Hencz Péter: Akikért a harangok szólnak: a nándorfehérvári és a szegedi hősök dicsérete

Hencz Péter szombati, a Hősök kapujánál tartott Hősök napi megemlékezésen elmondott beszédét változtatás nélkül közöljük.

"Tisztelt Megemlékező Közönség! Magyarország

Szent László

óta szinte egyfolytában aktív támadó politikát folytatott, és a térség katonailag legerősebb hatalmaként tartották számon. Ennek vetett véget a török megjelenése. A XIV. század elején Kis-Ázsiában létrejött török fejedelemség, majd állam, az iszlám hit fegyveres terjesztését tűzte zászlajára, pontosan úgy, mint napjainkban az Iszlám Állam, és viharos gyorsasággal hódított Ázsiában, majd Európában. Megélhetésüket az ellenséges területek kifosztása biztosította. Magyarország déli határvidékén 1390 óta rendszeresen felperzselték a falvakat, lakóikat leöldösték, vagy rabszolgának hurcolták el. 1453-ban bevették Konstantinápolyt, és Isztambul néven fővárosukká tették. Az iszlám birodalom a Magyar Királyság háromszorosára növekedett. A keresztény világ – éppúgy mint napjainkban – megkésve, de egyre növekvő félelemmel szemlélte a küszöbön leselkedő hatalmas veszedelmet. A török háború ügyét az új pápa,

II. Calixtus

lendítette előre, aki azt szívügyének tekintette, és az egyház erejét a keresztes háború érdekében mozgósította. Egyébként a pápák legkedvesebb országa, már

Szent István

királyunk óta, Magyarország volt, akit Európa és a kereszténység védőbástyájának tekintettek, és a terjeszkedő iszlám állam megállításában döntő szerepet szántak hazánknak. Jelentős segítséget a ferencesektől kapták, akik rendjük népszerű prédikátorait a „szent háború” szolgálatába állították. Közülük is kiemelkedett Kapisztrán

Szent János

. A hetvenes éveihez közeledő agg szerzetes korának legkiválóbb szónoka. Bár idegen szavait sokszor nem értették, mégis százezreket tudott megtéríteni, és a hit szolgálatába állítani. A török elleni harc legnagyobb európai hírű hőse e korban

Hunyadi János

. Egyszerű sorból származott, de kitűnő katonai és emberi tulajdonságainak köszönhetően bámulatos karriert futott be: az ország leghatalmasabb főura, kormányzója lett.

Bonfini, Mátyás

történetírója ekképpen jellemzi: „Jó fegyvernökből a legerősebb vitéz, vitézből a legkiválóbb hadvezér lett”, aki „Athleta Christi”, „Krisztus Bajnoka”, az egész kereszténység védelmezője lett. Hunyadi ezen szent célnak szentelte életét és hatalmas vagyonát. Szegedet bensőséges kapcsolatok fűzték a Hunyadiakhoz, akiknek jelentős birtokaik voltak városunk környékén, országgyűlést tartottak a várban, békét kötöttek, és számtalan kiváltsággal halmozták el polgárságát, hogy a város jólétét emeljék. Szeged ez idő tájt Magyarország egyik legjelentősebb városának számított. Cserében a lakosság még a legnehezebb helyzetekben is feltétlen hűséget tanúsított a Hunyadiak iránt. A város polgárainak támogatása nélkül aligha született volna meg a világraszóló nándorfehérvári győzelem. 1454-ben

II. Mohamed

szultán elfoglalta a Szerb Királyság jelentős részét, és nyilvánvalóvá vált, hogy következő célja a hazánk déli kulcsának számító Nándorfehérvár (ma Belgrád) bevétele. A hódító fiatal szultán, aki igen tehetséges és katonái között népszerű volt, velük aludt sátraikban és nem palotájában, 12 országot, 200 várost foglalt el uralkodása idején. A magyar diplomácia Európához fordult segítségért, de – mint annyiszor a történelmünkben - nem sok eredménnyel. A II. Calixtus pápa által meghirdetett keresztes hadjáratnak is csupán annyi haszna lett, hogy Kapisztrán János hazánkba jött, és a déli területeken toborzó útra indult. Többször is megfordult városunkban, vendégeskedett az alsóvárosi ferences kolostorban. Hunyadit a magyar főnemesek, jó magyar szokás szerint, vonakodtak segíteni, reménykedve, hogy a kormányzó hatalmát így sikerül majd megtörniük. Így Hunyadi seregének zömét önkéntes szegedi halászok, diákok, hajósok, földművesek és ferencesek, úgynevezett keresztesek adták, igen szerény fegyverzettel – nyíl, kasza, kapa – de annál nagyobb szívvel. Június 18.-án

