Írjon nekünk

Egyetem

Terrorizmus, bevándorlás, sajtószabadság és iszlám – eltérő szempontok

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szekerestamas.jpg

Megjelent:

karikatura

Két szakértőt, a szegedi Alliance Française elnökét, Csernus Sándort és egy vallástörténész iszlámkutatót, Fodor Istvánt kerestünk meg, hogy fejtsék ki véleményüket a Charlie Hebdo francia hetilap elleni merénylet és annak utóélete kapcsán.

A ceruzára nem Kalasnyikov a válasz

„Állandó és közös gondolkodásra van szükség” – mondta el Csernus Sándor, a szegedi Alliance Française elnöke, aki bevándorlásról, vallásról és a francia helyzetről beszélt hírportálunknak.

Franciaországban több évtizede, ha a kolonizációs időszakot is figyelembe vesszük, több évszázada tartó történelmi múlttal rendelkező folyamat a bevándorlás, nyilvánvaló, hogy a hajdani nagy gyarmattartó birodalmakkal rendelkező országok, mint Nagy-Britannia vagy Franciaország, a dekolonizációs folyamat eredményeként szinte teljesen természetes módon megnyitotta határait a volt gyarmatok, illetve az ott élők előtt, ez a dekolonizáció része volt. Franciaországnak, melynek Észak-Afrikában és fekete Afrikában komoly szerepe volt a gyarmati időszakban, kiemelt szerepe most is megmaradt, hiszen a világ egyik legnagyobb nyelvi és civilizációs közössége a frankofón közösség, Franciaországnak nyilván sokszorosan érdeke volt, hogy ez a világ megmaradjon, következésképp privilegizált kapcsolatai jöttek létre a frankofón országokkal. Az algériai háborút követően Franciaország befogadott sok olyan algériait és családjukat, akik a függetlenségi háború idején francia oldalon harcoltak (ezek a harkik), miközben számos olyan francia család hagyta el Algériát, akik már ott születtek, esetleg már több generáció óta ott éltek. (az un. feketelábúak). Így tehát egy viszonylag jelentős népesség érkezett Franciaországba, akiknek a beilleszkedését nyilván megkönnyítette a nyelvtudás, a magasabb képzettség hiánya pedig automatikusan az akkoriban éppen fellendülésben lévő Nyugat-Európa gyáraiba, termelő szektoraiba irányította őket.

csernus01kf

„Az algériai kapcsolatok normalizálódásával újabb impulzusokat kapott a bevándorlás, ami azt eredményezte, hogy Franciaországban az észak-afrikai bevándorlók száma tovább növekedett, akiknek a munkája az akkori francia gazdaság működtetésében jelentős volt” – ismertette Csernus Sándor. „Látható, hogy minden jelentősebb nyugat-európai állam a gazdasági fellendülés időszakában munkaerő importra szorult, Németországban törökök, Angliában pakisztániak enyhítettek ezen a szükségen, ez Franciaországban is bekövetkezett” – fűzte hozzá. Egy ilyen helyzet szükségszerűen komoly integrációs problémákat tételez fel, a második és a harmadik generáció egyre erőteljesebben elszakad az eredeti gyökerektől. „A bevándorlók első generációja igyekszik beilleszkedni, de teljesen nem sikerül neki, a második generáció már minden megtesz, igyekszik elvágni a szálakat azzal az országgal, ahonnan a szülei érkeztek, a harmadik generációnak alapjában ilyen problémái nincsenek, számára és a környezete számára is az a természetes, hogy ott született, ott él, azonban előfordul, hogy visszatér az ősi gyökereihez” – fejtette ki a szakértő. „Ezt többnyire komplexusok nélkül teheti, kivéve, hogyha úgy érzi, hogy az adott országban a beilleszkedése nem sikerült, aminek lehetnek szélsőséges feloldási kísérletei” – tette hozzá. Csernus Sándor szerint Franciaországban ezért hamis minden olyan nézet, mely szerint a bevándorlás és a bevándorlók általában ártalmasak.

