A „magyar Gulágra” elhurcolt szegediekre emlékeztek + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1951 nyarán telepítették ki a Hortobágyra, a “magyar Gulágra” a kommunista diktatúra vélt ellenségeit, a mintegy tizenkétezer áldozatból ezerötszáz szegedi volt.

A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete és az Élhető Szegedért Egyesület rendezvényén Péter Szilveszter elmondta, a mai napig sem tudni, hogy pontosan hány embert deportáltak hortobágyi munkatáborokba, vagyis a „magyar Gulágra”. A kommunista diktatúra által titkolt eseményekről csak a rendszerváltozás után kezdtek el beszélni, s meg mertek szólalni azok, akik a tizenkét telep valamelyikén voltak kénytelenek élni. „Jogtiprás, félelem, terror és kitelepítés” – Gyimesi László Fidesz-KDNP-s tanácsnok szerint ezekkel a kifejezésekkel jellemezhető legjobban az 1950-es évek Magyarországa. Elmondta, a mintegy három hétig tartó akció során minden nap a Belügyminisztérium, az ÁVÓ és a rendőrség szervezetten bonyolította le a kitelepítéseket összehangoltan, előre eltervezetten. A „magyar Gulág” 12 000 áldozatából 1500 szegedi volt. A városból 1951. június 23-án kezdték meg a hortobágyi munkatáborokba deportálni azokat a családokat, akiket a kommunista diktatúra az ellenségeinek vélt. „A kitelepítési listára bárki felkerülhetett, elég volt egy szép lakás vagy egy ellenség és máris a listán találta magát az ember. Bírói ítélet nélkül, jogtalanul, sokszor éjjel törtek a családokra, hogy aztán leponyvázott teherautókon elszállítsák őket és a vasútállomásokon marhavagonokba tereljék, majd elvigyék” – idézte fel Gyimesi László az akkor történteket. A politikus úgy értékelte, kettős feladata és felelőssége van a ma emberének: ápolni kell az áldozatok emlékét, és ki kell alakítani az emlékezés kultúráját, hogy többet ilyen ne történhessen meg. „Az a nép, amelyik a múltját nem ápolja, az nem érdemli meg a jelenét, míg a jövője elvész” – szögezte le.

Eötvös Péter, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnöke megjegyezte, sok esetben talán éppen ugyanazok a vagonokba zsúfolták a kitelepítetteket, melyekben öt évvel korábban a jobb sorsra érdemes zsidó honfitársainkat deportálták. „A táborokban fegyveres őrizet mellett kényszermunkát végeztek a rabok, miközben emberhez méltatlan, szinte állati körülmények között éltek. A higiénia, az orvosi ellátás és kielégítő élelmezés teljes hiánya jellemezte a táborokat” – részletezte, mi is várt azokra, akiket a Hortobágyra szállítottak. Eötvös Péter hangsúlyozta, a megbocsátás keresztényi elvének gyakorlása bűnbánatot és bocsánatkérést feltételez, de ez nem adatott meg, eddig az elkövetők, az ő szellemi és fizikai utódai nem kértek bocsánatot az áldozatoktól. „A déli és a nyugati határsávból 2000-2500 családot vittek el, de mivel nem volt hivatalos nyilvántartás, nincsenek pontos adatok a mai napig sem. Csak 1995 óta lehet azokba az aktákba beletekinteni, melyek a kitelepítésekkel kapcsolatosak, még kutatók sem ismerhették meg azokat korábban” – mondta el portálunk kérdésére Eötvös Péter, aki bízik abban, hogy egyszer a hortobágyi kitelepítések minden részletére fény derül. A Móravárosi Plébánia együttműködésével a közösségi házban tartott megemlékezés után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a Kálvária téri kopjafáknál és mécseseket gyújtottak az áldozatokra emlékezve.

no images were found

Előző sztori

Kiválasztották a Szeged Szépe 2014 döntőseit + FOTÓK

Következő sztori

Egészségügyi szűrés a szegedi szegregátumban + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek