Második kötetéhez ért a Szegedi Ítélőtábla történetét bemutató könyvsorozat, az 1914 és 1921 közötti időszakot három témakörben dolgozta fel Antal Tamás, az SZTE ÁJK Európai Jogtörténeti Tanszékének egyetemi docense.

“Az első téma a világháború, a Szegedi Ítélőtábla és a hozzá kapcsolódó jogászok hogyan élték meg ezeket a éveket, és ez a joggyakorlatot milyen módos színesítette, hogyan reagált az ítélőtábla erre a teljesen megváltozott joghelyzetre. A második témakör az 1918-1919 évi forradalmat jelentette, talán ez volt a legizgalmasabb abban a tekintetben, hiszen a Szegeden akkoriban alkalmazott jogrendszer teljesen atipikus volt. A tanácsköztársaság, az őszi rózsás forradalom után kikiáltott köztársaság, a dualizmus magyar jogrendszere, a megszálló csapatok vezetőinek speciális rendelkezései, a hadijog, az ideiglenes kormányok jogrendszereit egyszerre kellett alkalmazni ezekben a hónapokban. A harmadik témakör az ítélőtábla újabb székházváltása, a kolozsvári tudományegyetem Szegedre helyezése, ami az ítélőtábla életét is befolyásolta. Talán kevesen tudják, hogy a Szegedre költözést majdnem meghiúsította az ítélőtábla minisztériuma” – foglalta össze nagy vonalakban a második kötetet a szerző, Antal Tamás egyetemi docens.

A szegedi speciális körülmények úgynevezett jogszigetet eredményeztek a Dél-Alföldön. A gyér források, melyek még rendelkezésre álltak a világháború utáni időkből, komoly kutatómunkát követeltek meg a szerzőtől. Antal Tamás azt mondta, a Szegedi Királyi Ítélőtábla története 1914-1919 között című kötet nem tankönyvnek készült, a gyakorló jogászok is forgathatják. A Szegedi Ítélőtábla és a Szegedi Tudományegyetem a könyv apropóján ünnepi konferenciát szervezett, melyet Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla elnöke szerint három hívószó mentén hívtak életre. A konferencia az ítélőtábla múltját, jelenét és jövőjét vette górcső alá.

A második kötet a szegedi bírók és jogászok helytállását mutatja egy háborúval, forradalmakkal tarkított és az ország jelentős területeinek elvesztésével járó időszakban – ezt már Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára tette hozzá. Úgy folytatta, ezekben a nehéz években Szeged az alkotmányos önazonosság mintapéldája volt. Hajdú József, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar dékánja hiánypótló munkának nevezte Antal Tamás legújabb könyvét, amihez az egyetem a gördülékeny kutatói feladatok elősegítésével járult hozzá. Az ítélőtáblák történetének szempontjából kiemelkedően fontos a szegedi székház, hiszen itt alakult meg az ügyészek és bírák első egyesülete – folytatta Makai Lajos, a Magyar Bírói Egyesület elnöke. Az ÁJTK dékánjának szavaihoz hozzáfűzte, fontos, hogy a megfiatalodott bírói kar tagjainak is nagyobb rálátása legyen a múltra, hogy szembesüljenek azzal a ténnyel, milyen gondok és gondolatok foglalkoztatták 1914 és 1919 között elődeiket.