Beváltatlan ígéretek Szegeden

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

lebombazott_hid03_gs

A Szegeden 2002 óta polgármesterként tevékenykedő balliberális politikus, Botka László korábbi kampányfüzeteit lapozgatva, kampányígéreteit böngészgetve számtalan érdekességre figyelt fel a Déi Szó Szeged.

Vissza-visszatérő ígéretek tömegére bukkan a gyanútlan olvasó, ha a balliberálisok korábbi szegedi választási kiadványait üti fel. Olyan tervekre, melyekből minden fogadkozás ellenére 8 vagy 12 év alatt semmi nem valósult meg. Nem véletlenül tartják úgy a szakemberek, hogy Szeged egy kiüresedőben lévő ékszerdoboz, a város nem tudott élni lehetőségeivel, elrobogtak mellette vetélytársai, a tudatos ipartelepítésben élen járó Kecskemét, Szabadka, Újvidék, Arad vagy éppen Temesvár.

2006: Kereskedelmi és vállalkozási központot vizionáltak

A jelenlegi városvezetés a 2006-os kampányában zászlajára tűzte, hogy modern, európai régióközponttá teszi Szegedet. Céljai között jelölte meg, hogy a város a Dél-Alföld tudományos, kereskedelmi és vállalkozási központja legyen. A Szegedi Tudományegyetem oktatási-kutatási potenciáljának és teljesítményének köszönhetően az első célkitűzést nem volt nehéz teljesíteni, mert Szeged hosszú idő óta a magyar vidék vezető tudományos centruma, ám a kereskedelmi és vállalkozási központtá válástól nagyon messze áll a megyeszékhely: patinás vállalatainak zöme bedőlt vagy kivonult, a kis- és középvállalkozások tengődnek, a befektetők elkerülik a várost, a lakosságszám csökken.

Mit ígért még a szegedi álbaloldal 8 évvel ezelőtt? Érdemes szemezgetni! „Szeged lakótelepeiből élhető, európai színvonalú lakókörnyezetet teremtünk”, „2000 ágyas klinikai tömb megépítésével új alapokra helyezzük a város és a régió betegellátását”, „tudatos munkával, kedvezményekkel és támogatással olyan körülményeket kívánunk teremteni, melyek arra ösztönzik a fiatalokat, hogy hosszú távon is otthonra leljenek nálunk”.

Szeged 2015: A gyarapodás kulcsa az infrastruktúra fejlesztése – hangzott a szlogen. A programjukban 8 évvel ezelőtt is központi szerepet kapott, hogy megépítik a déli Tisza-hidat, azt a közös vasúti-közúti hidat, mely helyreállítja Szeged déli vasúti kapcsolatait (Araddal, Szabadkával). 2000 ágyas egészségügyi központot vizionáltak Szegedre, de még ennél is tovább mentek: több ezer fő befogadására alkalmas, csúcstechnológiával felszerelt, a legkorszerűbb igények kielégítését szolgáló konferencia központot, valamint a tömeg- és a versenysportot egyaránt szolgáló, jól felszerelt fedett uszodát ígértek a szegedieknek. Az uszoda kapcsán azt is megjegyezték, az önkormányzat megkezdte az előkészületeket ennek kialakítására.

Valamennyien tapasztalhatjuk, ezekből az ígéretekből 8 év alatt semmi sem valósult meg – sehol a déli Tisza-híd, az új fedett uszoda és a monumentális konferencia-központ, semmiféle előrelépés, egyetlen kapavágás sem történt, a 2000 ágyas MSZP-SZDSZ-es „gigaklinikából” pedig 265 ágyas új tömb született. A város lakossága csökken, a diplomás fiatalok elvándorolnak, mert nem találnak helyben munkát, a lakótelepi panelházak többsége pedig – különösen, ami a belső infrastruktúrát, az épületgépészetet illeti – aligha nevezhető európai színvonalú lakókörnyezetnek.

2010: Munkahelyek ezrei és hőerőmű

2010-ben a balliberálisok (kiadványa) vörösből kékbe vedlett át, menekülve az álbaloldali kormányzati sikertelenség árnyékából. Akkortájt a polgármester nagy igyekezetében még a korábbi miniszterelnököt, régi barátját és harcostársát, Gyurcsány Ferencet is kiretusáltatta egy szegedi évkönyvből, aminek az országos sajtóban is híre ment. Négy éve az M43-as autópályával, a helyi tömegközlekedés korszerűsítésével és a Napfényfürdő Aquapolis átadásával kampányolt a városvezetés. Apró bökkenő: az autópálya könnyítette ugyan a városi közlekedést, ám az ígéretekkel szemben gazdasági hasznot, megjelenő új vállalkozásokat, nagyberuházásokat nem hozott. A tömegközlekedési nagyprojekt modernné, komfortossá tette a troli- és a villamosközlekedést, ám jelentősen megdrágította a rendszer fenntartását, ilyen vonatkozásban nehezen értelmezhető a (gazdasági) haszna. Ami pedig a Napfényfürdőt illeti, az évek óta folyamatosan veszteséges, ráadásul sokan sokféle fórumon tiltakoztak az ellen, hogy magas áraival távol tartja a kevésbé tehetős szegediek sokaságát.

A jelenlegi városvezetés négy éve is bejelentette, felépíti a déli Tisza-hidat, új munkahelyteremtő beruházások lesznek a Logisztikai Központban, a munkahelyteremtést szolgálja majd az úgynevezett Biopolisz, és konkrétan 1000 új munkahely létesül az Árkád bevásárlóközpontban, 150 pedig az újonnan épülő hőerőműben… Nos, a déli Tisza-híd „történetét” már ismerjük, a nagymértékű munkahelyteremtésnek, illetve a hőerőműnek nyomát sem látják a szegediek. Az említett bevásárlóközpont megjelenése kapcsán pedig számtalan belvárosi üzlet zárt be, kereskedők mentek tönkre, munkahelyek szűntek meg.

2014: Újra a régi lemez(ek)

2014-ben ismét azt ígérik az álszocialisták, hogy a déli Tisza-híd majd végleg bezárja a nagykörutat, felépül az új fedett uszoda, a munkahelyteremtés zászlóshajója pedig immár az ELI Tudáspark. Az első két beruházást immár sokadik alkalommal vázolja fel (ezúttal is konkrét határidő nélkül), a tudáspark pedig valóban lendületbe hozhatja végre Szeged gazdaságát, ám az igazsághoz tartozik, hogy a fejlesztésben a város, az önkormányzat csupán egy, ráadásul nem is a legnagyobb befolyással bíró szereplő a sok közül…

lebombazott_hid01_gs

Azt állítják, az Európai Unió sikerre ítélte a várost, ám a valóság az, hogy végre tudatos, tervszerű gazdaságfejlesztésre lenne szükség a kormányzattal szoros együttműködésben. Ideje felismerni, Szeged nem mehet tovább szembe az országgal, és azért van szükség változásra, mert ha marad a jelenlegi városvezetés, akkor gyakorlatilag gúzsba köti az egykoron virágzó megyeszékhely jövőjét.

no images were found

Előző sztori

ÁNTSZ: figyelmeztetés a parlagfű koncentrációja miatt

Következő sztori

Nyomozás indult az érpataki polgármester ellen