Lovász László: Bőven van még kérdés a tudományokban

"Az autónkat olyan szervizbe akarjuk vinni, ahol jól képzett szakemberek a legjobb műszerekkel dolgoznak, akkor a legnagyobb kincsünket, a gyerekeinket is egy olyan iskolába akarjuk küldeni, ahol a legjobban képzett szakemberek a legjobb felszerelésekkel fogják őket tanítani." Lovász Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével közoktatásról, a tudományos főmunkatársakról és a tudomány határáról beszélgettünk.

- A Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat alatt kiemelt figyelmet fordít a Magyar Tudományos Akadémia arra, hogy minél szélesebb közönség elé vigye, közérthetővé tegye a tudományos eredményeket. Meghallja a társadalom a tudomány hangját?

- Igen, szeretnének elmagyarázni a társadalom számára, miből áll a tudományos kutatás, mi az alapkutatás lényege, hogyan működik és miért fontos – elvégre alapkutatás nélkül eredmények sem lennének. A Magyar Tudomány Ünnepe alatt azt is szeretnének bemutatni, milyen eredményeket mutathatnak fel a magyar kutatók. Úgy gondolom, a tudomány fejlődése, az ahogyan az évtizedek során változott, egy nagyon izgalmas kérdés.

- A kutatók élete sem könnyű, hétfői előadásában több olyan példát is hallhattunk, amikor a kutatók kénytelenek voltak visszatérni az alapokhoz.

- Saját életemből is emlékszem olyan esetekre, amikor rövidebb idő alatt derült ki egy nagyon csábító gondolatról, hogy sajnos nem működik. Máskor hosszabb idő alatt, akár évekig is megy az ember valamilyen irányba, mire kiderül, nem erre kellett volna fordítani az energiákat.

- A döntéshozók nyitottak arra, hogy támogatóként szerepet vállaljanak a tudományokban és ne csak Brüsszeltől várják a forrásokat? Az ő figyelmüket sikerül felhívni a tudományos főmunkatárs szükségességére? Mint Ön is említette, az USA-ban már alkalmaznak ilyen szakembereket fontos döntések, lépések előtt.

- Természetesen szükség van arra, hogy a tudomány megfelelő támogatást kapjon anyagiakban. Szerencsére ennek mértékbe az utóbbi években emelkedett Magyarországon, de tovább kell emelkednie, hogy a lisszaboni elveket elérjük, ahol a bruttó nemzeti jövedelem 3 százalékát fordítják kutatásokra. A másik fontos kérdés a tudományos tanácsadás. Múlt héten Budapesten tartották a Tudomány világfórumát, ahol számos ország tudományos tanácsadói és politikusai is jelen voltak. Az egyik napirendi pont az volt, hogyan lehet a tudományos tanácsadást megszervezni, mit tud ajánlani a tudománypolitikával foglalkozó közösség a társadalmi kérdésekben és ennek milyen formái lehetnek. Világos az, hogy tudományos tanácsadókra nagy szükség van és nincs annyi szakember, mint kellene. Egyébként a napokban fogják megbízni az Európai Bizottságban tudományos tanácsadó testületét. Ez is egy előrelépés.

- Hol a tudomány határa? Lehet határt szabni a tudománynak?

- Biztos vagyok benne, hogy a tudomány belátható határokon belül el van látva kérdésekkel. A modern tudomány izgalmas kérdést vizsgál, például az élet megfejtése önmagában kiemelkedő célja a tudományos vizsgálatoknak. Megérzésem szerint még az élet megértésének kezdetén vagyunk. De sokáig el lehetne menni e mentén és akkor még nem is beszéltünk a társadalomról, ami még bonyolultabb struktúra, vagy az ökológiai, környezettani kérdésekről, amikre muszáj választ adni és megpróbálni megfogalmazni azokat az irányokat, amiket a politikának is figyelembe kell venni. El kell ismernünk, hogy messze vagyunk attól, hogy ezekben a kérdésekben olyan biztonságban lehessen a követendő eljárást javasolni, mint ahogy egy autó vezetését le lehet írni.

- A Szegedi Tudományegyetem egyik kiemelt célja, hogy kivigye kutatási eredményeit az universitas falai közül és megismertesse azokat a piaci szereplőkkel.

- Ez az egyik terület, ahol nagy a várakozás a tudománnyal szemben. A migráció kérdésében a tudománynak nagyon sok mindenre kellene itt választ adnia, mi ezen dolgozunk az akadémián. Mi a perspektívája ennek, akár azoknak az országoknak a jövőbeli lehetőségeivel kapcsolatban, ahonnan menekülnek a bevándorlók és azon államok megközelítéséből is, akik befogadják a menekülteket. Ezek nagyon fontos társadalmi kérdések, amiket vizsgálni kell ahhoz, hogy ezt a problémát a lehetőségekhez képest jól tudjuk kezelni. A migráció csak egy példa arra, hogy a társadalomtudomány területén is égető problémák léphetnek fel.

- Beszélgetésünk elején említette a Tudomány világfórumát, ahol, ha jól tudom, kiemelt szerepet kapott az innováció az oktatásban.

- A világfórum közzétett deklarációjában több javaslat is volt az oktatásra nézve. Többek között az, hogy a tudományos technikai oktatást erősíteni kell, illetve ennek a társadalmi megvalósítására való oktatását is, valamint az is szerepel ebben a deklarációban – visszatérve egy gondolat erejéig a migrációra –, hogy a menekülttáborokban élő, vándorló családok fiataljainak hogyan lehet megoldani az oktatását, mert ezzel hosszútávon sokkal nagyobb bajnak tudjuk elejét venni.

- Mikor mutatkozhatnak meg az oktatásban kézzel fogható eredmények azok közül, melyet az a már említett nyilatkozatban javaslatként megfogalmaztak?

- Általában a tudomány nagy léptékű alkalmazásai nem egyszer letudható dolgok. Az akadémiának is van egy programja, amiben különböző iskolai tárgyak szakmódszertanának fejlesztését tűzzük ki célul, melynek programját övőre bővítjük. Az oktatás alapvető kérdés, amit a társadalom kicsit hajlamos elhanyagolni. Én azt szoktam mondani, hogy az autónkat olyan szervizbe akarjuk vinni, ahol jól képzett szakemberek a legjobb műszerekkel dolgoznak, akkor a legnagyobb kincsünket, a gyerekeinket is egy olyan iskolába akarjuk küldeni, ahol a legjobban képzett szakemberek a legjobb felszerelésekkel fogják őket tanítani.