Közélet

Ha Ságváriról nem lehet iskolát elnevezni, akkor Nagy Imréről sem?

2015. április 15., szerda

Ha az önkormányzati törvény nem engedi meg a 20. századi önkényuralmi rendszer kiépítőit és fenntartóit közintézmények névadóinak, úgy Nagy Imre neve is tiltólistán kellene, hogy szerepeljen - hangzott el az SZTE Bölcsészettudományi Kar épületében meghirdetett kerekasztal-beszélgetésen. Történész, szociológus és büntetőjogász szemszögéből is megvizsgálták Ságvári Endre alakját, szerepét és az átnevezés kapcsán kialakult botrányt.

1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdába négy csendőr lépett be azért, hogy őrizetbe vegyenek két személyt, földalatti kommunista szervezőmunka vádjával. Az intézkedés alá vont személyek egyike megadta magát, a másik viszont aktatáskájából egy pisztolyt rántott elő, majd tüzet nyitott. A lövöldözésben két csendőr megsebesült, egy pedig halálos gyomorlövést kapott, a letartóztatásnak ellenszegülő

Ságvárit

pedig szintén halálosan megsebesítették. A történteket a szegedi gimnázium átnevezése és az azt kísérő

véleményáradat

kapcsán minden szegedi megismerhette, hiteles képet alkotni, és ítéletet hozni azonban még a felkészültebb történészeknek sem egyszerű feladat. Ságvári személyéről és a cukrászdában történtekről politikailag függetlenül próbáltak átfogó képet alkotni a Szegedi Történészhallgatók Egyesülete és a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium közös rendezvényén, történész, szociológus és büntetőjogász bevonásával.

Ellentmondásos álláspontokat fogalmaz meg az MTA

2006-ban a Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek ítélte a csendőrök eljárását, a Ságvárit lelövő Kristóf Lászlót - akit a kommunista rendszer halálra ítélt tettéért - pedig rehabilitálták. Gál Andor büntetőjogász szerint vitathatatlanul jogerős csendőri intézkedés közben rántott fegyvert Ságvári, a jogos védelmi helyzet pedig azután sem változott meg, hogy menekülőre fogta. Az adott korszak jogi környezete és kaotikus politikai helyzete miatt ugyanakkor nehéz megállapítani, hogy a vallása miatt is üldözött ellenálló milyen bánásmódra számított letartóztatását követően. A csendőri túlkapást emlegetőknek ugyanakkor érdemes belegondolni abba is, hogy a három kollégáját fegyverrel megsebesítő személy után milyen vehemenciával és lelki állapottal iramodott a nyomozó. Az Országgyűlés 2013-ban módosította az önkormányzati törvényt, melyben deklarálták: nem viselheti közterület, illetve közintézmény olyan személy nevét, aki "a 20. századi önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett." A Magyar Tudományos Akadémia álláspontja szerint Ságvári a kommunista áldozatvállalás jelképévé vált, ezért neve nem ajánlott. Gál Andor szerint ugyanakkor az önkormányzati törvényben foglalt kitételek közül egyedül a megalapozás képezheti vita tárgyát a történészek között, hiszen kiépítésében, de pláne fenntartásában fiatal kora és a kommunista ellenállásban betöltött jelentéktelenebb pozíciója miatt nem volt alkalmas. Viszont ugyanezen elvek alapján Nagy Imre nevét sem viselhetné egyetlen közterület, vagy közintézmény sem, hiszen az 1956-os mártíromsága ellenére egy reformkommunista volt, aki tevékeny szerepet vállalt a rendszer hazai kiépülésében és működésében. Az MTA állásfoglalásában ugyanakkor az szerepel: "Megtisztelve érezheti magát az a közterület, amely a nevét viselheti". Eszerint az MTA a törvény rossz megfogalmazása miatt egymással ellentétes állásfoglalásokat ad ki, hol szigorúan véve annak betűit, hol pedig eltekintve azoktól - hangsúlyozta a büntetőjogász.

Muszáj volt oldalt választani

"Ságvári élettörténetében még számos vitatott pont van, megítélése azonban elsősorban politikai kérdés. Személyében két önkényuralmi rendszert hasonlítanak össze bűnösségük alapján" - vette át a szót Bencsik Péter történész. Gyakran elhangzik a Ságvári-kérdést illetően, hogy az egyik elnyomó rendszer ellen egy másikat támogatott, a történész szerint azonban az 1944-es, feszült helyzetben nem lehetett különállni, az ellenségem ellensége a barátom elve alapján természetes módon foglal állást egyik vagy a másik oldalon az ember. Churchill szavait idézte, aki elhivatott antikommunista létére a Szovjetuniót ért német támadáskor úgy nyilatkozott: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.” Megítélésekor azt sem lehet biztosan tudni, hogy mennyire volt tisztában a Szovjetunió valódi önkényuralmával és az országban zajló kegyetlenkedésekkel - tette hozzá. A Nyugat számára sokáig egy nem létező idea képét mutatta a szovjet rendszer, ideológiájának pedig legalább az alapjaiban pozitív gondolatokat tartalmazott a szociális egyenlőtlenségek felszámolásáról és a szegénység eltörléséről. Az ország ellen indított magyar hadműveletekig talán csak kósza információk szivárogtak a lakossághoz az üldöztetésekről, elnyomásról és kizsákmányolásról.

A magyaroknak nem jutottak partizán hősök

Ságvári személyének felmagasztalása egy kiépülő rendszer identitáskeresése volt - erről Kiss Gábor Ferenc beszélt. A történész szerint minden kiépülő kommunista diktatúra előszeretettel nyúl vissza a partizánmozgalmak hőseihez, akik fegyvert ragadva küzdöttek a nácik ellen. Magyarországon történelmi helyzetünk miatt sem alakult ki olyan kommunista ellenállás, amely jelentősebb fegyveres harcot tudott volna kialakítani, a formálódó kommunista rendszernek mégis hősök kellettek. Beindult hát a korabeli propaganda "sztárgyára" és előkerült Ságvári neve, aki köré hamis mítoszokat kreáltak. Ságvári, mint egy diktatúra szimbóluma jelent meg, ezért a történész nem tartja alkalmasnak nevét, hogy egy közintézmény viselje. Ahogy korábban a Kádár-korszak, úgy napjainkban a jobboldal "nyúlta le" az emlékezéspolitikát, cselekedeteit egy-egy történelmi eseménnyel vagy személlyel hitelesíti - mondta el Katona Péter szociológus. A szubszidiaritás elvét hozta fel, melynek értelmében a dolgoknak az érintettek szintjén kellene eldőlniük - Katona Péter szerint ugyanakkor a városban nincs túl erős átnevezési hangulat, sőt nagyobbrészt kiállnának az eredeti névadó mellett. Valószínűleg a legtöbb szegedi számára Ságvári már nem is a kommunista/antifasiszta ellenállót jelenti, hanem egy évtizedek óta sikeresen működő intézményt.

A mérleg egyik nyelve sem lehet nehezebb a másiknál - ha Ságvári nem lehet, akkor Nagy Imre sem? KLIKK: http://szegedma.hu/?p=527985
Posted by Szegedma Hírportál on 2015. április 14.