Csendes főhajtás Aradon Csongrád megyei emlékezőkkel + FOTÓK

Aradon emlékezett az 1848-as forradalom és szabadságharc vértanú tábornokaira a 167. évfordulón Juhász Tünde megyei kormánymegbízott és Kakas Béla közgyűlési elnök.

A szemerkélő eső ellenére ezúttal is sokan rótták le kegyeletüket a Vesztőhelynél, amely az október 6-án kivégzett mártírok közül 11-nek sírhantja is egyben. A megemlékezésen minden jelentős romániai magyar szervezet és intézmény képviseltette magát, de meglepően sokan jöttek az anyaországból, sőt, a tisztelgők között szlovákiai magyarok is voltak. Az ünnepséget

Fekete Károly,

a Kölcsey Egyesület alelnöke, az RMDSZ Megyei Szervezete kulturális bizottságának elnöke nyitotta meg a nap jelentőségét, a 13 vértanú hősiességét méltatva. Az egyházak képviseletében

nt. Módi József

református esperes mondott beszédet, többek között kijelentve: a szabadságnak ára van, amelyet a vértanúk megfizettek – ma az a kérdés, hogy a kor embere hajlandó-e megfizetni a szabadság árát. Illendő mindenesetre megköszönnünk, hogy ilyen példaképeink lehetnek. A három nyelven elhangzott Miatyánk után elsőként a

Knézich

és

Damjanich

család leszármazottai helyezték el a kegyelet virágait a 13 vértanú emlékoszlopánál, majd Nagykanizsától Békéscsabáig, Erdélytől Felvidékig sorolták a megjelent koszorúzó szervezetek nevét a megemlékezés szervezői a hagyományos koszorúzáson – kecskeméti diákok például 240 kilométert tettek meg kerékpárral Aradig, hogy a megemlékezésen részt vehessenek, s a vértanúk örök nyughelyére tehessék koszorújukat. Csongrád megyét sem csupán a kormányhivatal és a megyei közgyűlés négyfős, közös,

Juhász Tünde

kormánymegbízott és

Kakas Béla

közgyűlési elnök által vezetett delegációja képviselte a közös főhajtáson: számos megyei civil szervezet és oktatási intézmény rótta le kegyeletét a vesztőhelynél. A Radnóti Gimnázium diákjai immár 21 éve minden évfordulón képviseltetik magukat a megemlékezésen. A megye koszorúját egyébként

Holubán Csilla,

a Szeged Járási Hivatal vezetője és

Kovács Beáta,

a megyei közgyűlés alelnöke is kísérte. Az emlékezők tisztelegtek

Zala György,

az aradi tizenháromnak emléket állító monumentális alkotása, a Szabadság-szobor előtt is.

Késő estig az akasztófán hagyták az aradi vértanúk holttesteit

A Múlt-kor portál és az MTI emlékeztet:

Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest (

Lázár Vilmost,

aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt.

Haynau

ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de

Gáspár András

(

Ferenc József

egykori lovaglómestere) büntetését az utolsó pillanatban börtönre változtatták. A kivégzéseket október 6-ára, az egy évvel korábbi bécsi felkelés évfordulójára időzítették. A börtöneként szolgáló pesti Újépületben

Batthyány

a kivégzés előtti éjjelen egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, de életben maradt. Ezek után nem lehetett a megbecstelenítő jellegű, jobbára köztörvényes bűnözőknél alkalmazott akasztást végrehajtani, a helyi parancsnok saját hatáskörben a kivégzés módját "porra és golyóra" változtatta. A hír hallatán Haynau később idegrohamot kapott. Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!" Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a

Pogány Móric

tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe lett, és a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt. Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak. Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot:

Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot

és

Vécsey Károlyt.

A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.