Nem sikerült a lengyel kommunistáknak, ami a magyaroknak igen: a teljes téeszesítés + FOTÓK

A lengyel és a magyar kollektivizálásról tartottak előadásokat a két ország történészei a dóm altemplomában szeptember 29-én. A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) és a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatói összevetették, hogy miben volt hasonló, s miben eltérő a két állam kommunista pártjainak viszonya a parasztsághoz.

"Különleges nap a mai. Nem Varsóban, nem is Budapesten, hanem Szegeden találkozik a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) új vezetősége és a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. A várost sikerült bekapcsolni a nemzetközi tudományos életbe" - vélekedett

Biernacki Karol,

a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának igazgatója, Lengyelország tiszteletbeli konzulja. Szeptember 29-én A vidék harca a kommunista diktatúrával szemben Lengyelországban és Magyarországon címmel szervezett nemzetközi konferenciát a megyei levéltár, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN), a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület. Az előkészületek két éven keresztül tartottak, mert az IPN vezetősége a lengyel választásokat követően kicserélődött. Biernacki Karol elárulta, a tervek szerint a konferenciáról kétnyelvű (magyar és lengyel) kötet jelenik meg, amelyből juttatnak a közoktatás és felsőoktatás intézményeibe. Felhívta a figyelmet, hogy sok olyan kutatási téma van a lengyel-magyar közös múlttal kapcsolatban, amelyet még nem dolgoztak fel, de a levéltár partner ennek elősegítésében.

"Nem túlzás azt mondani, hogy Csongrád megyében a lengyel néphez fűződő örök barátság az egyik legerősebb. Itt az évszázados rokonszenv jellemző, egymás forradalmainak támogatása, a másik polgárainak a segítése akár a vérzivataros időkben, akár napjainkban. Csongrád megye legrégebbi testvérmegyei kapcsolata is a lengyelországi Łódź vajdasággal köttetett 1990 augusztusában. A lengyel-magyar szolidaritás évében ez már a sokadik alkalom, amikor olyan rangos eseménynek ad otthont Szeged városa, mint a mai, amely tovább erősíti a két nép barátságát" - fogalmazott

Juhász Tünde

kormánymegbízott. Kiemelte, a Nemzeti Emlékezet Intézete és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága hasonló feladatokat lát el, mint a kollektív emlékezet ébrentartása, a nemzeti múlt objektív bemutatása, vagy a történelmi relativizálás felszámolása, s helyette a tudományos eszközök felhasználása.

Földváryné Kiss Réka

, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetője úgy látja, hogy a konferencia megszervezése egyértelműen a Csongrád Megyei Levéltár érdeme. A rendezvényt jó alkalomnak tartja arra, hogy közös történelmi tapasztalatot, a szovjet rendszer hatását Kelet-Közép-Európában feldolgozzák. Az IPN-nel már korábban is együttműködtek, volt vándorkiállításuk, amit bemutattak Lengyelországban és Magyarországon is, konferenciájuk a diktatúra államának erőszak-monopóliumáról, s most fejlesztenek egy társasjátékot.

Műhelykonferenciának nevezte a rendezvényt, amelynek kulcskérdése a diktatúra kialakítása, működtetése. Képet kapunk arról, hogy milyen volt a lengyel kormány parasztpolitikája, a magyar propaganda ellenségképe, a kulákkérdés. Átfogó kutatást érdemel az is, hogyan zajlott le a megtorlás 1956 után. Az összehasonlítás mellett, az eltérő vélemények megfogalmazására is lehetőség a mostani alkalom. "Reményeim szerint ez csak az első konferencia, amit még több hasonló követ" - zárta szavait. "A Magyarországgal folytatott együttműködésben nem jelent változást az elnökváltás, folytatjuk a megkezdett munkát, a varsói várban bemutatott kiállítás megnyitóján magam is ott voltam. Reméljük, hogy gyakorlati együttműködés alakul ki" - mondta

Mateusz Szpytma

, az IPN igazgatóhelyettese. Kifejezte örömét, hogy a konferencia a mezőgazdaság történetével foglalkozik, ami kutatási területe, doktoriját is erről írta. Ugyan olyan témáról van szó, amely kevésbé van a reflektorfényben, mégis foglalkozni kell vele, hiszen Magyarországban és Lengyelországban közös, hogy a II. világháború utáni népességében a legnagyobb társadalmi csoport a parasztság volt. Érdekes eltérés viszont az, hogy náluk nem sikerült teljes mértékben a kollektivizálás - elsősorban az egyház és a Lengyel Néppárt ellenállásának köszönhetően - míg Budapest végül sikerrel kényszerítette be a földműveseket a termelőszövetkezetekbe.

Az első előadást

Papp István

, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa tartotta.

Fehér Lajos

későbbi miniszterhelyettes, az agrárpolitika egyik alakítója volt a '70-es évek közepéig, azonban 1948-ban a Szabad Föld és a Szabad Nép tudósítójaként járt Lengyelországban, ahova a magyar kormányküldöttséget kísérte el. A volt antifasiszta ellenállót (s

Péter Gábor

korábbi helyettesét a politikai rendőrségnél) megdöbbentette a lerombolt Varsó képe, az, hogy a családi házak helyén "kősivatag, téglatenger" áll. Írt a telepítésekről, az elűzött németek helyére lengyel szegényparasztokat költöztettek - ez kisebb mértékben Magyarországon is megvalósult. 10-15 hektáros területek kiosztásáról írt a földreform során, azaz középparaszti méretű birtokokról, de a mostani lengyel kutatások szerint átlagosan 6,9 hektárt adtak csak. Azonos problémák voltak a traktorok, a gépesítés hiánya miatt, viszont felismerte, hogy a lengyeleknél a területhez illő növényeket termesztettek. Felvetette Fehér, hogy a magyar mezőgazdasági export elősegítése érdekében kellene a Balti-tengernél egy magyar kikötő rész, amihez hasonlóval a csehszlovákok is rendelkeztek, a termékeket pedig egy Duna-Odera-Visztula csatornán is el lehetne juttatni. Beszámolt egy lengyel önkéntes szövetkezeti mozgalomról, ahol a tulajdon és a termelés a paraszt kezében marad, de a felvásárlás, az eladás és a gépek használata közös, azaz csak abban segít a szervezet, amiben szükséges. A cikk az utolsó anyagok egyike volt, amely

Rákosi Mátyás

1948. augusztus huszadikai beszéde előtt jelent meg, amikor meghirdette a teljes kollektivizálást.