„Gyakran mondják, hogy a terrortámadást végrehajtó Kouachi testvérek Párizs X. kerületében születtek, s mint francia állampolgárok, egyben európai állampolgárok is voltak, Norvégiában pedig nem bevándorló mészárolta le honfitársait. Ha ez alapján akarják stigmatizálni a bevándorlókat, az borzasztó veszélyes, és a tudatlanságra alapozó visszaélés a pillanatnyi helyzettel” – foglalt állást Csernus Sándor. A szakértő sajnálatosnak találja, hogy gyakran mutatják be csak úgy, hogy a bevándorlók a szociális ellátórendszeren élősködnek. „Akad példa erre is, viszont a különböző szektorokban dolgozó bevándorló eredetű tömegek „leadózzák” azt, amiért megdolgoztak, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ha az érkező bevándorlók száma valamivel magasabb, akkor a lehetséges problémákra fel kell készülni és – ha ez nem is könnyű – megfelelő válaszokat kell találni” – hangsúlyozta Csernus Sándor. A terrorizmusnak minden ürügy jó. „Mi köze egy terroristának a bevándorláshoz, aki a közel-keleten humanitárius szolgálatot végző embereket fejez le?” – vetette fel a kérdést a szakértő a közelmúlt eseményeire utalva. „A terrorizmusnak bármi jó, ürügyként, és az is veszélyes, hogy a Charlie Hebdo lapot ért tragédia kapcsán úgy merül fel az újságírók felelőssége a Mohamed-karikatúrákat érintően, hogy relativizálni igyekszik a történteket: a ceruzára nem Kalasnyikov a válasz” – nyilatkozott Csernus Sándor.

„Őrült szélsőségesek mindenhol vannak, de a történteket egyszerűen a bevándorlással – pláne a gazdasági bevándorlással – aligha lehet magyarázni. Én nem jelentetném meg azoknak a karikatúráknak a jelentős részét, amelyek a Charlie Hebdo-ban megjelentek, de az elfogadhatatlannak tartom, hogy ezt a jogát a szerkesztőknek és az alkotóknak korlátozzák. A szólás- és sajtószabadság a nyugati civilizáció alapértékei közé tartozik, és mi a nyugati civilizáció részei vagyunk és úgy is kell viselkednünk” – fűzte hozzá. Emellett Franciaország különösen büszke arra, hogy menedék, hogy befogadó ország, ezt is a köztársaság alapértékei közé sorolja (mint ahogy 1956-ban a magyarok is megtapasztalhatták).

csernus02kfTöbbéves franciaországi tartózkodása alatt Csernus Sándor vallási, kulturális feszültséggel napi szinten nem találkozott, véleménye szerint a muszlimokkal problémamentesen együtt lehet élni, példaként említette a Sorbonne egyetemközi magyar tanulmányi központját, mely az egyetem azon épületében van, amitől néhány utcára található a párizsi nagymecset. „Természetesnek számított, hogy annak az udvarán kávéztunk, folyamatos volt a jövés-menés, része volt a kerület életének, érdekes és vonzó egzotikum, semmilyen problémát nem vetett fel” – fejtette ki. Vannak olyan pillanatok, amikor eltérőek a vélemények, de az is hozzátartozik, hogy a Francia Köztársaság egy nagyon erős konstrukció, az elmúlt hét eseményeinek áldozatul esett muszlim rendőr a köztársaságban nőtt fel, a köztársaság szabályai szerint élt és annak a védelmében halt meg. „Az értékeknek is van hierarchiája és Franciaországban a köztársaságnak és a laicitásnak ebben nagyon fontos helye van” – ismertette Csernus Sándor. Ez francia sajátosság abból a szempontból, hogy a francia közgondolkodásban továbbra is nagy szerepe van a felvilágosodás időszakához visszanyúló „voltaireiánus” racionalitásnak, az egyház és az állam merev szétválasztásának, melyet a francia köztársasági struktúra alap-pillérei közé sorolnak. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy Franciaország ebben merev, ahol szinte már vallás a laicitás. Ez a felfogás egyenes folytatása a „hatvannyolcas” diáklázadások hangulatának is, melyeknek kedvelt és legismertebb radikális jelszavai a „Tilos tiltani!” vagy éppen a „Légy realista: kérdd a lehetetlent!”voltak, melyek egy tekintélyelvű társadalom és állam elleni lázadás kifejezői lettek.

