Labdarúgás: 2010-től – Új korszak hajnalán…

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Cikksorozata zárásaként ezúttal a szegedi futball 2010-től íródó történetéről ír honlapján Vitos György szegedi futballkrónikás.

Képzeletbeli „futball-időutazásunk” során a szegediek 90 (1926-os élvonalbeli premierjét) és 80 esztendős évfordulóit (1932-1943 közti sikerkorszakát), majd a 70 évvel ezelőtti NB I-es 4. helyezést, végül az ’50-es, ’60-as, ’70-es és a ’80-as évek Tisza-parti futballsikereit követően legutóbb már a ’90-es korszak ill. a XXI. század legelső évtizedének rendkívül súlyos financiális és szakmai gondjait elevenítettük fel. Amint azt az előző részek zárósoraiban is említettem, két évtizede Szeged úgymond “lekerült a futballtérképről” – a helyi politikai és sportvezetők hozzá nem értő, olykor indolens magatartása miatt. Ezúttal már sokkal hálásabb feladat várt rám, mivel egy reményteljes új korszak hajnaláról, annak kezdeti lépéseiről kell beszámolnom, mintegy folytatásaként a legutóbbi kilenc, eleinte örömtelibb, majd a vége felé már egyre nyomasztóbb futballtörténeti visszapillantásomnak… – írja honlapján Vitos György, a szegedi futball krónikása.

Bizony, a Szeged 2011 létrejöttének különleges és speciális okai is voltak…

Hisz létezett immár 1993 óta egy magas színvonalú, komoly szakmai munkára alapozó szegedi utánpótlás-nevelő egyesület, amolyan igazi, jó értelemben vett műhely, mégpedig a Tisza Volán Focisuli!

A gond ezzel csupán az volt, hogy mások “fölözték le” a kiváló szegedi up-nevelés hozadékát… Azaz a hasznát!
S Szeged városának mindenkori legjobb csapata ebből gyakorlatilag semmit nem profitált, nem is profitálhatott, hiszen a szegedi tehetségek tucatjai valósággal “kirajzottak” az ország és Európa valamennyi szegletébe…

Ekkor csapott az asztalra Kiss-Rigó László, Szeged-Csanád Egyházmegye püspöke Nógrádi Tiborral, az előző részben bemutatott szurkolói focimozgalom vezetőjével együtt, mondván: “ez így nem mehet tovább!”…

Azt már e sorok írója teszi hozzá – ugyanis a Püspök Úr nem szándékozott senkit sem megsérteni -, az eltelt legutóbbi, több, mint két évtized alapján nekünk, szegedieknek hiába vannak kiváló utánpótlás-nevelő edzőink (Szalai Istvántól Hágelmann “Edun” át Lóczi Istvánig, Buchholcz Gábortól, Bóka Feritől Paksi Péteren át Vágó Mihályig, vagy éppen Gonda Lászlótól, Laczkó Jánostól ifjabb Dlusztus Imrén át Major Lászlóig!) és számtalan nagyszerű fiatal tehetségünk, úgymond “csiszolatlan gyémántunk”, ha a klubvezetők a magasabb, úgymond “első osztályú célokra” bizony, alkalmatlanok voltak…

De ekkor még finoman fogalmaztam…

Sokszor és sokan mondták e sorok írójának az elmúlt évtizedekben, ha a szegedi futball viszontagságairól esett szó, hogy … “a fejétől bűzlik a hal…”

Nos, ezúttal leszögezem: a sportágért aggódó szurkolók nem is jártak olyan messze a kíméletlen igazságtól!
S mindezek alapján talán érthető, a megyés püspök 2011 nyarától miért nem a “tősgyökeres” szegedi futballvezetőkkel próbálta meg kihúzni az immár 117 éves múltra visszatekintő Tisza-parti labdarúgás kátyúba ragadt szekerét ?!…

S hogy e fölöttébb keménynek ígérkező próbálkozásnak nagyobb lesz-e a füstje, mint a lángja?! Nos, ez a következő években már egyértelműen kiderül!

Ám ha a megígért vadonatúj futballstadionban végül is a helyi tehetségekre épülő szegedi NB I-es csapat kergeti majd a labdát, már nem volt hiábavaló a püspöki akarat!

Természetesen a Nógrádi Tiborékkal elindított szurkolói mozgalom is sokat nyomott a latban, ehhez kétség sem férhet!

Vegyük hát sorba – mintegy befejezésként – a 2010 – 2016 közötti eseményeket, ami már szorosan a címbeli “új korszak hajnalához” kapcsolódik…

Amint azt cikksorozatom előző részének a zárósoraiban is említettem 2010 nyarától újabb szálon kezdtek futni az immár 117 éves szegedi futballhagyományok…

Létrejött a KITE-Szeged együttese és a vezetői (Kiss-Rigó László, Bozóky Imre, Bakai Csaba, Nógrádi Tibor) ezúttal is a kék-fekete klubtradíciókra vezették vissza az egyesület szekerét!

S ez a szekér Major László egykori kiváló Szeged SC-játékos irányításával nagyon jól futott, hisz az újonc (!) KITE-Szeged másodikként végzett az NB III-ban és a Tisza Volán SC-t is alaposan felülmúlva új fejezetet nyitott a patinás múltú szegedi labdarúgásban! A Csepel elleni 2-0-ás idényzáró után úgy ünnepelhettük a kék-fekete színekben pompázó KITE-Szegedet, mintha bajnokságot nyert volna, de végül is a feljutást nem vállaló Tököl mögött ezüstérmet szerezve ismét megnyílt az út az NB II felé!

