Vélemény

A Botka-hiszti és az előrehozott választás esélyei

A Botka-hiszti és az előrehozott választás esélyei

2016. július 14., csütörtök
A Botka-hiszti és az előrehozott választás esélyei
kozgyules_varosi22_gs

Miután saját párttársai szavazták le, Botka László 43 évesen válaszútra érkezett: beragad Szegeden, vagy megpróbál visszakapaszkodni az országos porondra? Milyen ambíciókat dédelget még? Meghozza-e valahára a döntését, egyáltalán lesz-e olyan helyzetben, hogy meghozhatja? És mit jelent mindez a változást akaró szegedi szerveződések számára?

„Világos beszéd.” Ezzel a kommentárral osztotta meg közösségi oldalán

Nagy Sándor

(Együtt) városfejlesztési alpolgármester

az Index Botka Lászlóval készített friss interjúját

. Korábban is megírtam már, tiszteletre méltónak tartom, ahogy a liberális szegedi politikus – másokkal szemben – igyekszik kihasználni a modern közösségi média eszközeit, illetve azt is, hogy – másokkal szemben – arcát és nevét adja véleményéhez, nem bújik el

a jobboldali sajtó

kínos kérdések elől sem. Alapjában véve egyet is értek idézett bejegyzésével, ám az ördög – mint tudjuk – a részletekben lakozik. Ez esetben is. A Botkától merőben szokatlan kirohanás első blikkre nem egy érett politikus átgondolt helyzetértékelésének tűnik, inkább egy hisztis kisfiú durcijához hasonlít, akitől épp elvették a kedvenc játékát. A polgármester megsértődött. Ez világos beszéd. Ezért aztán az országos vezető nem épp kormánybarát hírportál címoldalán szigorúan kockás ingben kiáll – no nem a vadonatúj, mondjuk úgy: „cool és trendi” Szeged-szelfiponthoz, hanem a városháza elé, és igyekszik borítani a bilit. Az a Botka László, akitől az MSZP tisztújító kongresszusa előtt heteken, hónapokon keresztül nem hallottunk mást, mint hogy nem a párton belüli pozíciók érdeklik és motiválják, nyíltan siratja a két ciklus után elbukott országos választmányi elnökséget, mert „nem talál racionális választ” arra, hogy „tomboló tapsot” követően miért váltották le saját szocialista párttársai őt, a „legnépszerűbbet”. Az a Botka László, aki évek óta a legkülönbözőbb eszközökkel igyekszik elhárítani, hogy miniszterelnök-jelöltségre törne, most kendőzetlenül arról beszél, hogy a 2018-as „miniszterelnök-jelöltségnek értelemszerűen már nincs politikai realitása”. Az a Botka László, aki egyetemista korától, 1991/92-től kezdve a politikai közegben szocializálódott, a politikán kívül soha semmilyen más munkahelye nem volt, akinek egész pályafutása, tevékenysége a politikai matematikáról és a hatalomtechnikai játszmák egymást követő, az „üzletág” természetéből fakadóan soha véget nem érő soráról szól, naiv értetlenkedéssel fogadja az MSZP-n belüli „hatalomtechnikai megállapodásokat”. Az a Botka László, aki az eddigiek során országosan és helyi szinten is – a saját politikai táborát, de részben még a másik oldalt érintően is(!) – a politikai osztozkodások, alkuk, húzd meg, ereszd meg-játszmák nagymestereként tündökölt, most hirtelen nehezményezi a „tartalom nélküli pozícióosztozkodást”, amiben „én gyenge vagyok, soha nem is vettem részt” (sic!). Szóval, kedves olvasók, ide jutottunk. Lehet ezt bárhogyan magyarázni, de úgy tűnik, hirtelen nagyon finnyás tud lenni az ember, hirtelen nagyon csúnya dolog lesz az a politikai egyszer fent, egyszer lent annak, aki győztesből vesztessé válik. Botka László 43 évesen válaszútra érkezett. Mantrázhatja tovább, hogy hét választást nyert, és hogy ő a legnépszerűbb szocialista a közvélemény-kutatások szerint, de ettől még most körön kívül került, és újra kell értékelnie a helyzetét, szerepét, lehetőségeit. Ha – és az első verzió – még komolyan dédelget nagypolitikai, országos ambíciókat, akkor mihamarabb abba az irányba kell fordulnia, nehogy végleg elveszítse ezt az esélyt. Ne felejtsük el, az MSZP bukott választmányi elnöke 2014 óta nem tagja a Parlamentnek, és immár pártjában sincs országos vezető pozíciója. Ez Szeged szempontjából azt jelenti első körben, hogy máris megnőtt a 2018-ban esedékes parlamenti választások tétje. Botka László számára ugyanis ez jelentheti az első visszakapaszkodót a porondra. Ő maga jelentette ki most az Index-interjúban, hogy a többiek (a tisztújítás nyertesei) „már most elosztották az MSZP-lista első 20 helyét”, tehát arra nem számít, hogy ott lesz a neve ebben a sorban. Ha tehát országgyűlési képviselő akar lenni a 2018-2022-es ciklusban (és ebben az első verzióban aligha teheti meg, hogy újabb négy évre távol tartja magát a fővárostól), a Tisztelt Házba csak egy egyéni választókerület megnyerésén keresztül vezethet az út. Több forrásból azt lehet hallani, amennyiben Botka amellett dönt, hogy megméretteti magát, akkor az MSZP számára országosan az egyik legjobbnak számító szegedi 1-es választókerületben szállna ringbe. Kavics lehet a cipőben

