején Budapesten volt kénytelen tortúrákat elszenvedni. Érdemeik elismeréseképpen 1921-ben Horthy Miklós mindkettejük részére a tábornoki címet és jelleget adományozta, ők voltak az egyedüli zsidó vallású katonák, akik 1918 után tábornokok lehettek.

A zsidóság kiemelkedő részvételéről az ipari termelés területein korábban már beszéltünk, óhatatlan volt, hogy a nagyszámú állami megrendelés, mely a hosszan tartó háború természetes velejárója, bizonyos mértékű konjunktúrát eredményezzen a nagyipar számára. Ez nem kimondott zsidó előny volt, hanem általában a haditermelésben résztvevő szereplők gazdasági előnye, akik között valóban számos zsidó vagy zsidó származású személy is volt.

A szélsőjobboldalnak megvoltak és megvannak a saját – egyébként téves – elméletei a történtekről, semmilyen számadat vagy tény felsorolása nem jelenthet számukra kellő cáfolatot ezekre. A kimagasló világháborús zsidó teljesítmény és a vesztes háború utáni forradalmakban néhány tucat zsidó származású ember által játszott gyalázatos szerep nincsenek szoros kapcsolatban egymással, legfeljebb annyiban, hogy Kun Béla és maroknyi élcsapata valóban az orosz hadifogságban találkozott először a kommunista eszmerendszerrel, ahova mint a Monarchia tartalékos tisztjei kerültek a háború kezdeti, reánk nézve igen kedvezőtlen szakaszában.

Rendes bolsevik számára azonban az istenhit már nem jelentett semmit, ellenkezőleg, üldözendő jelenség volt. Nincs semmiféle kapcsolat a megélt, vallásos zsidóság és a kommunista elvekben való hit között, aki az utóbbit választotta, az előbbit egyidejűleg megtagadta, és pontosan így tettek Kun Béla és kommunistái is.

A vörösterror is egyformán érintett mindenkit, számos leírás áll rendelkezésünkre arról, hogy a valóban zsidó származású, de már fiatalon hitehagyott Szamuely Tibor és terroristái hány és hány zsidó kereskedőt, nagyiparost gyilkoltak meg rekviráló körútjaik során; ez nem maradt titok, és ennek köszönhető az, hogy nem volt rabbi aki hazai földbe eltemette volna, miután menekülése közben az osztrák határ átlépése során lebukott, és öngyilkosságot követett el.

A magyar zsidóság túlnyomó többsége semmit jót sem remélhetett az eljövendő kommunizmustól 1919-ben, legfeljebb megélhetése biztos elvesztését, és ezzel párhuzamosan, a vallási élet teljes ellehetetlenítését, a vörös uralom 133 napja pedig ennek vált ékes bizonyítékává; az sem volt véletlen, hogy Horthy Miklós Nemzeti Hadseregében a legenyhébb becslés szerint is a 30%-ot meghaladta a zsidó tisztek aránya, akik Szegeden gyűltek össze és csatlakoztak a nemzeti fegyveres erőhöz, melytől a kommunizmustól való megváltást remélték.

– Ma, a holokauszt után 72 évvel, a király halálát követően 100 évvel a magyar zsidó értelmiség hogyan értékeli Ferenc József és korszakának szerepét a magyar történelemben?

– Nehéz kérdés ez; az egyszerű és őszinte válaszom az, hogy nem tudom. Azt azonban tudom, hogy vannak már jó néhányan, többnyire fiatal történészek és néprajzosok, akik korabeli forrásokat és modern kutatási eredményeket olvasván, az akkori viszonyokat az átlagosnál lényegesen jobban ismerik, és ilyenformán nem a standard és igencsak leegyszerűsített képet formálják meg a dualizmus világáról.

A többség, azt gondolom, általános iskolai, gimnáziumi tanulmányi élményeire hagyatkozik, és – ugyancsak a magyar társadalomban ma élő átlagos és gyászos Ferenc József-képpel összhangban – csak az aradi tizenhármakra, majd valamiféle Monarchia iránti nosztalgiára, végül pedig a vesztes világháborúra emlékezik csak.

I. Ferenc József királyunk személye és a nevével fémjelzett kor azonban ennél a néhány felvillanásnál sokkal többet jelentett Hazánk számára; vagyunk már sokan, akik úgy tekintünk alkotmányos uralkodására, mint egy valódi magyar (és magyar zsidó) aranykorra, hibái mellett elismerjük számos erényeit is, és hosszú uralkodásának évtizedeinek mérlegét inkább pozitívan vonjuk meg.

Előző sztori

Bababarát helyiséggel kényelmesebb a várakozás az új genetikai tanácsadóban

Következő sztori

Ötven fényévnyi képregény Szegeden + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek