BOR-line: Mocselini Rudolf szerint a kézműves termék határozza meg a közönséget + FOTÓK, VIDEÓ

A kézművesség óriási érték Magyarországon, amelyhez hasonlóval egy nyugati-európai ország sem büszkélkedhet. A borfesztiválos online interjúnk utolsó, pénteki vendége Mocselini Rudolf, az Ördögszekér vezetője volt, akivel a szegedi vásárok hungarikumáról beszélgettünk.

- Milyen rendezvényeket szervez most az Ördögszekér, hol találkozhatunk legközelebb kézművesvásárral?

Az Ördögszekér azzal szerezte országos hírnevét, hogy a Dóm téri vásár vesztesége miatt kénytelen volt átlépni Szeged határát. Így került be a vásárnaptárba Szombathely, Visegrád, Budapest, Zalaegerszeg és Debrecen. Legközelebb Szolnokon lesz a Tiszavirág fesztivál, a főváros XIII. kerületében a Hegyvidéki napok, a Visegrádi palotajátékok, Zalai borcégér rendezvény és rendezvényszervezés szintjén ördögszekeres programokat viszünk Ópusztaszerre is.

- Beszéltünk arról, hogy nem minden megy gördülékenyen a fesztiválszervezések körül. A téltemetés már több éve elmarad, de az adventi vásár is majdnem erre a sorsra jutott. Melyek a főbb gátak, problémák és mi a kiút?

Legfőbb ok a pénzhiány. Ezek a rendezvények nem termelik ki költségüket, amiből az infrastruktúrát lehet fedezni, a programokat ki lehet fizetni. Más városokban az ilyen jellegű rendezvényeket próbálják támogatni a költségvetésből. Például Békéscsabán 6 milliót adnak az adventi ünnepek színesítésére. Nálunk ugyanerre kaptunk támogatást,

Botka László

polgármesterrel öt évvel ezelőtt 5 millió forintban egyeztünk meg a Dóm tér megtöltésére. Ebből kifizettük a helypénzt, amivel ez az összeg kvázi visszakerült a városhoz. Az első 2-3 év alatt 30 milliót buktunk, ami évekig meghatározta a cég sorsát. A Hídivásár volt az, ami minden évben fedezte a veszteséget, ebből tartottuk fenn a Dóm téri advent intézményét is. A téltemetésre ugyancsak mindent elköltöttünk, mégis veszteséget volt. Később 300 ezret kaptunk rendezvényenként a várostól, ami sajnos nem elég arra, hogy háromnapos fesztiválokat szervezzünk. Pedig egy-egy ilyen esemény áttételesen a város bevételeit növeli. Elindult egy olyan látogatói vonal, ami nem csak a szegediekről szólt, hanem Európa más országaiból is mai napig vannak visszatérő vendégek. Abba kell belegondolni, hogy mindez bevételt kreált a városnak: a látogatók itt járnak étterembe, használják a tömegközlekedést, a parkolókat. Nyereséges, holott ezt az oldalát évekig figyelembe sem akartak venni. Ez egy turisztikai termék. Ha Szeged Napját a végtelenségig hígítjuk, és nem őrizzük meg értékeit és nem erősítjük, akkor olyan közönséget fogunk idevonzani, akik nem hagyják itt a pénzüket. http://www.youtube.com/watch?v=XJrVjzZAHSU A kézművesség, az egy óriási érték Magyarországon. Az itthoni emberek elég kreatívak ahhoz, hogy megéljenek belőle. Nyugaton nincs erre kényszer, itthon kb. 1000-2000 család próbál meg boldogulni. Van, aki vásárban, van, aki neten próbálkozik, hovatovább, a Facebookon többen szellemi terméket készítenek, akik azt várják, hogy segítsék őket. Olyan kultúrán van, amelyet muszáj megőriznünk. Muszáj az üzleti oldalt is szem előtt tartani.

- És tőlünk nyugatra?

