Kürti Sándor: Már az iskolában meg kell tanulni a csapatjátékot

Négy dolog van, amivel érdemes foglalkozni az életben, ezek közül az egyik, hogy maradandót alkossunk - vallja Kürti Sándor a KÜRT Információbiztonsági és Adatmentő Zrt. elnöke, akit az élet minden területén ez a hitvallás mozgat. Legyen az a vállalkozás, magánélet vagy oktatásmódszertan. A Széchenyi-díjas üzletemberrel tehetséggondozásról, a csapatban gondolkodás fontosságáról és roma gyerekek kimagasló nyelvi képességeiről beszélgettünk.

- Az utóbbi években nem annyira informatikai cégvezetőként szólal meg interjúiban, inkább a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása, a tehetséggondozás mellett emel szót. Hogyan csöppent bele az oktatásba?

- Lépésről lépésre. Mire észrevettem, már nyakig benne voltam. Cégünk (

KÜRT Zrt.1989-ben alakult – a szerk.

) elsőéves eredményét már egy iskolába tettük bele, egyetlen kérésünk az volt, hogy a cég nevét írják ki az intézmény homlokzatára. Ez ma a KÜRT Gimnázium. Tizennyolc éve történt, hogy a Pannon Egyetem Veszprémen megalapítottuk a roma gyerek oktatásáért alapítványt, ebben jelentős szerepe volt annak, hogy az egyik kollégiumi szobatársam is cigánygyerek volt. Ő az egyetemen maradt tanítani, később kezébe adtam az alapítványt. 2008 óta, vagyis az elmúlt 7 évben hátrányos helyzetű iskolák átalakításával foglalkozom. Megtehetem, mert egyfelől a céget már fiatalok irányítják, másfelől elsajátítottam egyik Harvardos mentorom mondását, vagyis: négy dolog van, amivel érdemes foglalkozni az életben, ezek közül az egyik, hogy maradandót alkossunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenáron bronz szobrot készíts magadról, hanem arról van szó, hogy nyomot akarjunk hagyni a társadalomban. Megalapozottan állíthatom, hogy a fentiek a magyar gondolkodásunkban nincs jelen. Az amerikaiak Harvardon megkérdezték az egyetemistákat, miért szeretnének élni. Négy dolgot emeltek ki, a felsorolásban benne volt, hogy maradandót akarnak alkotni. A legnagyobb magyar egyetemen is feltették ugyanezt a kérdést. A diákok 29 dolgot mondtak, de nem volt közötte, hogy maradandót szeretnének alkotni. Több mint egy évtizede találkoztam ezzel a gondolkodással, és mára én is úgy érzem, hogy maradandót szeretnék alkotni.

- Ezt a hitvallást át lehet ültetni a magyar gondolkodásba?

- Inkább egy poénnal válaszolok. Minél jobban le vagyunk maradva, annál több idő jut a felzárkózásra. Igazából nem elkeserítő dolog ez, rengeteg lehetőség van előttünk, melyekkel élni kell. Én szeretnék élni ezekkel a lehetőségekkel, számomra elfogadható volt, amint a Harvardos mentoromtól, Howard Stephenson oktatótól tanultam. Ezt tartom mérvadónak és örömmel alkalmazom.

- A Hátrányos Helyzetűek Oktatása program, vagyis a H2O is ezeken az értékeken nyugszik?

- A program fő pillére a Komplex Instrukciós Program (KIP), de bármit be tud fogadni, ami a hátrányos helyzet leküzdésére szolgál. A KIP a Stanford Egyetem szellemi terméke, melyhez hozzácsaptunk még néhány magyar ötlet, így jött létre a H2O. A H2O nem feltétlenül a hátrányos helyzetűek oktatását akarja kifejezni, mert a H2O a tiszta vizet is jelképezi. A stanfordi programot a spanyolajkúak és az afroamerikai közösségek felzárkóztatására fejlesztették, de náluk is kiválóan alkalmazható. De a lényeg, hogy ez egy tehetséggondozó program, Magyarországon bármilyen furcsa, még a legjobb gimnáziumok is érdeklődnek iránta, pedig padsoraikban nagyítóval sem lehet találni hátrányos helyzetű gyerekeket. A KIP arról szól, hogyan lehet csapatmunkával együttműködésre tanítani a gyerekeket. Ha távolról nézzük a magyar oktatást, akkor azt mondjuk „jaj, Istenem, egy korszerű világban egy ősközösségi módszert alkalmaznak”. A gyerekek face to face állnak a tanárral szemben, a gyakorlat pedig az, az kérdez az órán, aki tudja a választ és az válaszol, aki nem tudja. Feje tetején áll a világ, miközben ma bármilyen érték előállítása lényegében csapatban történik. Ez az értékelőállítás a vállalkozásokban és a munkahelyeken is így működik, miközben hazai egyetemeinken minden gyerek önmaga külön egyetemre jár, mert saját pontjai és kreditjei vannak, ezért őket nem érdeklik a társaik. Amint kilép a magyar iskolarendszerből, arcul üti a valóság, hogy igenis csapatban kell dolgozni. Az oktatási rendszeren úgy kellene alakítani, hogy az az élet követelményeihez igazodjon.

