Kettős győzelemmel abszolválta a Szolnok elleni harmadik fordulós párharcot, ezáltal feljutott a korosztályos élvonalba az L-IT SZEAC U14-es csapata.
Előnyösebb helyzetből várhatták a találkozót Paksi Péter tanítványai az idegenben megnyert odavágót követően. A komoly szélben lejátszott mórahalmi visszavágó első félideje folyamán nem rezdültek a hálók, bár Csányi Ádám a kapufát egy alkalommal azért megkongatta. A szünet után változott a játék képe, a szegediek – immár hátszélben – egyre inkább fizikai fölénybe kerültek az elfáradó szolnoki riválissal szemben. Az 53. percben ráadásul a rájátszás hat meccsén összesen hét gólig jutó Vincze Zsombor megszerezte a győzelmet jelentő találatot is: a támadó előbb átvett a tizenhatoson belül egy szélről érkező beadást, majd egy cselt követően mesterien löbbölt a hálóba a kapus fölött.
A SZEAC így veretlenül jutott fel az NB I-be, hiszen sem az NB II Dél-Kelet csoportban, sem a rájátszás során nem talált legyőzőre az együttes. Mi több, a szegedi fiatalok a Debrecen, Eger, Szolnok hármast is oda-vissza verve harcolták ki az osztályváltás jogát.
Fiú labdarúgó U14-es NB II rájátszás, 3. forduló 2. mérkőzés:
L-IT SZEAC – Szolnoki MÁV FC 1-0 (0-0)
Mórahalom, Móradomb körúti stadion. Vezette: Bálint Attila (Zahorecz Roland, Kepka Roland).
SZEAC: Zékány – Mészáros, Ottlik, Nagypál, Molnár, Veszelka, Török, Csányi, Kovács (Lóki 59′), Vincze (Kalmár 76′), Holcsik (Fazekas 70′). Vezetőedző: Paksi Péter.
Szolnok: Haris – Rimóczi, Dobler (Balogh 58′), Nagy, Csinger, Keő, Danyi, Csík, Gilszki (Kürti 51′), Kurdics, Varga (Lukács 57′). Vezetőedző: Horváth Csaba.
Gólszerző: Vincze (53′).
Sárga lap: Nagy (52′), Kürti (75′).
Paksi Péter: “Idestova 18 éve vagyok az edzői pályán, de ez a feljutás a legnagyobb siker a karrieremben. Azért vagyok erre a legbüszkébb, mert a srácokkal nyolc év munkáját tettük bele ebbe az eredménybe. Sokukkal a csapatból hatéves korában találkoztam először, ezeket a gyerekeket szinte a sajátjaimnak tudom tekinteni. Folyamatosan széllel szemben haladva, sokszor küszködve az elemekkel bizonyítottuk be azt, hogy igenis jó úton járunk. Az a számtalan nemzetközi mérkőzés, ami a gyerekek lábába belekerült, illetve az a rengeteg alázat, amit ők tanúsítottak a cél elérése érdekében, most meghozta a gyümölcsét. Mikor a mérkőzés után az öltözőben elénekeltük a Himnuszt, a srácok ragyogtak az örömtől és a sikertől. Egyszerűen jó volt rájuk nézni, és ebben az az igazán szép, hogy ez mind a saját munkája az embernek. Persze jó érzés egy felnőtt csapattal is bajnokságot nyerni, de ezekkel a gyerekekkel a labdarúgás abc-jét lépésről lépésre át kellett venni, az elejétől kezdve meg kellett őket tanítani a futballra. Ez egy nagyon összetett, bonyolult és nehéz munka.
A csapat úgy játszott le hat meccset sérülés és hiba nélkül, hatalmas mentális erőről tanúbizonyságot téve, hogy előtte egy szezonon át másfél-két évvel idősebbek ellenfelek ellen szerepelt hétről hétre. Magam is megdöbbentem, hogy 14 éves játékosok ilyen elképesztő teljesítményre képesek! A legcsodálatosabb dolog, amikor a pálya mellett állva láthatja az ember, mit is eredményezett nyolc év kőkemény munkája. Mondanom sem kell, a gyerekek fejlődése szempontjából hatalmas lépés a feljutás! Az pedig biztos, hogy ebből a csapatból senki sem visz majd el játékost! Szeged egyetemi város, ezek a gyerekek pedig 4-es, 5-ös tanulók. A labdarúgás mellett az iskolát is teljes odaadással végzik, és mindannyian ide akarnak tartozni, ebbe a csapatba, ebbe a városba.
Fontos megemlíteni, hogy mindez nemcsak a SZEAC-ról szól, hanem a teljes szegedi labdarúgásról is. Azt gondolom, a SZEOL-nak meg kell tartania a felnőtt NB II-es tagságát, ahogy a SZEAC-nak is az NB I-es szereplés jogát az U14-es és U15-ös korosztályban. Ha ez a két szál pedig idővel megerősödik és összeér, akkor lesz esélyünk arra, hogy feltámasszuk a szegedi focit! Ez az év ebből a szempontból egy nagyon fontos lépés volt.”
no images were found
