A monarchia időszaka volt a zsidóság aranykora?

Glässer Norbert szegedi kutató rámutatott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia zsidósága számára fontos volt az uralkodó és ezzel összefüggésben a haza tisztelete.

„Az 1990-es években előtérbe került egy olyan zsidó diskurzus, amely az Osztrák-Magyar Monarchia időszakát aranykorként mutatta be” -

Glässer Norbert

, az SZTE Bölcsészettudományi Kar Néprajz Tanszékének adjunktusa e kijelentést sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánta, habár árulkodó lehet véleményéről, hogy számítógépének háttérképe egy

IV. Károly

királyt és

Ottó

főherceget ábrázoló első világháborús képeslap. Az elmélet nem újdonság, már a Horthy-korszak zsidóságának gazdagabb része is így gondolt vissza az I. világháborút megelőző időszakra - mondta az egyetemi oktató. „A zsidóság elvetette az emberimádatot, de a királyban a mennyei uralom egy sugarát látta” – vonta le a következtetést a korabeli sajtó vizsgálatából Glässer Norbert.

Schreiber Akiba

pozsonyi ortodox rabbi például megáldotta a királyt 1909-ben, aki programon kívül állt meg ezt fogadni a városban tett látogatásakor.

Izabella

főhercegnő személyesen mutatott be

Ferenc Józsefnek

egy zsidó iparost, ami hatalmas megtiszteltetésnek számított a korban. Az uralkodó a társadalom rendjét és a zsidóság biztonságát szimbolizálta. Az izraelita vallásúak számára a haza tiszteletét jelölte meg feladatul

Singer S. Leó

rimaszombati ortodox főrabbi, ezt szerinte úgy lehet elérni, hogy az egyén hasznos és becsületes polgár kíván lenni, s egyben tiszteli a király személyét, hatalmát.

Szegeden is megjelent az uralkodó tisztelete, a híres neológ rabbi

Lőw Lipót

és fia,

Immánuel

is írt imádságot a királyért és hazáért. A zsidóság számára Ferenc József egy mélyen hívő katolikus személy volt, aki nem volt az ellenségük, tiszteletben tartotta érzelmeiket, s ezeken felül magyar királyként még Jeruzsálem hercegének is számított. Nem véletlenül mondta az uralkodó 1894-ben a nógrádi zsidóság küldöttségének, hogy „népeim irányában a valláskülönbség nem képez válaszfalat szívemben. Királyi kegyelemre és oltalomra tehát önök is mindenkor számíthatnak.” A birodalmat az uralkodó személye kötötte össze, fontos volt a Habsburg-Ausztriához való hűség, de emellett elfért a csehek, lengyelek, vagy a cionisták esetében a zsidók nemzettudata is. A magyar zsidóság kiegyezéspárti volt,

Kossuth Lajos

halálakor az egyik ortodox lap leszögezte, hogy minden tisztelet a volt kormányzóelnöknek, de maradjunk meg a királyhűség mellett, Lőw Immánuel neológ rabbi is a kiegyezés pártján állott. Glässer Norbert rámutatott, az I. világháborús patriotikában és a korabeli sapkajelvények motívumaiban is megjelentek a vallásos jelképek a nemzeti szimbólumokkal keveredve. A konfliktus segített egy közös közép-európai öntudatot létrehozni, amelyhez a zsidóság is csatlakozott. Írtak imát a győzelemért, ez azonban elmaradt, így egy elitváltás következett be, ami a zsidóságot hátrányosan érintette. A Ferenc Józsefhez kötődő monarchia pozitív emlékezete azonban a holokausztig élt a magyar zsidóságban - tudtuk meg tőle.