Labdarúgás: Ki, mikor jutott vissza az NB I-be?!

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Sokszor és sokan megkérdezték már tőlem: Szegeden kívül egyáltalán létezett-e olyan csapat ill. város, amelyik ilyen hosszú idő után jutna vissza labdarúgásunk első vonalába?! Nos, létezett ilyen klub, nem is egy, nem is kettő… Erről szól ez a sporttörténeti kuriózumokkal teli visszapillantó írásom… – írja honlapján Vitos György, a szegedi futball krónikása.

Az alábbi, igencsak megdöbbentő számadatokat, futballsztorikat elolvasva, végigböngészve már nem is tűnik olyan “borzalmasan nagy időnek” az a 16 vagy uram bocsá’ 17-18 esztendő, amit Szeged mindenkori legjobb együttese távol töltött (töltene…) az első osztálytól… Hát akkor kezdjük néhány valóban kirívó, hihetetlen, ám megtörtént esettel!

A Szolnoki MÁV csapata (amely jelenleg is a Szeged 2011-el együtt szerepel a másodosztályban) a harmincas-negyvenes években sokszoros válogatottakkal (Szűcs Sándor, Kispéter, Kolláth, Szántó, Laborcz, Horváth, Korom) teletűzdelt, Európa-hírű gárda volt – egészen az 1948-as kieséséig! Ezt követően csupán labdarúgásunk másod-, harmad- vagy éppen negyedosztályában kalandozott , így “csekélyke” 62 (!!) éves szünetet követően jutott vissza 2010 nyarán az NB I-be… Hogy aztán 2011-ben villámgyorsan távozzon újra az elittől, de remélhetőleg már nem 62 esztendőre.

A Békéscsaba esete sem szokványos… A mai NB I-es sereghajtó Előre FC jogelődje, a Békéscsabai Törekvés 1945-46-ban játszhatott legelőször az NB I-ben, ám a gyors kiesést követően csupán 1974 nyarán – azaz 28 év elteltével – kapaszkodtak vissza a lilák az első osztályba. Azóta váltakozó sikerrel szerepeltek, az 1994. évi NB I-es bronzéremtől a 2005-2008 közötti NB III-as szereplésekig… De most megint NB I-ben vannak, csak az a kérdés, meddig?!

Az 1999-től napjainkig éppen 19 (!) trófeát begyűjtő DVSC példája mutatja legjobban: ha a nagyobb tömegeket felvonultató városok képesek megfelelően áthidalni egy-egy válságkorszakot (pl. tőkeinjekcióval, komoly szakmai hozzáértéssel, helyi potentátok támogatásával) később bőséggel láthatnak neki az “ízletes lakomákhoz”… Bizony, a cívisváros régebbi szurkolói álmukban sem gondolhatták volna 1950-1960, majd 1964-1979 között, amikor 10 illetve 15 (!) évig voltak távol az élvonaltól, hogy “lesz még nyár, lesz még lágy kenyér”…

S lett, 7 bajnoki címmel, 6 MK-, 5 Szuperkupa meg egy Ligakupa győzelemmel ill. BL és Európa Liga csoportkörökkel fűszerezve…

Végezetül egy szolnokihoz hasonló budapesti kuriózum… A III. Kerületi TTVE a magyar labdarúgás egyik meghatározó klubja volt egészen a kezdetektől 1937-ig. Aztán “röpke 59 éves szünetet” követően 1996-ban jutottak ismét vissza az NB I-be, de már sokkal kevesebb sikerrel, mindössze két újabb szezont lehúzva a legjobbak között…

Sorolhatnám még a különleges hazai sőt, nemzetközi futball-visszatéréseket, de hely- és időhiány miatt nem teszem. A feladat ugyanis adott országunk 3. legnagyobb városában. Szeged első számú labdarúgóinak lehetőleg minél előbb vissza kellene térniük a legnépszerűbb sportág első osztályába! S itt a hangsúly – tekintettel a városban és Szeged környékén élő szurkolók, játékosok tízezreire – a “KELL” szócskán van…

Vitos György

Előző sztori

Eladó a Playboy-birodalom

Következő sztori

Serfőző Levente: A húsvét a hit ünnepe a keresztény ember számára