Ujhelyi István

szegedi MSZP-s európai parlamenti képviselő, aki a hírek szerint ugyanezt – régi körzetét – nézte ki magának 2018-ra, és Ujhelyi – mint tudjuk – épp most, a tisztújításon, a Molnár–Hiller–Mesterházy-vonal előretörésével együtt lett országos alelnök, miközben Botkát leszavazták a választmány éléről. Hm… Miközben Szeged polgármestere még most is

Tóbiás József

leváltott pártelnök érdemeit méltatja, és mellette kardoskodik, az EP-képviselő egyértelműen

Molnár Gyula

mellett kampányolt, könnyen megeshet tehát, hogy a budapesti pártközpontban jelenleg ő számít fajsúlyosabbnak vagy a fajsúlyosabb szövetségesnek. (Még egy kis ínyencség az 1-es körzethez: felkészül, de akár lehet nevető harmadik is:

Szabó Sándor

jelenlegi honatya. Ami pedig a Homokhátságot is magába foglaló szegedi 2-es választókerületet illeti, a hírek szerint

Joób Márton

jelenlegi szegedi önkormányzati képviselőt építenék és futtatnák ott a szocialisták, korántsem a véletlen műve tehát, hogy az egykori kenus sportbizottsági elnök az MSZP népszavazási aláírásgyűjtő kampányai során ott standolt a homokháti településeken...) Szögezzük le ezen a ponton: a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében nem lehet valaki egyszerre országgyűlési képviselő és polgármester. Tehát ha az egyikbe be, akkor a másikból bizony ki… Ez esetben felmerülhet, hogy időközi polgármester-választást kell kiírni Szeged városában akár 2017-ben, de legkésőbb 2018-ban, az országgyűlési választásokat követően. (Jelen elemzés keretei között nem kívánok részletesebben belemenni azon folyamatban lévő,