Szeged végre visszakerülhetett az országos futballtérképre…

Az általam nagy gonddal vezetett szegedi futballhistória 1899-től számított 115. idényében, 2011/2012-ben ismét az NB II Keleti csoportjában szerepelhetett Szeged reprezentatív csapata! De már nem KITE-Szeged, hanem profi vezetőkkel, Emődi Sándor gazdasági igazgatóval, Adem Kapic sportigazgatóval megerősítve, “Szeged 2011 Kft.” néven – a becsődölt Makó FC NB II-es jogán, sőt, a szegedi székhely prioritása miatt, 1998-hoz hasonlóan, újra egy kiskundorozsmai “jogi csavarral” megspékelve…

Ismét megindultak hát a kék-feketék, még a honlapunk főoldalán állandóan hallgatható, ütemes klubinduló is készült (hálás köszönet érte a Szegedi Szúnyogok rockbandának!)…

S a “színújonc” kék-fekete csapat meg szép győzelmeket aratva, “régi-új helyén”, a Vasutas-stadionban olykor pazarul játszva (Ceglédi VSE ellen 4-1, Bp. Honvéd II. ellen 3-0) a még bennmaradást jelentő 13. helyet szerezte meg, “nomen est omen” – 2011 őszén.

S hogy mit hozott 2012 tavasza? Óriási élményeket, szebbnél szebb győzelmeket, még éppen időben, mert a szegedi futballdrukker az elmúlt két évtized nyomorúságaiban már annyit szenvedett, hogy ennél valóban csak jobb és szebb jöhetett!

Az NB II-es listavezető Szolnoki MÁV 4-0-ás kiütése a tavaszi idénynyitós TV-meccsen még Futó Tamás nevéhez fűződött, de utána egy balszerencsés sorozatot követően a remek pedagógiai érzékkel rendelkező Tóth Bálint lett az idény 4. szegedi vezetőedzője és vele ismét elindult fölfelé a kék-fekete gárda! Végeredményben az NB II 12. helyén végzett az újonc Szeged együttese.

De jött egy újabb “orrbavágás” 2012/2013-ban… Mivel az MLSZ-ben eldöntötték, hogy 2013 nyarától ismét egycsoportos NB II működik majd az NB I alatt, gyilkos harc indult a még bennmaradást jelentő 1-5. (!!) valamint az osztályozós (6-8.) helyekért mindkét másodosztályú csoportban.

Mivel az őszi idény a vártnál gyengébbre sikeredett, a Vasas elleni 2-1-es vereség után (“szokásos” jogtalan büntető az utolsó percben…) Tóth Bálintnak is megköszönték a munkát, helyét az utolsó őszi fordulókban Lóczi István pályaedző vette át.

De 2013 januárjától már Gálhidi György vezetésével kezdhették meg a kék-feketék az életben maradásért folytatott nehéz, idegtépő küzdelmüket… S mára már ez is történelem: a 2013 januárjában kinevezett Gálhidi Györggyel folyamatosan közönségcsalogató produkciót nyújtott a Szeged 2011, végigverve az NB II-es élmezőnyt a Nyíregyházától, a Mezőkövesden át a Vasasig!

Szinte állandóan a dobogóért küzdöttek a kék-feketék, de a hajrában kissé visszacsúszva a 7. helyen kötöttek ki a 16-os mezőnyben… Ez viszont az MLSZ legújabb rendszerében osztályozót (Kisvárda ill. néhai Németh Lajos után ezúttal Németh Ádám “bírói ténykedése”…) és nemvárt, arculcsapással felérő kiesést jelentett…

Így a 117. idényünkben, 2013 nyarától megint mindent elölről kellett kezdenie az újonnan kinevezett Nyilas Elek vezetőedzőnek. S hol? Az NB III Középcsoportjában… De a reményteljes, a gyulai Grosicsban pallérozódó akadémistákkal kiharcolt ezüstérem végül is azt jelentette: csupán egyéves “száműzetés” után, 2014 nyarától újfent legalább másodosztályú meccseket láthatnak ( sajnos, ezúttal Szegedtől 120 km-re távol, még csak a gyulai Grosics Akadémián…) a szegedi és Csongrád megyei szurkolók!

Sőt, a tavalyi, a 2014-2015-ös NB II-beli eredményeket, a tabellát tekintve (ahol az újonc Nyilas-alakulat az értékesnek mondható 7.helyen végzett, s bátor, szervezett játékkal a közvetlen feljutó helyek, a másodosztályú élboly mögé tornázta föl magát!) nemsokára talán már NB I-es meccseket is láthatunk – nem kevesebb, mint tizenhat, azaz 16 (!!!) hosszú és gyötrelmes év után újra…

Jó alap lehet erre a 2015-2016-os másodosztályú évadban az azóta már Klausz László által irányított Szeged alakulata, amely sokunkat meglepett az őszi mérkőzéseken mutatott teljesítményével.

Néhány kezdeti kisiklástól eltekintve az értékesnek mondható 4. helyen teleltek Germán Tamásék, s az eredményes törökországi felkészülést követően minden feltétel adott a további előrelépésre!

S bizony, sok ezer Csongrád megyei ill. szegedi futballdrukker nevében nyugodtan leírhatjuk: remélhetőleg a Püspök Úrék által 2016 végéig megépítendő vadonatúj szegedi stadionban, a Dorozsmai úti Napfény Szálló mellett!

Vitos György

Előző sztori

Futsal: közel állt a pontszerzéshez a Berettyóújfalu ellen a St. Mihály + FOTÓK

Következő sztori

Oscar-díj – A Saul fia a legjobb idegen nyelvű alkotás