- Csongrád megye mintamegye szeretne lenni a Komplex Instrukciós Program alkalmazásában. Mikorra érhetnek el eredményeket a pedagógusok a módszertannal?

Az első lépést tette meg Csongrád megye. Nagyon kemény, kitartó munka és legalább öt év kell ahhoz, hogy az első termés learatható legyen. Utána folyamatosan olyan gyerekek kerülnek ki a megyei iskolákból, akiknek kompetencia szintje jelentősen magasabb lesz mint a jelenlegi. Képesek lesznek csapatban gondolkodni, tudják miért érdemes élni, boldogok tudnak lenni és olyan problémákkal foglalkozni, ami a jövőjük szempontjából fontos.

- Milyen elemekre épül a tehetséggondozó program? Milyen „tantárgyak” kerülnek terítékre az iskolákban?

- A tehetséggondozó program nem a tantárgyakról szól, hanem a hogyanról. Ebbe ugyanúgy be lehet építeni a magyar nyelv tanulását, mint egy matematikát, illetve azokat a formákat, miként kell egy matematika órát tartani. A gyerekek csoportokban dolgoznak, a tanárok pedig kerülik a zárt végű feladatokat. Tilos például azt megkérdezni, hogy 5+7 az mennyi. Ez zárt végű feladat, az élet pedig nagyon ritkán dob ilyeneket. Az élet olyan problémákat görget elénk, amire rengeteg megoldást létezik, de tudni kell kiválasztani a legjobbat. A tanárnak ilyenekben kell gondolkodnia, a gyerekeknek pedig ilyen feladatot kell adni annak érdekében, hogy megtanuljanak versenyezni, gondolkodni. Ezek az igazán életszagú feladatok. Persze azt is kell tudni, mennyi 5+7, nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez felesleges lenne, de nem ez a központi problémája az életnek. Ha belegondolunk, a család is mindig optimalizál. Például, hogyan lehetne a fizetést hasznos dolgokra és nem cigire, piára költeni. Ezek mind megoldandó feladatok, a gyerekeket ilyenekkel kellene szórakoztatnunk és nem azzal, hogy X teherautó X idő alatt mennyi kilométert tesz meg.

- A nyelvprogram is ilyen? A valódi életre nevel?

- Ez külön tészta. A nyelv hatalmas szerepet játszik, vagyis játszhatna a gyerekek életében. Sok magyar szakembert beszélt és írt erről, én csak alkalmazó vagyok. Az én részem abban rejlik, hogy összeraktunk egy olyan nyelvoktató programot, amivel a hátrányos helyzetű gyerekek nyelvtanulását segíthetjük. Imádják, nagyon élvezik. Az áttörési pont abban a pillanatban volt, amikor elkészítettünk egy hang analizátort. A gyerekek feladata az volt, hogy utánozzák az olyan egyszerű angol nyelvű mondatokat, mint például a „hogy vagy?”. Azt vettük észre, hogy általában a cigány gyerekek kiemelkedően jól teljesítenek. Ha most mi ketten kipróbálnánk az analizáló programot, 40-50 százalékos kiejtésbeli hasonlósággal tudnánk utánozni az autentikus angol szöveget. Jönne egy cigánygyerek az utcasarokról, aki 95 százalék pontossággal elénekelné, mert isteni a zenei hallása. Ezt ki kell használni, nyelveket kell velük taníttatni. Ha sikerélményük van, szárnyakat kapnak.

***

A TIOP-4.2.1-11/K-2015-0003 azonosító számú és „Infrastrukturális és informatikai háttér megteremtése Csongrád megye társadalmi helyzetre épülő, korai kompetenciafejlesztést megalapozó programjához” című projekt 727.310.143 forint európai uniós támogatás segítségével, a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg, amelynek megalapozását a TÁMOP-7.2.1-11/K-2015-0009 azonosító számú és „Csongrád megye társadalmi helyzetre épülő, korai kompetenciafejlesztést megalapozó programjának szakmai támogatása” című projekt biztosítja.