Sajátos probléma az, hogy Franciaországban tilos az egyházakat államilag támogatni, a támogatásra szoruló egyházak az államra nem számíthatnak, csak a híveikre és a külső (nem állami) támogatókra, előfordulhat, hogy a külső adományozó beleszól a működésébe, kér valamit, orientál, ami komoly viták alapját képezheti. „Ugyanakkor Angliában sokkal inkább magányügy a vallás, az ember azt tisztel, akit akar, olyan öltözékben jár, amilyenben akar, és az a körülmény, hogy a társadalom és a politika a külsőségek tekintetében is toleránsabbnak tűnik, nem oldotta meg a problémát, hiszen Nagy Britannia is célpontja az iszlám terrorizmusnak ” – mondta Csernus Sándor. „Mindaz, ami történt, ráirányítja a figyelmet arra, hogy állandó és közös gondolkodásra van szükség arról, hogy hogyan lehet az ilyen eseteket elkerülni. Véleményem szerint e téren is nem kevesebb, hanem több és hatékonyabb Európa kellene” – tette hozzá.

„A mindennapi életben számos példa akad a békés együttélésre, a bevándorlók sokféle kultúrát hoznak, a civilizációk gazdagítani tudják egymást és ez a tapasztalat történeti. A magyar nép esetében ez különösen fontos, hiszen zivataros történelmünk során a bevándorlók sokat tettek az ország felemelkedéséért – nem ártana most is végigolvasni István király intelmeinek megfelelő részét, amire egyébként oly büszkék szoktunk lenni.”- osztotta meg véleményét Csernus Sándor.

Az egyik legérzékenyebb kérdés, hogy hol és hogyan lehet az egyensúlyt megtalálni. Az integrálódás nem az önazonosság feladása, hanem azoknak a szálaknak a keresése, melyek az adott ország szabályaival, társadalmával, embereivel összekötik az újonnan érkezetteket. A legveszélyesebb dolog egy bevándorló esetében az, ha úgy kell éreznie, hogy automatikusan elutasítja, megbélyegzi, vagy éppen alsóbbrendűként kezeli őt a “befogadó” ország, ha valakit kivet egy közeg, az szükségképpen frusztrációt és ellenreakciókat termel, aminek valóban lehetnek szörnyű következményei.

Az éremnek mindig két oldala van

„A Nyugatnak szembe kell néznie múltjával és jelenével”- mondta hírportálunknak Fodor István vallástörténész-iszlámkutató, aki a nyugat felelősségét emelte ki a párizsi mészárlás kapcsán.

„A terrorizmus és az iszlám kapcsolatának kérdését onnan kell megközelíteni, hogy mit tudunk az iszlámról” – fejtette ki Fodor István. Alapvetően tudatlanság a jellemző széles körben, és a különféle médiafelületek kommunikációja által az iszlámról közvetített kép torzított. Ez a torzítás a megfelelő ismeretek hiányából is ered, gyakoriak a felszínes ismeretek, melyeket különféle események negatív kontextusba tudnak helyezni. „Ha a különféle merénylők magukat muszlimnak definiálják, akkor a közvélemény nem néz utána az állítások mögötti tartalomnak, hanem rögtön elkönyveli, hogy ez a realitás” – emelte ki a vallástörténész. „Pedig attól, hogy valaki hivatkozik valamire, az nem jelenti azt, hogy követi is, az, hogy amit az ember csinál, egybe vág-e azzal, amire hivatkozik, az a cselekedeteiben mutatkozik meg” – tette hozzá.

