Írjon nekünk

Egyetem

Nem a 18. életévének betöltése miatt vártak Mansfeld Péter kivégzésével + FOTÓK

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

1956_megemlekezes

Az „átélhető történelem” jegyében szervezett 1956-os konferenciát a megyei levéltár. Politológus, történész, levéltáros beszélt a forradalom utáni megtorlásról, bemutatva az országos és szegedi eseteket.

„Már a 40. évforduló idején levéltáros voltam, a 2006-ban pedig előadóként Hódmezővásárhelyen igyekeztem emlékezetessé tenni az 1956-os konferenciát. A forradalom nem Hódmezővásárhelyről szólt, Szeged azonban már más dimenzió, a forradalom kitörésének előzményeként az itteni események megkerülhetetlenek” – mondta megnyitó beszédében Varsányi Attila főlevéltáros, igazgatóhelyettes. Az „átélhető történelem” jegyében szervezett 1956-os konferenciát a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára. Szegedi és délvidéki kutatókat is felkértek, hogy ne csak az országon belüli, hanem a forradalom határon túli magyarságra gyakorolt hatását is bemutathassák.

56_os_konferencia03_gs

A megtorlás büntetés szervezkedésre, felforgatásra válaszul, aminek az a célja, hogy a „nem bűnös” tömeg is rettegjen. Ma inkább a publicisztikában használatos, de korábban a jognak is része volt, beleértve 1956-ot is – emlékeztetett Révész Béla egyetemi docens, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Politológia Tanszékének docense. A gyakorlatilag az Államvédelmi Hatóság utódjaként működő BM Politikai Nyomozó Főosztály a forradalom leverése után kezdte meg tevékenységét. 1957 márciusában megindultak a tömeges letartóztatások. Kádár János emberei arra törekedtek, hogy minden településről, minden szakmából találjanak néhány elítélhető személyt.

Nem a legnagyobb csoportnak számítottak a fegyveres ellenállásban résztvevők, de ő rájuk szabták ki a legsúlyosabb börtönbüntetések és a halálos ítéletek nagy részét – a szervek igyekeztek mindenkit megtalálni. A helyi forradalmi tanácsokban, üzembizottságokban főleg középkorú parasztok, munkások ültek, ők általában kisebb büntetéssel megúszták, de közülük került ki a legtöbb elítélt. Végül elővették az 1956 előtti pártellenzék néhány tagját is.

56_os_konferencia06_gs

Előszeretettel alkalmazták az internálás intézményét, az ehhez kapcsolódó jogszabály még a Horthy-korszakból származott – mutatott rá Révész Béla. A kistarcsai és a tököli internálótábor egészen 1960-ig működött. Nem lehetett tudni, hogy mennyi időre veszik őrizetbe az érintettet, s ha elengedik, mikor viszik vissza, ez elősegítette, hogy beszervezzék az ’56-osokat. Összesen 35 ezer ember ellen indult eljárás, 26 ezer bíróság elé került, 22 ezer főt elítéltek. Szegeden 75 személyt internáltak, de volt olyan, akivel inkább óvatosak voltak. Láng Imre professzort – aki beszédet mondott Schwartz Lajos temetésén – inkább saját környezetében figyeltették meg.

Városunkban végül 75 főt internáltak. A rendőrök 17 százaléka elmenekült, akik Jugoszláviába mentek, azokat egészen 1959-ig vegzálták tettükért, azzal vádolva őket, hogy az UDBA (jugoszláv állambiztonság) embereivé váltak. Azonban érte kritika a szegedi pártbizottságot is, a Csongrád megyei rendőrfőkapitánynak címzett jelentést szöveghűen (gépelési és nyelvtani hibákkal) közöljük:

„Hogy milyen nagyfokú volt a tisztánlátás hiánya a Pártban is arra jellemző, hogy legtöbször itasak voltak az ott lévő elvtársak, és a vak véletlenre bízták sorsukat.”

Bencsik Péter, az SZTE Bölcsészettudományi Kar oktatója jellemezte a „szocialista törvényességet”: negatív diszkrimináció érte az osztályidegeneket, a kihirdetett törvények mellett voltak titkos, a párt elvárásait visszatükröző szabályozások, koncepciós perek. Érvényesült a hírhedt szovjet államügyészről, Visinszkijről elnevezett elv, azaz elegendő a vádlott beismerése, az ártatlanságot pedig a terheltnek kellett bizonyítania.

Már 1946-tól sorra hozták létre a diktatúrához vezető törvényeket, 1950-ben átvették a Büntető Törvénykönyve a szovjet jogelvek általános részét. 1952-ben kiadták a „hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítását” (BHÖ), ami nevével ellentétben valójában módosította a jogszabályokat, s az Országgyűlés, vagy az Elnöki Tanács jóváhagyása nélkül vezette be azokat.

56_os_konferencia01_gs

1956 után új büntetőjogi szabályokat vezettek be, szinte mindet az Elnöki Tanács rendeleteként. Már abban az évben elfogadták az egyszerűsített büntetőeljárást, majd a katonai rögtönbíráskodás (statárium) kiterjesztését a polgári személyekre. Ez utóbbi tárgyalásain 70-100 halálos ítéletet hoztak, habár sok bíró megtagadta a részvételt, vagy enyhe ítéletet hozott. Itt a kegyelmi kérvény sem volt halasztó hatályú, két órán belül ki kellett végezni az elítéltet. A következő évben visszahozták a Népbíróság intézményét, öt megyei népbírósági tanács is létrejött – egy Szegeden.

A történész cáfolta azt a tévhitet, hogy Mansfeld Péternél szándékosan várták meg a 18. életév betöltését felakasztása előtt. Valójában már 1952-től ki lehetett végezni „politikai bűncselekményekért” 16 évnél idősebbeket, a szakmunkástanuló pedig tettei elkövetésekor már 17 éves volt, így csupán az eljárás elhúzódása miatt ölték meg a 18. születésnapja után nem sokkal.

Egyetem

Nobel-díjas tudós előadása nyitja a Szent-Györgyi Albert Tanulmányi Versenyt

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Gérard Mourou személyében.

Tovább olvasom

Egyetem

Jubileumi kiállítást rendeznek az egyetemen

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Az Alma Mater MÁSkép(p) című kiállítás-sorozatának jubileumi, harmincadik tárlatán.

Tovább olvasom

Egyetem

Kárpát-medencei óvodapedagógusok találkoznak Szegeden

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Kétszáz vajdasági és dél-erdélyi szakember érkezik.

Tovább olvasom

Aktuál