Kapisztrán János

szentmiséjét követően az alsóvárosi templomtól, közvetlen szomszédságunkban, a Szentháromság utca nyomvonalán haladtak Nándorfehérvár felmentésére. II. Mohamed félelmetes serege a világ legerősebb haderejének számított. 150 ezer igen képzett harcosból, 300 ágyúból, 200 hajóból állt. Július 3.-án értek Nándorfehérvár alá, és folyamatos ágyútűz alatt tartották a várost, amelyet Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora védett hősiesen ötezer magyar, lengyel, cseh zsoldossal, azaz hivatásos katonával. Július 14.-én érkezett meg Hunyadi 12 ezer zsoldosból és 25-30 ezer önkéntes keresztesből álló seregével. Hunyadinak óriási, ötórás küzdelemben 40 kisebb hajójával, 200 sajkával és dereglyével, köszönhetően a szegedi hajósok és halászok ügyességének, sikerült áttörnie a hatalmas 200 hajóból álló török hajózárt a Dunán és bejutott a várba. A Duna és a Száva vérfolyammá vált. Ezt követően Mohamed serege egy héten át szakadatlan ágyúzta a várat, mely már inkább hasonlított mezőre, mint erődítményre, a várban éhínség és pestis pusztított. A végső rohamra induló janicsárokat július 21.-én háromszor verte vissza Hunyadi lovasaival már a belső várból. A győzelmi lófarkas zászlót kitűzni akaró hatalmas janicsárt a hagyomány szerint

Dugovics Titusz

ekkor rántotta magával a mélybe. Július 22.-én a keresztesek – Hunyadi parancsa ellenére – a Száván átkelve oldalról rátámadtak a törökre. A török ellentámadásra a várból is kitörtek, bekerítették és elfoglalták az anatóliai hadtest táborát. Hunyadi kardjával, Kapisztrán keresztjével lelkesítette a tömeget. Mohamed ekkor súlyos hadvezetési hibát követett el: az anatóliai hadtest felszabadítására a másik oldalról a ruméliai lovasságot irányította át, miközben fedezetlenül hagyta saját félelmetes ágyúit. Hunyadi ezt azonnal felismerte, és a várból kitörve elfoglalta az ellenséges lövegeket, és azokat a törökökre irányította. Az ellenség fejvesztve menekült. A csata eldőlt, a szultán is megsebesült. A diadalmas csata hangjai állítólag Szegedig elhallatszottak. A világraszóló győzelem 70 évre visszavetette a törököt az európai hadműveletektől. A pápa június 29.-én rendelte el, hogy az egész keresztény világ imádkozzon a nándorfehérvári diadalért, melyre a mai napig emlékeztetnek a világszerte délben megkonduló harangok. Ezen kívül utasítást adott arra is, hogy a katolikus templomokban külön szentmisét mutassanak be a nándorfehérvári győzelem emlékére minden év augusztus első vasárnapján. A magyar országgyűlés a közelmúltban Nemzeti Emléknappá nyilvánította a diadal napját. A nándorfehérvári csatát a világ 100 legjelentősebb ütközetei között tartják számon, és oktatják többek között az angol és amerikai hadiakadémiákon. Hunyadi a török Európából történő végleges kiűzését is tervbe vette, de ez meghiúsult, mert augusztus 11.-én a táborban kitört pestis áldozata lett, Kapisztrán János karjaiban visszaadta lelkét teremtőjének. Halálát még a török szultán is megsiratta. Október 23.-án Kapisztrán is követte hűséges fegyvertársát az utolsó úton. Ő a magyar honvédség egyik védőszentje. Hunyadi és Kapisztrán szobrai a Dóm téri emlékcsarnokban találhatók. Az Úristen csodája, hogy pont 500 évvel később tört ki a magyar szabadságharc 1956-ban, mely hasonló világtörténeti jelentőségű volt, hisz egy ázsiai pogány, viágratörő, diktatórikus nagyhatalmat mi állítottunk meg megint. A szabadságharc szikrája megint itt Szegeden lobbant fel: „Mi szegediek megtettük az első lépést.” – olvasható az Ady téri egyetemi 56-os emlékoszlopon. „Facere magna et pati fortia hungaricum est.” „Nagyot alkotni, nemesen szenvedni magyar tulajdonság.” – olvasható XI. Pius pápa mondása nemzetünkről a Fogadalmi templom kupolája alatt. A magyar katona egyike a legjobbaknak, a magyar hősiesség nyilvánul meg sportteljesítményeinkben is, - olvasható

Szekfű Gyula

, kiváló történészünk, Mi a magyar c. könyvében. A déli harangszó megkondulásakor gondoljunk 1456 és 1956 hőseire és mindazokra, akik a legértékesebbet, életüket adták a hazáért."