fodor_istvan01kf

Az iszlámban nyíltan kifejezik, hogy mi az ember kötelessége és mi a tiltott, az iszlám szent könyve, a Korán 5/32. verse azt írja, hogy aki egy ártatlan lelket megöl, az olyan, mintha az egész emberiséget ölte volna meg, illetve ennek fordítottja is működik: aki egy ártatlan lelket megment, az olyan, mintha az egész emberiséget megmentette volna. Tehát az alapvető hitvallás az, hogy tilos ártatlan emberek életét kioltani, mivel az Isten adja az ember életét, így nyilván az Isten veheti el, embernek ehhez semmilyen joga, felhatalmazása nincs. „Az, hogy ki mire hivatkozik, ilyen szempontból lényegtelen, a fontos ennek a megítélése és az, hogy a realitások talaján kell kezelni, a megfelelő háttérismeret birtokában lehet felismerni a valóságot” – figyelmeztetett Fodor István. A jelenség egy másik példájaként hozta fel a Ku Klux Klánt, melynek csuháján ott van a kereszt, mégsem ítéljük el a kereszténységet a tevékenységük alapján. „Az ISIS, Al-Kaida és hasonló szervezeteknek semmi köze az iszlámhoz, csak az iszlám megcsúfolása az, amit tesznek” – jegyezte meg.

„Eléggé viszontagságos az iszlám megítélése Európában, nincs olyan konstruktív előrehaladás, a felmerülő problémákkal könnyen meg lehet bélyegezni egy vallási csoportot, ezért felelősséggel tartoznak a politikusok, az újságírók és tulajdonképpen mindenki, aki felelősen próbál gondolkodni” – mondta el az iszlámkutató. Vannak iszlám-ellenes hangok, például Németországban létrejött a Pegida mozgalom, az ország azon területén, ahol gyakorlatilag nincs is muszlim lakosság, ez a volt NDK területe, az ország szegényebb része. A gazdasági hátrányból eredő frusztrációt ellenségkép kreálásával lehet legyűrni, a Pegida mozgalom pontosan ezt tette, az iszlámot kiáltotta ki ellenségként, de iszlámellenes megmozdulások Franciaországban, illetve Európa több szegmensében is kezdenek megjelenni, nagyon fontos ezek megfelelő kezelése, abból kiindulva, hogy az erőszakot nem lehet erőszakkal megoldani.

A Charlie Hebdo francia szatirikus hetilapot ért támadást érintően Fodor István felvetette a szólásszabadság kérdését, szerinte maga a szólásszabadság egy nagyon jelentőségteljes emberi produktum, a szólásszabadságot, mint olyat lehet használni, élni kell vele, de visszaélni nem szabad. „Amit a Charlie Hebdo csinált az nem csak visszaélés a szólásszabadsággal, hanem annak megcsúfolása, a vallások szélsőséges meggyalázását, érje az bármelyik hitet, el kell utasítani” – fejtette ki véleményét a kutató. A pápa felhívta a figyelmet arra, hogy a Charlie Hebdo is felelős azért, ami történt, többször beperelték, figyelmeztették, fenyegették a lapot. „Félreértés ne essék: mindez nem jelenti azt, hogy legitim lett volna a mészárlás, nem volt az, az elkövetőket ki kellett iktatni” – hangsúlyozta Fodor István.

fodor_istvan02kf„A történtekről meg kell emlékezni, azonban az európai értékeknél súlyos torzulást vélek felfedezni: nagyfokú képmutatást és kettős mércét” – hívta fel a figyelmet a vallástörténész. 2014-ben az Izraeli Védelmi Erő 17 palesztin újságírót szisztematikus jelleggel végzett ki, arra hivatkozva, hogy terroristák voltak. „Ilyet nem lehet tenni, számos nemzetközi egyezmény védi a sajtómunkásokat, aki a frontokon nem harcoló félként, hanem tudósítóként vannak jelen” – emlékeztetett. „Ezek után a párizsi emlékmenet első soraiban a világ vezetői között Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke is megjelent” – fűzte hozzá, majd így folytatta: „Gázában, Szíriában, Irakban naponta százak halnak meg, ezekről mégsem hallunk.”

