Elfeledett mesterségekkel és a régi Mihály-napi búcsúk hangulatával ismerkedhettek az érdeklődők az ópusztaszeri emlékparkban. Szőlőpréseléstől kezdve a kürüzés technikáján át mindent kipróbálhattak a látogatók. A kisteleki iskola nebulói egy, a két világháború közötti iskola padsoraiba is beültek.
A paprika piac illata már a kapuban megcsapta az arra járók orrát, a frissen őrölt “piros arany” jellegzetes aromája becsalogatta a vendégeket. A malom melletti tanyán egy külüben várták a szárított paprikadarabok, hogy roppanós héjuk finom por állagot öltsön. Az úgynevezett külüzés az őrölés hagyományos módszere: a tikkasztott paprikát egy fából készült vödörben egy lábbal hajtható, zúzára alkalmas gépezet. A tanyán dolgozó asszonyoktól megtudtuk, az idei enyhe nyár miatt nehezebben száradnak a füzérre fűzött paprikák, ezért a látogatóknak tartogatott kóstoló adagok a korábbi termésekből készültek. Kicsivel arrébb a szegedi tanyán az őrölés modernebb formájával találkozhattak a vendégek, a járgányos paprika malom lóval hajtott változatát is megcsodálhatták.
A történelmi utazás fáradságos, a skanzenben azért egy-egy pohár friss musttal töltődhettek fel a borok szerelmesei. A szőlő (még) alkoholmentes változatának ízlelését egy komplett szüreti bemutatóval kötötték egybe, a férfiak a hordómosástól a préselésig mindent megmutattak. Aki szerette volna, ki is próbálhatta a kézzel hajtható szőlősajtolást.
A két világháború közötti időszak iskolájának – vagyis oskolájának – padsoraiban ülhettek be a Kisteleki Általános Iskola első osztályos diákjai, szüleik és testvéreik. A korabeli tanórán megtapasztalhatták, milyen intézménybe jártak déd-dédszüleik, hogy az elemi népiskola egyetlen tantermében milyen eszközökkel tanított a mindig szigorú, de emberséges Tanár Úr. A fiatalok látszólag jót derültek a korabeli feleleteken és a tanítón, aki nádpálcával tette helyre a szemtelen diákokat, azonban egyszer-egyszer megilletődtek szigorú hangján.
Nem csoda hát, hogy fejvesztve rohantak a vasárnapi iskolából át a skanzen olvasókörébe, hogy Piri néni jóllakassa őket. Az általános iskolások megtanulták, hogyan készül az igazi fonott kalács. Piri néni a lisztérzékenyekre is gondolt, a segítő asszonyokkal mintegy negyven bucit készítettek a gyerekeknek, mellette pedig arra is vette a fáradtságot, hogy a betérő vendégeket jó háziasszony módjára tejpitével várja. Megtudtuk, a tejpite a palacsintához hasonló tészta, csak kicsit sűrűbb és a hagyományok szerint nem töltik meg finomságokkal.
no images were found
