Ha Ságváriról nem lehet iskolát elnevezni, akkor Nagy Imréről sem?

Ha az önkormányzati törvény nem engedi meg a 20. századi önkényuralmi rendszer kiépítőit és fenntartóit közintézmények névadóinak, úgy Nagy Imre neve is tiltólistán kellene, hogy szerepeljen - hangzott el az SZTE Bölcsészettudományi Kar épületében meghirdetett kerekasztal-beszélgetésen. Történész, szociológus és büntetőjogász szemszögéből is megvizsgálták Ságvári Endre alakját, szerepét és az átnevezés kapcsán kialakult botrányt.

1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdába négy csendőr lépett be azért, hogy őrizetbe vegyenek két személyt, földalatti kommunista szervezőmunka vádjával. Az intézkedés alá vont személyek egyike megadta magát, a másik viszont aktatáskájából egy pisztolyt rántott elő, majd tüzet nyitott. A lövöldözésben két csendőr megsebesült, egy pedig halálos gyomorlövést kapott, a letartóztatásnak ellenszegülő

Ságvárit

pedig szintén halálosan megsebesítették. A történteket a szegedi gimnázium átnevezése és az azt kísérő

kapcsán minden szegedi megismerhette, hiteles képet alkotni, és ítéletet hozni azonban még a felkészültebb történészeknek sem egyszerű feladat. Ságvári személyéről és a cukrászdában történtekről politikailag függetlenül próbáltak átfogó képet alkotni a Szegedi Történészhallgatók Egyesülete és a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium közös rendezvényén, történész, szociológus és büntetőjogász bevonásával.

Ellentmondásos álláspontokat fogalmaz meg az MTA