Fodor István szerint Franciaországban igen vészterhes a muszlim közösségek helyzete, az ország számos részén gyakorlatilag gettósított körülmények között élnek, teljes mértékben jelen van a társadalmi szegregáció, nincsen kitörési lehetőség, ami frusztrációt eredményez, ezt a frusztrációt még jobban felerősíti a globalizációban általános identitáskeresés. „Az ilyen feszültségek vezetnek a szélsőségek erősödéséhez, általánosítani nem szabad, de a potenciál megvan” – nyilatkozott. „A terrorizmus nem új jelenség, ami új benne, hogy a média által a jelenséget fel lehet karolni, jól lehet propagálni, bizonyos ellenségképeket megerősíteni, meghatározott érdekek szerint más kultúrát, vallást, civilizációt negatív kontextusba helyezni, elhomályosítani a realitást”- tette hozzá.

„Továbbra is várhatóak szélsőséges megnyilvánulások, nem biztos, hogy a meghatározott szervek ezeket ki tudják szűrni” – ismertette véleményét Fodor István. A jemeni Al-Kaida a Charlie Hebdo elleni támadással egy időben robbantott Jemenben, ami több, mint harminc ember életét követelte. Nigériában a Boko Haram terrorszervezet több ezer embert kiirtott, falvakat tüntetett el a térképről. „Ezekről alig lehetett hallani Európában, ami ismét a kettős mércét bizonyítja, Nógrádi Györgyöt, hazánk legfontosabb biztonságpolitikai szakértőjét idézve a fehér ember európai (-nyugati) megközelítésben mindig többet ér, mint a nem fehér” – hangsúlyozta. A szakértő szerint ki kell emelni az európai hatalmak felelősségét a bevándorlás növekedésében: az arab tavasz által megdöntött diktatúrák (bár ebben a térségben, általános a autoriter-diktatórikus jellegű berendezkedés, ezért az eltérő kulturális fejlődés miatt nem szabad általánosítani a nyugati értékrenddel)lezárták a határokat, nem volt migráns probléma, a rendszerek bukásával indult meg a bevándorlási hullám. „A nyugatnak szerves része volt az arab térség nyugatellenességének kialakulásában is, a gyarmatosítás hibáinak hatásai ma is érződnek, a vonalzóval meghúzott mesterséges határok keltette feszültségek nem csökkentek az évek folyamán” – emelte ki.

„Olyan nincs, hogy csak az egyik fél sáros, az érmének mindig két oldala van, a nyugatnak szembe kell nézne a múltjával és a jelenével” – jelentette ki Fodor István. Valószínűsíthető, hogy egyre több egyéni terrorakció fog bekövetkezni, ezeket ugyanis nehezebb kiszűrni, mint a csoportos akciókat, több ember részvétele esetén nagyobb a lebukás veszélye. „Az akciók szaporodására rájátszik az ISIS és az Al-Kaida közötti versengés is, hogy ki tud nagyobbat ütni az ellenfél pajzsára, ez nem vallás kérdése, hanem az ideológiák küzdelme, az ideológiák a vallást, mint eszközt használják, azonban ez nem jelenti azt, hogy a vallás táplálja a terrorizmust, az iszlám elítél minden ilyen erőszakos megnyilvánulást és tiltja a terrort” – zárta gondolatait Fodor István.

Egyetem

Rangos tudományos szaklap számolt be szegedi kutatók eredményéről

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szekerestamas.jpg

Megjelent:

Szerző:

Elsőként foglalkozott az emberi agykéreg egyik speciális kapcsolatával.

Tovább olvasom

Egyetem

Biobankot létesítenek a Szegedi Tudományegyetemen

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szekerestamas.jpg

Megjelent:

Szerző:

Az alapkőletételre január 21-én, kedden kerül sor.

Tovább olvasom

Egyetem

Nemzetközi oktatásfejlesztési program indult az SZTE részvételével

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szekerestamas.jpg

Megjelent:

Szerző:

Uniós támogatással.

Tovább olvasom

Aktuál