Civil Városi Unió: Van-e még lejjebb?

A civilek állítják: az évek óta tartó politikai állóháborúban nem számítanak a tények, a városi érdekek, sőt újabban már a politikai megfontolások sem.

A Civil Városi Unió sajtóközleménye

Az a kevés – kellően önsanyargatásra hajlamos – néző, aki még figyelemmel kísérte a szegedi közgyűlés legutóbbi ülését joggal teheti fel a címben megfogalmazott kérdést. Hogyan fordulhat elő, hogy egy komoly szellemi potenciállal rendelkező város ilyen színvonalú testületet volt képes irányítással megbízni? Noha

a május 5-i közgyűlés

érdemben nem tért el az utóbbi években megszokottaktól, azért szolgált néhány tanulsággal. Ismét bebizonyosodott, hogy ebben az évek óta tartó politikai állóháborúban nem számítanak sem tények, sem városi érdekek, sőt újabban már a politikai megfontolások sem, itt bátran lehet szembehazudni a szegedieket, lehet minden felkészültség, szakmai megalapozottság nélkül bármit, sőt annak az ellenkezőjét is állítani. Nincs ezzel semmi baj – gondolhatják a városatyák –, amíg a szegedieknek megfelel ez az állapot, mindent megtehetünk. Már az ülés előtt egy méretes csúsztatással indított a polgármester, amikor a Szeviép-károsultak ügyében azt állította, hogy a város nem állt szerződéses viszonyban a céggel. Azt már elfelejtette hozzátenni, hogy például a fürdőberuházás vagy a nyugati elkerülő út esetében a kivitelező konzorcium tagja volt a Szeviép. Számunkra nehezen érthető, hogy a napirend előtti felszólalásokban előadott választási győzelmi jelentéseket milyen megfontolásból kell Szeged működtetésével, irányításával megbízott grémium előtt előadni. (Egyébként jellemző, hogy a dicshimnuszok alapján úgy tűnhet, egyaránt nyert az országosan 2/3-dal sújtott – a

Nagy Sándor

által még most is „kormányváltóknak” nevezett - neoliberális és a helyben komoly vereséget szenvedő jobboldal is!) Sokadjára láthatjuk, hogy a Fidesz-KDNP olyan előterjesztést nyújt be, melyet a főjegyző törvényességi okokra hivatkozva ízekre szed. Felmerül a kérdés: milyen előkészítő munka lehet ezek mögött? És ez még akkor is igaz, ha Szeged címzetes főjegyzője minden szakmai rutinját arra használja, hogy fogást találjon az ellenoldalon. Most például egyik kifogása az volt, hogy egy cég üzleti tervében nem volt megjelölve az összegek mellett a forint, így nem tudható, milyen pénznemben számoltak… Értelmetlen számháborút láthattunk a városi tulajdonú cégek gazdálkodásával kapcsolatosan is. Mindkét oldal egymással nem összevethető, a számára kedvező számokat ragad ki az egyes előterjesztésekből és állítja szembe az ellenoldal érvelésével.

Botka László

a Szegedi Vásár és Piac Kft. tagi kölcsön visszafizetését hiányolja, miközben bölcsen elhallgatja, hogy annak felvételébe éppen az előző vezetés alatt hajszolták bele a céget. Megduplázódott forgalomról beszél, csupán azt nem közli, hogy a forgalomnövekedés egy akkori bevétel kétszerese, amikor a piacrekonstrukció miatt fele alapterületen működött a Kft. Az SZKT gazdálkodását éppen az a

Nagy Sándor

kritizálja, akinek áldásos tevékenysége 1000 parkolóhely megszűnését (és nem mellesleg helyenként közlekedési káosz kialakulását) eredményezte, több, mint 300 millió Ft bevételkiesést okozva évente. A szegedi lakosságszám körül kialakult vitában egyetlen képviselőnek sem jutott eszébe feltenni azt a kérdést, hogy a jegyző által ismertetett számok tartalmazzák-e a Szegeden lakó diákok ezreit? A cégvezetők prémiumfeladatairól szóló előterjesztés is megérne egy misét. Milyen szakmai háttér lehet ott, ahol évek óta nehézséget okoz időben, előre és legalábbis elfogadható indokok alapján meghatározni a prémiumok feltételeit? Mondhatnánk, hogy ezt joggal kritizálja az MSZP-frakció – de nem mondhatjuk, mert az előző ciklusban is hasonlóan történtek a kifizetések. Sőt éppen Botka László volt, aki politikai megfontolásokból mesterségesen alacsonyan tartotta a cégvezetők bérét és prémiumokkal kompenzált. Összefoglalva: sajnos Szegeden prioritást élveznek a kisstílű politikai csatározások, a parciális érdekek érvényesítése. A szegediekkel és a város fejlődésével való törődés teljesen háttérbe szorult. De még a politikai éleslátás is elhomályosul egyeseknél, hiszen a választások előtt előterjeszteni valamennyi cégvezető megbízatásának meghosszabbítását az önkormányzati választásokat követő év végéig, legalábbis politikai harakirinek minősíthető. Ez csak abban az esetben érthető, ha a Fidesz helyi döntéshozói semmiféle esélyt nem látnak az őszi győzelemre. Az ilyen lépések tovább erősíthetik Botka László politikai túlélését, akinek az országos bukás után hirtelen ismét fontossá vált Szeged városa… A probléma csak az, hogy Szeged ilyen formán tovább halad a 12 éve járt úton, miközben egy egész ország húz el mellettünk. Igaz lesz sok szökőkutunk, díszterünk, ahol – munkahelyek hiányában – bőven lesz időnk elüldögélni. Szegediek, ébresztő!