Nyugati országokban a kézműveskedés nem a hétköznapi élet része, ott ezek a fesztiválok egészen más jellegűek. Ott az Indiából, Ázsiából érkező árucikkeket árulják. A helyi értékek megjelennek valamilyen támogatott formában, viszont inkább bemutató műhelyben. Itthon viszont értékek vannak, amelyekre vigyázni kellene és nem lehetne vadpiaci körülmények között versenyeztetni. A szegedi Hídivásár - ahol viszonylag magasak a bérleti díjak, költenek a szállásra, utazásra - eljönnek az emberek, mert szinte garantált bevételt jelent számukra. Legtöbben viszont így is autóban alszanak, mert nem költenek a szállásra. Sokan a megélhetésükért küzdenek, nem egy egyszerű sors ez. Magyarországon azt mondják, hogy nagyod drágák a kézműves termékek, nyugaton viszont alig lehet kapni ilyesmit. Nem is kerülnek be ott a piacra. A vásárban felbukkanó fiatalok nem mindegyike vette át a családból a mesterséget, hanem egy ihlet nyomán fogtak bele. Nem kell hozzá semmilyen iskola, hanem családban öröklődik tovább a kreativitás. A hagyományos népi kerámia ma eladhatatlan, mert idejétmúlt, mindenképpen kell valami újítás a termékbe. Manapság nem használati tárgyként vásárolnak az emberek, hanem dísznek veszik. Nem hagyományos értelemben vett népművészetről beszélhetünk, az már vitrinekbe való, amelyeket maximum a gyűjtők keresnek.

- A Kézművesek utcáján (Kárász utca) végigsétálva is láthatunk ékszerkészítőket, bőrdíszműveseket. Amikor épp nincs fesztivál, a weben árulják portékáikat.

Szinte minden hétvégén van valahol vásár, ahol árulhatnak. Egy üzlettel nem tudnák fenntartani magukat, ezeknek van reklámértéke, míg egy üzletbe nem mennek be. Ezen kívül kapnak megrendeléseket. Ezeket a megrendeléseket azonban mind a vásárokban tudják összehozni. A weben is akkor tudnak értékesíteni, ha már ismerik őket.

- Gyakran hallani, hogy csak nézelődni éri meg vásárba járni, mert sok standnál árulnak bóvlit. Hogyan találhatunk rá a minőségire?

Az a hangulat, ami a kézműves vásárban uralkodik teljesen más, mint egy falusi búcsún, hiszen a termékek meghatározzák a közönséget is. A vásár sokszor egy fesztivál fontos eleme, viszont ha az nem illeszkedik a kézműves vásár hangulatába, akkor nem működőképes. Szimbiózisban élnek a rendezvénnyel, ha az egyik nem működik, akkor a másik sem. Van egy réteg, amelyik értékeli a hazai kézműves termékeket. A válság itt is begyűrűzött, bár mi kicsit később éreztük meg. Elsősorban az ország nyugati részén, illetve a főváros környékén mozognak a kézművesek: Siófok, Budapest, Visegrád, Esztergom, Szombathely. A szegedi vásár a legnagyobb bemutatkozási lehetőség, szerintem országos viszonylatban ez a legnagyobb vidéki esemény. Szerencsés találkozása ez a borfesztiválnak és a kézművesnek, hiszen aki a minőségi bort szereti, az máshol is a minőséget keresi.

- Fagylaltokon, pékárukon, süteményeken, csokoládékon és még kolbászokon is olvashatjuk a kézműves szlogent, mintegy marketingfogásként használják. Mitől lesz valami kézműves?

Ez most divatos elnevezés. Tényleg sok mindent hívnak így, ezért nehéz ebben tisztán látni. Leginkább a kis szériás, kis műhelyekben készült termékeket nevezzük így, amelyek nem tömeggyártásra készültek. Sok vitánk van az árusokkal, akik tömegcikkeket hoznak, mondván, hogy ezeket is mind ők csinálják. Óriási nehézségek adódnak a szűrőben. Azokat az árusokat, akik egyedi és más boltokban nem kapható termékeket készítenek, azokat be szoktuk fogadni. Elsősorban a haza termék az, ami valóban fontos. Sokszor azt is ide hozzák, ami kreatív munka. A kiállító árusokat szinte mind ismerem, van egy körülbelül 350 fős adatbázisunk, akik folyton folyvást mozognak az országban, természetesen nem mindenki egyszerre, hanem az ország több pontján. Ennek a regisztrációs rendszernek az elején előfordultak esetek, amikor helyből küldtük el a kiállítókat, mert nem feleltek meg az elvárásoknak. Viszont kijelenthető, hogy közülük többen örülnek a piacvédelemnek. Ha mégis trükközés adódik, akkor a legközelebbi vásárból kizárjuk.

- És ebből nőtt ki maga az Ördögszekér?

Ez egy terebélyes dolog, mert maga az Ördögszekér azért született meg, mert volt a Dél-alföldi Alkotó Egyesületnek egy alkotóháza - ami ma már rom -, itt szerettem volna teret nyerni, és egy élő alkotóházzá, kézműveseket összefogva, közösséget teremteni. Egy komplex programmal álltam elő, amit be szerettem volna vinni a házba, viszont ezt ott sérelmezték. Egyesek szerint szórakozóházat hoztam volna oda. Nem tudtok megvalósítani, így az első adandó alakalommal elvittem máshová. Ez lett a vásár. 1999-ben frankfurti vásárra is kikerültünk a kézművesekkel, bábosokkal, színjátszással, programokkal. Megjegyzem zárójelben, ha már bor mellett ülünk itt, hogy egy liter volt akkoriban kvóta fejenként bormennyiségben, amit át lehetett vinni a határon, mi 120 litert vittünk ki, sikeresen (nevet).

