A magyar–német kapcsolatokról Vásárhelyen: kész házak várták a német migránsokat + FOTÓK

A magyar–német együttélésről és kapcsolatrendszerről rendeztek konferenciát a hódmezővásárhelyi Emlékpontban, amelynek egyik előadásából kiderült: a tizennyolcadik században a Temesi Bánság területére vándorló németeket több településen is kész lakóház, pajta, valamint a termőföldek első beműveléséhez szükséges vetőmag várta. A tudományos tanácskozás előtt a két intézmény közötti együttműködésről írt alá megállapodást Miklós Péter, az Emlékpont vezetője és Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese.

"Az Elbától a Dunáig. Magyar-német együttélés és kapcsolatrendszer a modernitásban" címmel került sor az Emlékpont és a Kodolányi János Főiskola közös konferenciájára, amelynek nyitóelőadását

Vizi László Tamás

, a felsőoktatási intézmény rektorhelyettese a német földrajzi és politikai tér történeti alakváltozásairól tartotta. A rendezvényen tartott előadásában

Marjanucz László

, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője a németek Magyarországra való betelepítésének történeti kérdéseit taglalta. Kiemelte, hogy a tizennyolcadik században –

III. Károly

és

Mária Terézia

uralkodása idején – a Temesi Bánság területére vándorló németeket több településen (például Mercyfalván) kész lakóház, pajta, valamint a termőföldek első beműveléséhez szükséges vetőmag várta, de rendelkezésükre álltak igás állatok (ló, ökör) is. A bécsi udvartól azonban mindezeket nem ingyen kapták a német telepesek: az első aratás jövedelméből meg kellett kezdeniük ezen „természetbeni előlegek” törlesztését. A második világháborút követő német kitelepítésről

Gulyás László

és

Miklós Péter

intézményvezető tartott előadást. Előbbi felszólalás a közép- és kelet-európai németek elűzését mutatta be, míg az Emlékpont vezetője a dél-alföldi németek kitelepítésének egyháztörténeti forrásait ismertette. Miklós Péter előadásában a kitelepítés mögött meghúzódó politikai indokok mellett a gazdasági tényezőkre is rámutatott, amikor idézte Reibel Mihály egykori eleki plébános korabeli gondolatait, amelyek szerint a kitelepítendő németek esetében „elegendő, ha valakinek szép háza vagy gazdasága van, hogy a vagyonából kiforgassák.”

Sallai János

, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára Magyarország a vasfüggöny lebontásában és a német újraegyesítésben játszott szerepét tárta a konferencia hallgatósága elé. A professzor véleménye szerint már az azóta legendássá vált 1989. augusztusi Páneurópai Piknik előtt megnyílt az út Ausztria – és így a nyugati Német Szövetségi Köztársaság – felé a hazánkban tartózkodó keletnémet polgárok előtt, mégpedig 1989 májusában, amikor a magyar állam megszüntette a nyugati határzárat és az annak védelmében működtetett elektronikus jelzőrendszert.

Kiszelly Zoltán

politológus, a Kodolányi János Főiskola docense Huszonöt év jóban, rosszban címmel az 1990 és 2015 közötti német-magyar kapcsolatokat ismertette.

Zachar Péter Krisztián

, a székesfehérvári felsőoktatási intézmény tanszékvezetője a német gazdasági kamarai modell rendszerváltoztatás utáni Magyarországra gyakorolt hatásáról beszélt,

Bencze Edit

intézetvezető főiskolai tanár egy összehasonlító elemzésen – az EU-alapító Németország és a 2004-ben csatlakozott Magyarország, mint új tagállam példáján – keresztül mutatta be az uniós érdekérvényesítést és lobbitevékenységet.

A tudományos tanácskozás előtt az intézmények vezetői aláírták

. „Nagyon bízom abban, hogy ez az együttműködés lehetőséget kínál majd arra, hogy hallgatóinknak az Emlékpont tudományos munkatársai segítségével olyan szakdolgozati témákat, olyan kutatási témákat tudjunk ajánlani, amelyek ennek a térségnek, szűkebb értelemben pedig Hódmezővásárhelynek az 1945 utáni történelmét, múltját segítenek feltárni” – mondta Vizi László Tamás rektorhelyettes. A székesfehérvári székhelyű Kodolányi János Főiskola – amely közel háromezer hallgatójának többsége az intézmény budapesti képzési központjában tanul – jelen van a dél-alföldi oktatási színtéren is, hiszen Orosházán kihelyezett tagozatot működtet, így a hallgatók számára fontos tudományos helyszín lehet a vásárhelyi közgyűjtemény. „Ezért gondoltuk, hogy az informális és személyes kapcsolatokat egy kicsit komolyabbra fordítanánk, és intézményes együttműködést kötnénk, hogy közös kutatás, oktatás, publikálás valósuljon meg. Azok a hallgatók, akik akár Orosházán, Budapesten, vagy Fehérváron a Kodolányi János Főiskola hallgatói azok az Emlékpontban a huszadik századdal jobban megismerkedhessenek” – fogalmazott Miklós Péter, az Emlékpont vezetője.