még az amúgy hazai pálya Népszabadság által is gyanúsnak minősített

rendőrségi, ügyészségi ügyek – Szeviép, Ligetfürdő, Mars tér, parkolóbérletek stb. – feszegetésébe, melyek a szegedi ellenzék, illetve civilek messzire vezető reményei szerint alapjaiban ingathatják meg az önkormányzatot, illetve a városvezetést már 2016 őszén, szintén akár előrehozott választást indukálva.) Maradva tehát a politikai logikánál, a B-verzió, hogy Botka László Szegedre koncentrál, itteni pozícióit igyekszik tovább erősíteni, és sikeres vidéki polgármesterként kísérelné meg politikai imázsának továbbépítését most és a 2019-es helyhatósági választásokat követően is. Tagadhatatlan, erre is utalnak jelek, kezdve Botka az apróbb helyi ügyekre reflektáló facebookos aktivitásától a vele a legritkább esetben barátságtalan Délmagyarországban megjelenő cikkekig, melyek igyekeznek relativizálni a polgármester talajvesztését („a bukás csak látszólagos”, „nem Botka veszített, hanem az ellenzék együtt” stb.). Persze a volt választmányi elnök csak abban az esetben teheti az X-et Szeged mellé e vonatkozásban, ha megelégszik vele és elfogadja, hogy politikai aktivitását hétről hétre olyan volumenű helyi ügyek elégítsék ki, mint a másfél évtizede ígérgetett új fedett uszoda beruházása, egy-egy utcarészlet kátyúmentesítése, egy-egy tér díszkövezése, egy-egy oktatási-nevelési intézmény korszerűsítgetése vagy éppen bezárása, a védhetetlen Cserepes sori párttárs-igazgató további védése, a szegedi buszmenetrend ezeregyedik átszabása vagy éppen a helyi bérletárak emelgetése, no és a legtöbb esetben pitiáner személyeskedő csatározgatások a törpévé zsugorodott szegedi ellenzékével. (Amennyiben ennél többre vágyik, ennél többre értékeli politikai képességeit és ambícióit, akkor nincs mese: marad az A-változat…) De ha már Szeged, adódik a kérdés, hogy a bukást és az ebből következő gyengülést követően meddig marad „egy a tábor, és egy a zászló” a Botka-blokkban. Botka László – vegyük elő ismét az Index-interjút – láthatóan nem hagyott fel azzal, hogy minden számára elérhető fórumon ekézze korábbi egyik legfontosabb szövetségesét,

Gyurcsány Ferencet,

és megpróbáljon alávágni az elkerülhetetlennek tűnő, teljességgel kézenfekvőnek látszó MSZP–DK-paktumnak, -szövetségkötésnek, -összeborulásnak – nevezzük ezt bárminek. Kérdés, hogy az egyébiránt határozott és világos várospolitikai elképzelésekkel rendelkező, adott esetben önálló arculat kialakítására is képesnek tűnő szegedi DK-sok a nyugodt, erős többséget biztosítandó, jó politikai szövetségesként – már megint azok a fránya „hatalomtechnikai megoldások”... – meddig tűrik, hogy országos elnöküket, Gyurcsányt folyamatosan nyílt színen „alázza” a polgármester. (Akire már nem mondhatják, hogy MSZP-s országos választmányi elnöki mivoltában teszi, amit tesz…) Vagy robbanhat-e egy,

a már a Népszabadságban is joggal kritizált botkai hatalomgyakorlástól

öngyulladó bomba, amikor egy minden kompromisszumkészséget nélkülöző, csak és kizárólagosan az erőre építő, diktatórikus döntés – lásd: a százéves újszegedi teniszpályák eldózerolása vagy éppen a Cserepes sori piac körüli manőverezgetés − már a „belsősöknek” is sok? És tényleg be lehet-e rendezkedni arra, hogy egy nagyváros első emberét állandóan biztonsági őrök kísérgessék saját irodájából a tízméteres folyosói úton a közgyűlési díszterembe, vagy a hátsó bejáraton settenkedjen be, netán végre szembe mer nézni a kritikus véleményekkel, hangokkal is? Izgalmas hónapok elé nézünk tehát a szegedi közéletben, és éppen a politikai baloldalon forrhat fel kicsit az állóvíz. Természetesen jósolni egyelőre még nagyon nehéz: Botkát ismerve az utolsó (utáni) pillanatig kivár majd, és az aktuális országos és a helyi politikai viszonyok, valamint az MSZP-n, illetve a baloldalon belüli erővonalak ismeretében hozza meg döntését. Ha meghozza; ha lesz olyan helyzetben, hogy meghozhassa... Egy azonban bizonyos: a változást kívánó szegedi közéleti, politikai szerveződéseknek, ellenzéki formációknak nem árt tisztában lenniük vele, bizony az is benne van a pakliban, hogy Szeged városa még 2019 előtt újból polgármestert kell válasszon...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.