- Miből nőtt ki az Ördögszekér? Mikor ismerte fel, hogy a „gagyivásárokon” kívül egy más megközelítéssel is lehet vásározni és igény is lenne rá?

Az 1980-as években indult, 1983-ban kezdtem foglalkozni kézművességgel, magam is ebből éltem, ékszereket készítettem. Volt akkoriban egy barátnőm, akinek készítettem egy karkötőt, és másoknak is megtetszett, így elkezdtem ezzel foglalkozni. Egészen a 90-es évek elejéig nem is volt probléma, de a rendszerváltozás összeomlásával és a sok álegzotikus giccs behozatalával egy pillanat alatt megszűnt a piacom. Próbáltam összefogni egyéb kézműves műhelyekkel, hogy együtt elvigyük az áruikat vásárokba. Akkor megfogadtam magamnak, hogy visszavágok a giccsnek, revansot veszek. És 1998-ban eljött a pillanat:

Simoncsics János

néptáncos szólt nekem, hogy szervezzek egy kézműves vásárt a rendezvényükhöz. Mindenféle tervezgetés nélkül belevágtunk a Dugonics téren, nagyon jól sikerült.

- Az első kérdésünk minden vendégünkhöz a borral kapcsolatos volt. Ön milyen borokat fogyaszt szívesen?

Alapvetően kevés alkoholt iszom, de a száraz fehér bort szeretem. Csak tisztán iszom, és csak alkalmakkor, ünnepeken, vagy a társaság kedvéért fogyasztok. Szívesen kóstolgatok, de külön kedvenc pincészetem az nincs, az olcsó borokat hanyagolom. Több olyan rendezvényünk van, ami boros vidékre szervezünk, úgyhogy találkozom azért jóféle nedűkkel. Mivel édesszájú vagyok, mint desszert, még a gyümölcsbort is szívesen iszom.

18.00:

Meg is érkezett vendégünk, a Telin Televíziónak adott interjú után, már itt is van borászatunk képviseletében

Csiszér László

, aki ezúttal egy palack 2012-es kadarkát hozott.

Balla Géza

büszkesége ez a fajta, ettől lett híres a bora. Ez az, ami megadja a fűszert a cuvéekbe is Valószínű, Törökországból származik a fajta. Valamikor a legelterjedtebb szőlő volt, de nem szerei a gépesített termesztést, ehhez le kell hajolni, hogy igazán azt tudja, amit. A kadarka olyan, mint a hisztis nő, ezt is szokták mondani. Ebből a szőlőből lehet aszút is készíteni, hiszen a vékony héja miatt megtámadja a nemes penész.

A platánok alatt az utolsó BOR-line interjúnk vendége Mocselini Rudolf lesz pénteken 18 órától. Az Ördögszekér kézműves vásárokat, fesztiválokat szervez, fa építményeket, sátrakat kölcsönöz. Az ördögszekeres vásárokon, jellemzően zsűrizett iparművészeti és kézműves termékeket kínáló árusok dolgoznak. Az árusok egységes, természeti és városi környezetbe is illeszkedő könnyűszerkezetes fa- és vászonsátrakban kapnak helyet. Szakhatósági vélemények bizonyítják, hogy az általunk helyszínre szállított sátrak védett, műemléki környezetben is megállják helyüket.

A borfesztiválhoz kapcsolódó BOR-line interjúinkra Szegedhez vagy a borhoz kötődő vendégeket hívunk meg. A nyitónapon Herczeg Tamással, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójával beszélgettünk, a barátságtalan időjárás miatt rendhagyó módon a Széchenyi téri Lipóti Pékségben. Hétfőn Jakab Tamást, a szegedi színház népszerű színművészét faggattuk, majd Gálné Dignisz Éva borászt, a 2013-as Év Bortermelőjét láttuk vendégül pavilonunknál, szerdán Hegyi Péter biológus, akadémiai doktor, az UEFA játékvezetői bizottságának tagja, csütörtökön pedig Lednidtzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja volt az interjúalanyunk. A vendégünktől önök is kérdezhetnek, kérdéseiket feltehetik mind a cikk alatt kommentként, mind e-mailben a szegedma@gmail.com címen.